Ahány ember, annyi út a legvégső  igazság felé. 
Sokszor felmerül bennem a kérdés, hogy ha valakivel nem értek egyet, el kell-e mondanom a véleményemet? Zárkózott személyiségként  gyakran választom a hallgatást, ugyanis hallgatni arany. – beszélni ezüst – És mégis, utólag gyakran megkérdem magamtól:  Vétkesek közt cinkos-e a néma? És vétkes-e ki az igazságban vét? 

Ha saját igazságérzetemet  kérdezném, a megfejtés egyszerű lenne: Tiszteld a másikat, amit mond, az az ő valósága. Csak akkor fogalmazd meg saját mondandód, ha kérdeznek, egészen odáig a másiknak nincs szüksége a tanácsodra. Csöndben maradni annyi, mint istenként cselekedni, aki mindig csendben szemlél, aki sosem ítélkezik. 

Azonban  a társadalom válasza épp az ellenkező. A közösség mozgatórugója a kommunikáció. Én mondok neked valamit, erre te mondasz valamit, így épül fel  együttes valóságunk, amiben mindannyian élünk. Ha nem mondom el hogy én hogyan látom, akkor az építkezésből kimaradok. 

Az igazat megvallva éppen ezért gondolom, hogy a társadalom és az emberi üdv két külön helyen található. Hogy a régi idők remetéit követve idővel a tiszta igazságot áhító lélek ráeszmél  a magány szükségére és a többi embertől tisztes távolságban, minél kisebb közösségekben, vagy teljesen egyedül él.

"You heard of honest Socrates
The man who never lied
They weren't so grateful as you'd think
Instead the rulers fixed to have him tried
And handed him the poisoned drink
How honest was the people's noble son
The world, however, did not wait
But soon observed what followed on
It's honesty that brought him to that state
How fortunate the man with none"
Dead Can Dance

Nem tudom milye összetételű osztály volt ez így ismerőseim mindenhonnan. Elmentünk egy ilyyen NASA szintű tudományos parkba ilyen "gyárlátogatásra". És igy mentünk nézelődtünk, majd jött egy hely, ahova szóltak, hogy csak a fiúk mehetnek be. Először lányok csak így értetlenkedtünk meg elégedetlenkedtünk, de aztán Saci elsírta magát. Ez nálam kibaszta a biztosítékot és harmadmagammal bementem az igazgató irodájába és mondtuk hogy azért jöttünk hogy beüenjünk a fiúkkal a terembe. Amúgy így be lehetett látni az ajtón és.kb oktató videók voltak, nem tűnt tú izgalmasnak de nem is ez volt a lányeg. Az igazgató meg mondta, hogy nem kéne. Kérdem hogy amúgy miért. Mondta hogy mert szerinte a fiúk okosabbak mint a lányok és mi nem értenénk úgyse amin benn van. Ezen már sík ideg voltam. Mondtam neki, hogy semmi gond, már hívtuk az összes médiát.meg tévét, majd a világ eldönti hogy ez így van e. Bemutattam neki majd kimentünk. Mire visszaértem, ilyen fura volt mert mint ha ilyen tűzoltó csapokat eresztettek volna meg a plafonról, zuhany szerűen folyt a víz mindenhonnan, az emberek meg ünnepeltek és hangosbemondón mondták hogy már.a.lányok is mehetnek mindenhova.
Igazábol olyan érzés is volt mint ha el akarták volna tusolni hogy  nem volt a téma mindig  koedukált hanem a gyözelmem pillanatátol ugy csináltak mint ha mindig is így lett volna. És igy azt is csak titokban megsugta egy szervező hogy a kitörésem után az igazgató lemondott, wzért változott meg mi den. Mert nem akarta hogy lássa öt a világ megszégyenülni.

Én viszont nagyon büszke voltam magamra de a sok víztől már pisilnem kellett, bementem a wcbe de láttam hogy csak fiú wc-k vannak. Ebben is csak annyi volt hogy milyen rég óta milyen komolyan gondolták a csak fiúk dolgot. Mindezek után mág ebben a parkban lepihentünk egy ebédlőben és.vidáman meséltem a barátaimnak a történetet hogy mi volt az igazgatoságon.