Pulp fresh

Guillaume Gilbert

Leszek Bujnowsky

Ma megint elnyomott a depresszió. Be vagyok zárva, nem érzem jól magam. Ilyenkor minden olyan kilátástalan. Próbáltam menteni a helyzetet. Külső segítség kell. Kártya? Megpróbáltam. Esélytelen ilyen helyzetben. Eszembe jutott viszont, hogy az egyik lakótársam ajánlott valakit. Pál Ferenc atyát.Gondoltam rákeresek. Az első videó, amit kiadott, természetesen pont beleillett a képbe.

 

A Fényhajlító, avagy "the illusionator"

Egy Zombibuliban mutatkozott meg ezen kivételes tehetségem. Tessék:

Land of the Kacsa

Ez a legjobb kép a világon. Nincs mese.

Lily white doe

Akit egy őz véd, az biztonságban van?

És aki Őz?

Happy End

Nem semmi érzés, mikor az ember legtitkosabb frusztrációnak pozitív végkimenetelét álmodja meg.
Van egy történet, aminek a folyatása szerintem így és így lenne ideális. Ezt mondjuk ilyen formában talán nem is gondoltam még soha végig. Viszont a ma estét ezzel töltöttem álomban. Olyan volt, mint a kedvenc filmemet megnézni. :D Reggel baromira kipihent és elégedett voltam.

Today is about Conspiracy

Azt hiszem, a munkavállalási jogviszony titoktartási díj része után kutathattam, mikor az egyik hírhedt oldalon ismét elkalandozott a figyelmem:

Miért nem veszik komolyan sokan a Reptoidokat, amikor teljesen egzakt a létezésük? - Hangzik a kérdés. Gondoltam, könnyed hajnali olvasmánynak megfelel, az ilyen összeesküvés elmélet szagú bájos kis irományok mindig is kedves barátim voltak, mikor az agyam kikapcsolódásra vágyott...

De meglepődtem, a kérdés feltevője "Kvantumfizikus Zoltán" komolyan mondom, egész jókat ír, teljesen felkeltette az érdeklődésemet a további áskálódáshoz. Itt egy link, mely a gyakori kérdést teszi fel.

Ír benne Skóciai atomháborúkról, ami egy úgynevezett vitrifikációs, azaz elüvegesedési folyamatot indított be vaskori erődítményekben, mely csak ultramagas/alacsony hőmérsékleten indulhat be. Ennek külön is szánhatnék egy posztot, annyira érdekes, de nagyon jó linkekkel támasztja alá saját írását is Kvantumfizikus Zoltán. Guglin is találunk képeket nem csak ezekről az erődítményekről, de természetesen kódexképet is találunk, ahol megjelenik a téma. Nekem még additionally az jutott az eszembe, hogy az Óperenciás tengeren ( Felső-Ausztria tartomány német nevének (Österreich ob der Enns, vagyis az Enns folyón túli Ausztria) túl szintén van egy Üveghegy. Na mi van, mi?

Mindemellett felmerül még a Reptilienek a mitológiákban, téma, szintén érdekes. Plussz itt van még a Mindent látó szem is, aminek a 13 lépcsőfoka az emberiség kezdete előtti 13 Galaxisban levő fajszövetséget jelenti, amelyre az asztrológia is utal, nem pedig csillagjóslásra. Az oszlop tetején pedig ma galaktikus tanácsnak nevezett 12 dimenziós (finomlétező szinten élő energia lények, a galaxisban levő összes lény Teremtője) szimbólizáló szem, ami mint teljhatalmú uralmat jelent, bár a Kígyó faj jelenleg igyekszik ezt a hatalmat kisajátítani ezért tette a helyére a saját szemét. Ebben rövid leírása van azoknak a leleteknek és a mai világképünk magyarázatának - érdekes összefüggés a Battlestar Galactica sorozattal, mi? :D

Mint mindig

 Mire bármi érdemleges történhetett volna, felébredtem, ettől pedig idegrohamot kaptam.

Patrónus

"It was the time when lilies blow,
And clouds are highest up in air.
Lord Ronald brought a lily-white doe
To give his cousin, Lady Claire."

A facebookon mostanában mindenki a patrónusát keresi. Gondoltam ne maradjak már ki én se a jóból, csak ránézek. Annyi volt a feladat, hogy gondolj a legkedvesebb emlékedre. Mikor kijött az eredmény, hát meglepődtem, védelmező állatomként az őz, alias: "doe" jelent meg. Most csodálkoznom kéne? Lady Claire vagyok. Vagy mi. Vagy nem? :D

"The lily-white doe Lord Ronald had brought
Leapt up from where she lay.
Dropped her head in the maiden's hand.
And followed her all the way."

The Lady Claire

Lady Claire
Alfred Lord Tennyson

It was the time when lilies blow,
And clouds are highest up in air.
Lord Ronald brought a lily-white doe
To give his cousin, Lady Claire.

I trow they did not part in scorn:
Lovers long betrothed were they;
They two will wed the morrow morn;
God's blessing on the day!

"He does not love me for my birth
Nor for my lands so broad and fair;
He loves me for my own true worth,
And that is well," said Lady Claire.

In there came old Alice the nurse,
Said, "Who was this that went from thee?"
"It was my cousin," said Lady Claire;
"To-morrow he weds with me."

"Oh, God be thanked!" said Alice the nurse,
"That all comes round so just and fair:
Lord Ronald is heir of all your lands,
And you are not the Lady Claire."

"Are ye out of your mind, my nurse, my nurse,"
Said Lady Claire, "that ye speak so wild?"
"As God's above," said Alice the nurse,
"I speak the truth: you are my child.

The old earl's daughter died at my breast;
I speak the truth, as I live by bread!
I buried her like my own sweet child,
And put my child in her stead."

"Nay now, my child," said Alice the nurse,
"But keep the secret for your life,
And all you have will be Lord Ronald's,
When you are man and wife."

"If I'm a beggar born," she said
"I will speak out, for I dare not lie,
Pull off, pull off the brooch of gold,
And fling the diamond necklace by."

"Nay now, my child," said Alice the nurse,
"But keep the secret all you can."
She said, "Not so; but I will know
If there be any faith in man."

"Nay now, what faith?" said Alice the nurse,
"The man will cleave unto his right."
"And he shall have it," the lady replied,
"Though I should die to-night."

"Yet here's a kiss for my mother dear,
My mother dear, if this be so,
And lay your hand upon my head,
And bless me, mother, ere I go."

She clad herself in a russen gown,
She was no longer Lady Claire:
She went by dale, and she went by down,
With a single rose in her hair.

The lily-white doe Lord Ronald had brought
Leapt up from where she lay.
Dropped her head in the maiden's hand.
And followed her all the way.

Down stepped Lord Ronald from his tower:
"O Lady Claire, you shame your worth!
Why come you dressed like a village maid,
That are the flower of the earth?"

"If I come dressed like a village maid,
I am but as my fortunes are:
I am a begger born," she said,
"And not the Lady Claire."

"Play me no tricks," said Lord Ronald,
"For I am yours in word and in deed;
Play me no tricks," said Lord Ronald,
"Your riddle is hard to read."

Oh, and proudly stood she up!
Her heart within her did not fail:
She looked into Lord Ronald's eyes,
And told him all her nurse's tale.

He laughed a laugh of merry scorn:
He turned and kissed her where she stood;
"If you are not the heiress born,
And I," said he, "the next in blood--

"If you are not the heiress born,
And I," said he, "the lawful heir,
We two will wed to-morrow morn,
And you shall still be Lady Claire."

Az idő értéke

Őszi álmok

Rosszakat Álmodok. Láncban. Nem ébredek fel az elviselhetetlen résznél és épp csak vége van egy borzalomnak, jön a másik.

Személyiségtesztet csinálok. A kígyóm támadni készül, a fa kidőlt, a házam fekete, a napom áttetsző, megbújik a sarokban. Az út a semmiből indul és a semmi fele tart. Az alakok szétszórva a képen. Szét vagyok esve.

De már jön a segítség. Indul a tranzakció és megvehetem végre a jótanácsokat.

Beyond Death

Fordítok egy könyvet. Ez az eleje. Lehet majd felrakom Scribdre.

Beyond Death – A Halálon Túl…

AZ ÖNTUDAT KAPUI

Ősi bölcsesség és a modern tudomány

A középkori írásbeliség központi témája a halál művészetét illetően Egy latin szólással fejezhető ki a legtömörebben: Mors certa, hora incerta: Az életben a legbiztosabb dolog, hogy meghalunk; A legkevésbé biztos pedig az, hogy ez mikor fog megtörténni. És egy középkori filozófus minden bizonnyal azt is hozzáadta volna, hogy éppen a halál pillanatának kiszámíthatatlansága miatt, minden helyzetben készen kell állnunk rá.

A halál fontosságának, mint az élet nélkülözhetetlen aspektusának az észrevétele, a legtöbb nem-nyugati civilizációra jellemző volt, ahol a halál, mint téma, jelentős befolyással volt a vallásra, rituális életre, mitológiára, a művészetekre és a filozófiára. A halál jelentősségére való tudatosság mindazonáltal a nyugati kultúrákra is hasonlóképp jellemző volt egészen az Ipari Forradalomig. Az egyik veszteség, amit a nyugatiakat a gyors technikai fejlődés miatt érte, az a mélységes elidegenedés volt a létezés alapvető biológiai szemléletétől.

Ez a folyamat legdrasztikusabban az élet alapvető hármasságával kapcsolatban – születés, szex, halál – mutatkozott meg. Az elmúlt évszázadban azonban a Sigmund freud által indított pszicjológiai forradalom segítségével az emberiség ismét közelebb került a születés, szex és halál hármasához, ami jelentős fejlődést jelentett az orvostudományban is.

Természetesen az sem véletlen, hogy a születést és halált illető tabuk leomlásával ismét közelebb kerültünk a spiritualitáshoz, ami annak idején szintén áldozatául esett a materialista tudomány hirtelen felvirágzásának. Ahogy azonban a modern tudomány ilyen irányú ágai fejlődnek, az is egyre világosabbá válik, hogy a születés, élet és halál hármasa mélyrehatóan összefonódik a spiritualitással és erőteljes kivetülései vannak az emberi tudatalattiban. Miután ez a belátás jelentős részét teszi ki számos ősi kozmológiának, vallásnak és filozófiának, az előbb említett újkori felfedezések láthatóan közelebb tolják egymáshoz az ősi bölcsességek és a modern tudomány közt feszülő rést. A modern fizika, az öntudatkutatás és a miszticizmus napjainkban folyamatban lévő összemosódásának* eredményeképp számos ősi tudásrendszer – melyeket előzőleg idejétmúlt tudálékoskodásnak tituláltak, most rendkívüli összefüggést mutat mindennapi életünkkel. Ez különösen igaz a halál témáját érintő tudományokra, mint amilyenek az eschatologikus mitológiák, sámánizmus, a „Holtak Könyve”, és a halál-feltámadás misztériumok.

*Az ebben érdekelt olvasó részletes leírást találhat a Keleti misztikus rendszerek és a kvantum-relativitás fizika összemosódásáról Fritjof Capra – „A Fizika Tao-ja” című művében
 

    Annak érdekében, hogy kellőképp megtisztelhessük a jelenleg is folyamatban lévő felvilágosodást a Halált illetően, fontos tisztában lennünk az elembertelenítés és elidegenítés mértékével, melyet a technikai fejlődés hozott a nyugati civilizációkra.   
            A túlvilági életbe vetett hit része a vallási tradícióinknak, de egy kifinomult nyugati szemében a vallás már sokat vesztett eredeti jelentősségéből és erejéből. A nem-nyugati kultúrák azonban megőrizték a kozmológiák vallási rendszerek és filozófiák alapvető erejét, melyekben a halál nem a létezés abszolút és visszavonhatatlan végét jelenti. Itt az öntudat, avagy az élet valamilyen formában folytatódik a biológiai halál után. Az ő látásmódjukban a túlvilági élet igencsak sokszínű lehetőségeket kínál, a fölöttébb absztrakt létezési állapotoktól kezdve egészen a földi élethez hasonló másvilágig; de mindegyik hitvilágban pusztán átalakulás, átváltozás a halál, nem pedig az individualitás teljes megsemmisülése.

            Az eschatologikus mitológiák nem csupán részletes leírást adnak a túlvilági élet különböző elmeállapotairól, vagy az elhunytak tartózkodási helyéről, mint például a mennyország, a paradicsom, vagy a pokol, de precíz térképet nyújtanak a halottak túlvilági elkalauzolásához a különböző öntudati állapotokat illetően, amelyek az átalakulás során fordulhatnak elő.

            Az ilyen hitrendszerek okvetlenül rendelkeznek a kellő erővel, hogy csillapítsák a halál iránti félelmet, sőt, szélsőséges helyzetekben meg is fordíthatják az élethez és halálhoz társított értékrendszereket. A Hinduk számára például a még meg nem világosodott létforma az elszeparálódás állapotaként jelenik meg, mint valamiféle börtön, avagy káprázat, ahol ilyenformán a halál az újraegyesülés, a spirituális felszabadulás és ébredés. A halál egy lehetőség az individuális lény (jiva) számára, hogy megszabadul-hasson a világ illúziójától (maya) és ezáltal megtapasztalhassa saját isteni természetét (Atman-Brahman). Azokban a rendszerekben, melyekben az újjászületés nagy szerepet játszik, mint például a Hinduizmus, Buddhizmus, Jainizmus, vagy a Tibeti Tantrizmus, a halál akár fontosabbnak is látszódhat, mint maga az élet. Itt a halálról megszerzett tudás és a megfelelő hozzáállás elsajátításával szerzett tapasztalatok jelentős befolyással bírhatnak a jövőbeli inkarnációkra. A buddhistáknak a szenvedés a biológiai létezés alapja, így a spiritualitás legvégső célja számukra az élet tüzének kioltása, az élet és halál körforgásából való kilépés, a folyamatos inkarnálódás láncának megtörése.

            A halált mindemellett esetenként a spirituális vagy kozmológiai hierarchiában való előrelépésként fogják fel, mint egy belépő a megbecsült ősök, a hatalmas lelkek, vagy épp a félistenek világába, egy átmenet a szenvedéssel teli földi életből az univerzális csöndbe, avagy az istenek birodalmába. Leggyakrabban azonban a túlvilági életről való elképzelések kettősségeken és ellentéteken alapszanak; poklok és purgatóriumok váltják egymást égi birodalmakkal, paradicsomi állapotokkal. A lélek posztumusz utazása ebben a formában komplex, bonyolult folyamatként fogható fel. Ilyen esetben szintén érdemesnek látszik idejében felkészülni a halálra. Végső sorban pedig érdemes még tisztába kerülnünk a túlvilági szokásrendszerekkel és törvényekkel is, ha el akarunk igazodni benne.

            Számos hagyományban találunk olyan elképzeléseket, melyekben az adott egyén nem csak intellektuálisan készülhet a túlvilági életre, de fizikai tapasztalatot is szerezhet róla. Különböző tudatmódosító technológiák fejlődtek ki ezen célból pszichedelikus anyagok és drognak nem minősülő szerek segítségével, melyek lehetővé teszik a valós tapasztalatokon alapuló felkészülést a halálra.

Hieronymus Bosch - Az Áldottak Felemelkedése

Kiborult a bili

"Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyú dög" C.B

when the shit hits the fan

when the shit hits the fan (EN): A fordulat legalább az 1940-es évek óta használatos a kollokviális nyelvben. Jelentése kb.: "amikor baj (gebasz, gáz, szar, stb.) van"; "amikor elkezdődnek a nehézségek"; "amikor kitör a balhé", "amikor durvulni kezd a helyzet", "amikor kiborul a bili", "amikor kitör a botrány", stb.
Különösen olyan helyzetekre használják, amikor várható, hogy előbb-utóbb gáz lesz:

-- Yeah, you passed three tests by cheating, but... what are you gonna do when the shit hits the fan and you fail the whole year because you've been cheating?
-- Oké, átpuskáztad magad három vizsgán, fasza... De akkor mit csinálsz majd, ha borul a bili, és épp azért vágnak ki a suliból, mert puskáztál?

A kifejezés szó szerinti jelentése: "amikor a szar belerepül a ventillátorba". A magyar nyelv szellemének jobban megfelel persze, ha azt képzeljük el, hogy "valaki beleszart a ventillátorba"... Ilyenkor ugye kivétel nélkül mindenki szarszeplős lesz, aki a környéken tartózkodik, nem csak az, aki a műveletet konkrétan elvégezte. (Mint pl. amikor a kocsmai beszólásból egy perc alatt tömegverekedés lesz.)

Hasonlóan szemléletes, de egy kicsit más jelentésű a magyar szar van a palacsintában szólás.