Mégis, milyen furcsa, miért lappang egy magamfajta emberben is hasonló gondolat,ha mindenfajta vallási nézettől mentesen nevelkedtem, s csak pont a megfelelő korban, kamasz korom értékrend kereső szakaszában kezdtem el vallásokkal foglalkozni?
Vagy nem számít, én hogyan nevelkedtem, ha a szüleimet még félelemre nevelték? És az ő szüleiket és az övéiket is? Ki lehet lépni a bűntudat ördögi köréből?
Miért nem bízom magamban? Miért nem hiszek a tetteim igazságában?
Ma ilyesfajta kérdések foglalkoztattak, miközben hosszú távon döntöttem a jövőmet illetően. Az egész reggelt végig frusztráltam, megrázóan önemésztő gondolatokkal küzdöttem, s egészen addig a meghunnyászkodást, és mégiscsak az árral sodródást preferáltam, míg szívem választására áldást nem kaptam a "vezetőségtől". De nem én vagyok tán a vezetőség? Az egyedüli felelős a választásaimért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése