Beyond Death

Fordítok egy könyvet. Ez az eleje. Lehet majd felrakom Scribdre.

Beyond Death – A Halálon Túl…

AZ ÖNTUDAT KAPUI

Ősi bölcsesség és a modern tudomány

A középkori írásbeliség központi témája a halál művészetét illetően Egy latin szólással fejezhető ki a legtömörebben: Mors certa, hora incerta: Az életben a legbiztosabb dolog, hogy meghalunk; A legkevésbé biztos pedig az, hogy ez mikor fog megtörténni. És egy középkori filozófus minden bizonnyal azt is hozzáadta volna, hogy éppen a halál pillanatának kiszámíthatatlansága miatt, minden helyzetben készen kell állnunk rá.

A halál fontosságának, mint az élet nélkülözhetetlen aspektusának az észrevétele, a legtöbb nem-nyugati civilizációra jellemző volt, ahol a halál, mint téma, jelentős befolyással volt a vallásra, rituális életre, mitológiára, a művészetekre és a filozófiára. A halál jelentősségére való tudatosság mindazonáltal a nyugati kultúrákra is hasonlóképp jellemző volt egészen az Ipari Forradalomig. Az egyik veszteség, amit a nyugatiakat a gyors technikai fejlődés miatt érte, az a mélységes elidegenedés volt a létezés alapvető biológiai szemléletétől.

Ez a folyamat legdrasztikusabban az élet alapvető hármasságával kapcsolatban – születés, szex, halál – mutatkozott meg. Az elmúlt évszázadban azonban a Sigmund freud által indított pszicjológiai forradalom segítségével az emberiség ismét közelebb került a születés, szex és halál hármasához, ami jelentős fejlődést jelentett az orvostudományban is.

Természetesen az sem véletlen, hogy a születést és halált illető tabuk leomlásával ismét közelebb kerültünk a spiritualitáshoz, ami annak idején szintén áldozatául esett a materialista tudomány hirtelen felvirágzásának. Ahogy azonban a modern tudomány ilyen irányú ágai fejlődnek, az is egyre világosabbá válik, hogy a születés, élet és halál hármasa mélyrehatóan összefonódik a spiritualitással és erőteljes kivetülései vannak az emberi tudatalattiban. Miután ez a belátás jelentős részét teszi ki számos ősi kozmológiának, vallásnak és filozófiának, az előbb említett újkori felfedezések láthatóan közelebb tolják egymáshoz az ősi bölcsességek és a modern tudomány közt feszülő rést. A modern fizika, az öntudatkutatás és a miszticizmus napjainkban folyamatban lévő összemosódásának* eredményeképp számos ősi tudásrendszer – melyeket előzőleg idejétmúlt tudálékoskodásnak tituláltak, most rendkívüli összefüggést mutat mindennapi életünkkel. Ez különösen igaz a halál témáját érintő tudományokra, mint amilyenek az eschatologikus mitológiák, sámánizmus, a „Holtak Könyve”, és a halál-feltámadás misztériumok.

*Az ebben érdekelt olvasó részletes leírást találhat a Keleti misztikus rendszerek és a kvantum-relativitás fizika összemosódásáról Fritjof Capra – „A Fizika Tao-ja” című művében
 

    Annak érdekében, hogy kellőképp megtisztelhessük a jelenleg is folyamatban lévő felvilágosodást a Halált illetően, fontos tisztában lennünk az elembertelenítés és elidegenítés mértékével, melyet a technikai fejlődés hozott a nyugati civilizációkra.   
            A túlvilági életbe vetett hit része a vallási tradícióinknak, de egy kifinomult nyugati szemében a vallás már sokat vesztett eredeti jelentősségéből és erejéből. A nem-nyugati kultúrák azonban megőrizték a kozmológiák vallási rendszerek és filozófiák alapvető erejét, melyekben a halál nem a létezés abszolút és visszavonhatatlan végét jelenti. Itt az öntudat, avagy az élet valamilyen formában folytatódik a biológiai halál után. Az ő látásmódjukban a túlvilági élet igencsak sokszínű lehetőségeket kínál, a fölöttébb absztrakt létezési állapotoktól kezdve egészen a földi élethez hasonló másvilágig; de mindegyik hitvilágban pusztán átalakulás, átváltozás a halál, nem pedig az individualitás teljes megsemmisülése.

            Az eschatologikus mitológiák nem csupán részletes leírást adnak a túlvilági élet különböző elmeállapotairól, vagy az elhunytak tartózkodási helyéről, mint például a mennyország, a paradicsom, vagy a pokol, de precíz térképet nyújtanak a halottak túlvilági elkalauzolásához a különböző öntudati állapotokat illetően, amelyek az átalakulás során fordulhatnak elő.

            Az ilyen hitrendszerek okvetlenül rendelkeznek a kellő erővel, hogy csillapítsák a halál iránti félelmet, sőt, szélsőséges helyzetekben meg is fordíthatják az élethez és halálhoz társított értékrendszereket. A Hinduk számára például a még meg nem világosodott létforma az elszeparálódás állapotaként jelenik meg, mint valamiféle börtön, avagy káprázat, ahol ilyenformán a halál az újraegyesülés, a spirituális felszabadulás és ébredés. A halál egy lehetőség az individuális lény (jiva) számára, hogy megszabadul-hasson a világ illúziójától (maya) és ezáltal megtapasztalhassa saját isteni természetét (Atman-Brahman). Azokban a rendszerekben, melyekben az újjászületés nagy szerepet játszik, mint például a Hinduizmus, Buddhizmus, Jainizmus, vagy a Tibeti Tantrizmus, a halál akár fontosabbnak is látszódhat, mint maga az élet. Itt a halálról megszerzett tudás és a megfelelő hozzáállás elsajátításával szerzett tapasztalatok jelentős befolyással bírhatnak a jövőbeli inkarnációkra. A buddhistáknak a szenvedés a biológiai létezés alapja, így a spiritualitás legvégső célja számukra az élet tüzének kioltása, az élet és halál körforgásából való kilépés, a folyamatos inkarnálódás láncának megtörése.

            A halált mindemellett esetenként a spirituális vagy kozmológiai hierarchiában való előrelépésként fogják fel, mint egy belépő a megbecsült ősök, a hatalmas lelkek, vagy épp a félistenek világába, egy átmenet a szenvedéssel teli földi életből az univerzális csöndbe, avagy az istenek birodalmába. Leggyakrabban azonban a túlvilági életről való elképzelések kettősségeken és ellentéteken alapszanak; poklok és purgatóriumok váltják egymást égi birodalmakkal, paradicsomi állapotokkal. A lélek posztumusz utazása ebben a formában komplex, bonyolult folyamatként fogható fel. Ilyen esetben szintén érdemesnek látszik idejében felkészülni a halálra. Végső sorban pedig érdemes még tisztába kerülnünk a túlvilági szokásrendszerekkel és törvényekkel is, ha el akarunk igazodni benne.

            Számos hagyományban találunk olyan elképzeléseket, melyekben az adott egyén nem csak intellektuálisan készülhet a túlvilági életre, de fizikai tapasztalatot is szerezhet róla. Különböző tudatmódosító technológiák fejlődtek ki ezen célból pszichedelikus anyagok és drognak nem minősülő szerek segítségével, melyek lehetővé teszik a valós tapasztalatokon alapuló felkészülést a halálra.

Hieronymus Bosch - Az Áldottak Felemelkedése