Álmomban félig megszelidítettem egy kóbor kutyát. De végül félig el is fogadtam olyannak amilyen. Ezzel az álom elején kábé "megmutattam magamnak," hogy hogyan kell eljárni helyesen egy adott helyzetben.
Ezután jött viszont az alaphelyzet, azaz, hogy jelenleg hol állok a témát tekintve:
Farkasok hada üldözött. Korán sem tűntek szelídnek. Én pedig még csak véletlenül sem voltam a helyzet magaslatán...
Nos, igen. Itt tartok. Ma viszont, mint ahogy az imént említém vala, elindult valami. mondjuk azt, hogy a gyógyulás folyamata. Rájöttem, kik a farkasok. Ők az elnyomott agresszióm megtestesítői. Jelenleg még teli vagyok velük. Ezt persze nem úgy kell felfogni, hogy a nyugodt, csendes külső egy vérengző pszichopatát takar. :D Arról van szó, hogy gyakran a konfliktus elkerülése végett egyszerűen nem mondom ki, amit gondolok. Azt is el tudom képzelni, hogy akár nem is lenne konfliktus abból, ha kimondanám, ha valami nem tetszik, viszont mindig is úgy gondoltam, semmi sem ér annyit, hogy veszekedés legyen belőle. De ez nem mehet az egészségem rovására. Igen is ki kell adni, ha valami feszültséget okoz bennem. Az, hogy hogyan adom ki, már egy teljesen más téma.
Tanulság: (csak mert újfent rákattantam a szólások és közmondásokra)
Arra törekszem, hogy a farkas is jóllakjon, a bárány is megmaradjon. ;)
- és véletlen se pisiljek senkinek a lelkébe :D :D
Úgy fest, az őz mellett, farkasom is van. Lassan egy egész kis világ fog kirajzolódni a ködben.
Még akkor a farkas is a földön járt = nagyon régen volt az! {Aki erre megkérdezi, hogy most hol jár a farkas, annak ezt felelik:} A talpán. (rég, tréf) vö: j90.
Farkasnak mutat erdőt [ berket; táj: Farkas előtt berket mutat ] = a) olyan embert tanít vmire, aki nála többet tud a szóban forgó dologról
Farkas nem nézi a bélyeget = nem számít a tolvajnak, hogy kié az, amit ellop
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése