2012. április 23., hétfő

A művészet születése

Még csak most kezdtem el ezt az alig 150 oldalas könyvecskét, de máris nagyon bírom.
Nézd ezt a vers:

Az ember mulandósága 

Mikor az Isten a szürke ősidőkben a dolgokat teremtette,
összegyúrta a napot,
és jön és megy a nap, és visszatér;
összegyúrta a holdat,
és jön és megy a hold, és visszatér;
összegyúrta az embert,
és jön és megy az ember, és nem tér vissza.

Az emberiség eredetéről szóló történetek, versek, ősi hitvilágokkal kapcsolatos imádságok és varázsigék. Ó jeah. Ezt szeretem.
meg a lányokat csillámállatkákhoz hasonlítják (szó szerint) Mikronéziában.

2012. április 21., szombat

Ma epret ettem.
Még kicsit savanyú volt, de nagyon örültem neki, már régóta vártam rá.

Kicsit le vagyok épülve agyilag mostanában, de szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlik. Tegnap csináltam művemet, amit kicsit elökörködtünk, de nagyon jók. Viszont majd komolyabb jellegben is kell vele kicsit dolgoznom. Ahogy nézem magam, mostanában nagyon nyugodt vagyok, gondolkodtam is rajta, hogy milyen problémával kereshetnék most bármilyen támogatást, de nem jutott eszembe semmi. Nem tudom, hogy ez meddig tarthat még, ez az állapot, de hosszútávúnak érzem.

2012. április 17., kedd

Elfelejtettem könyveket ajánlani...

Aldous Huxley - Az érzékelés kapui - Menny és pokol

Ezt olvastam a múltkor. Nos igaz, hogy mindkét novellát össze tudnám foglalni tíz még igazán érdekes mondatban, hisz nem igazán vagyok híve a terjengős magyarázásnak, de mégis érdemes elbíbelődni a két írással. Az első egy amolyan Don Juan tanításai -szerű, mégis kicsit kézzelfoghatóbb drogkalauz, melyben a mescalin hatásait írja le Aldous bácsi. Ez tényleg egy olyan dolog, amiről akármennyit lehet beszélni annak, aki nem próbálta, mert úgysem érti és nem biztos hogy bármi újat mondhatunk annak, aki próbálta. Mégis, néha van egy-két érdekes gondolat a drogozás pszichológiai megközelítéséből.

A Menny és pokol című szösszenetet már annál inkább ajánlanám bármilyen érdeklődő közönségnek, nekem különösen örvendetes, ha teológiai irányultsággal vizsgáljuk a világot, és itt az író a vallások és drogélmények közti összefüggéseket vizsgálja.

Külön mindenki figyelmébe ajánlanám a legalább ennyire érdekes függelékeit a könyvnek.



Most pedig a Viskó című könyvet olvasom, melyben előre felhívják az ember figyelmét, hogy nem teológiai értekezésre kell számítanunk a könyv olvasása során, bár nekem mégis végig van egyfajta rákényszerítettség érzetem a regény alatt.
Tündibündi regényről van szó mindemellett, melyben egy megtört édesapa próbálja feldolgozni kisláyna brutális meggyilkolását a hite segítségével.
Nos a vallás megközelítése majdnem teljes mértékig újszerű és majdnem telje mértékben helytálló, alig pár logikai bukfenccel kell csak szembesülni, és ha átlátunk a buzgó amerikai keresztény propagandán, akkor nagyon is elgondolkodtató dolgokat olvashatunk.

Elárulom, egyik logikai bukfenc a következő:
Isten hatalmas szeretetében megteremtette az embert, akinek szeretetből önálló akaratot adott, akik mikor az önálló döntéshozatal (ítélkezés)mellett döntöttek, az egy nagyon szomorú dolog.
Ez egy tény, mindazonáltal WTF?!
Amire ki akarok lukadni, hogy nincs rendesen, vagy egyáltalán nincs megmagyarázva, hogy hogy történhetett meg ez a halálosan szomorú dolog, plussz az egész le van fedve egy bűntudatkeltő bibliai "mert Ádám az a gané..." -szerű sztorival, aminek hatalmas banánhéján hatalmasat puffantam emelkedett lelkiállapotomból.
Minden más szupi és nagyszerű, vagy érthető, legalább.

Vanity Fair

Valamiért imádom. A hangulat nagyszerűen eltalálva, a karakterek imádnivalóak és még az sem zavaró, hogy a sztori kissé vontatott, a történet, mintha végtelen lenne...
 

Bessy Sharp végig énekel, Dobbin imádni való, kedvenc színészem, mindenki pont olyan, amilyennek lennie kell. Jajj és ezt a dalt is imádom, a Nyílik a Rózsaszirom címűt. Sosem elég belőle.

10/7 - bár tényleg elég vontatott... o.O

2012. április 12., csütörtök

What Dreams May Come

Ezt a filmet kétszer láttam.
Először elég fiatalon. Valódi kínszenvedés volt. Nem is értettem az egészet, meg kellőképp nyomasztó is az egész film, de hiszen mit is várhatnánk, hiszen egy drámáról van szó?
Mindazonáltal most ajánlották, hogy nézzem meg, hiszen egy számomra érdekes témát dolgoz fel, azaz, hogy mi történik velünk halálunk után?


Másodjára, valamivel érettebben és a témával kapcsolatban érzékenyebben újranézve a filmet, megint csak el kell mondanom, ez a film nagyon nyomasztó. És bár 99-ben Oscar-díjat kapott a legjobb vizuális effektekért, 2010ben már a látványvilága is meglehetősen nyomasztónak tetszett. Tehát úgy az egész. Még ha a téma meglátása felvet valami nem szokványosat és egy jó vonalon is indul el, sok kérdőjel marad az emberben, ezeket a többi kritikában logikai bukfencnek nevezték.

De vannak benne tényleg jó gondolatok, mint hogy ki milyen alakban flesselt, hogy ez a két újjászületés közti állapot milyen is lehet, vagy hogy az egész lényege az, hogy milyennek képzeljük el.

10/5 pontot kap nálam ez a film, vagy nézzétek meg, vagy ne, pontosan ezt javaslom.

2012. április 11., szerda

Csönd

Veszelin Hancsev

CSÖND

Csöndet kíván szivem.
Tengerfenékké változtattam
ezt a szobát,
néma árnyak erdejévé
változtattam,
hogy reszkessen a
szívem benne,
mint egy magában lengő levél.
Kitéptem
az ajtók nyelvét,
a cipőkoppanásét,
a futó szél,
az esőcseppek,
a padlózat,
a csengők nyelvét,
a szájat hallgatásra ítéltem, 
az utcákat is szótalaníottam, 
hogy teljes legyen a csönd.

De nincsen csönd.
Nincs, ó nincsen.

Sznhálózatok 
összeszabdaltak,
át- meg átjártak
szavak,
golyók,
léptek ekéi 
fölhasogattak,
kalapácsok csattognak bennem
és suttognak ajkak,
bömbölnek hajók,
madarak rikoltoznak,
és betölt
a jajgatás és az ének,
mit fölnagyít csak ez a nevetséges csönd.
Ó, nincsen,
nincs többé csönd.

Has thou slain the jabberwock?






By Daniel Danger

2012. április 6., péntek

Tudatos ébredés

Hallottam már róla, de a blog írása óta először keltem fel saját akaratomból, így meg kell említenem.

Álmomban egy kis fehér golyót próbáltam meg megfogni de egyszerűen nem ment. Egyszer csak rájöttem, hogy álmodom. Azt hiszem, ettől egészen megijedtem, mert egyetlen gondolatom az volt, hogy nagyon gyorsan fel kell ébrednem.

A következő pillanatokban próbáltam feltépni a saját szemhéjamat, ami láss csodát, sikerült is. Felébredtem.

This is the beggining of a beautiful friendship. Igen, magammal, és a tudatalattimmal. Ha a következő ilyen jellegű álmaimban elkezdenék nézelődni, majd tenni dolgokat, végül én irányíthatnám az álmaimat, hmmm.... Most mondd meg....

És igen, rövid kiábrándulásom időszaka lezárult, ismét bepróbálkozom egy Castaneda könyvvel, remélem hamar meg tudom szerezni az Álmodás Művészete című szösszenetet.

2012. április 3., kedd

Bűn és Feloldozás

"Bűnben születtél és bűnben halsz meg" ezt mondják nálunk latinul kereszteléskor a templomban.

Mégis, milyen furcsa, miért lappang egy magamfajta emberben is hasonló gondolat,ha mindenfajta vallási nézettől mentesen nevelkedtem, s csak pont a megfelelő korban, kamasz korom értékrend kereső szakaszában kezdtem el vallásokkal foglalkozni?
Vagy nem számít, én hogyan nevelkedtem, ha a szüleimet még félelemre nevelték? És az ő szüleiket és az övéiket is? Ki lehet lépni a bűntudat ördögi köréből?

Miért nem bízom magamban? Miért nem hiszek a tetteim igazságában?

Ma ilyesfajta kérdések foglalkoztattak, miközben hosszú távon döntöttem a jövőmet illetően. Az egész reggelt végig frusztráltam, megrázóan önemésztő gondolatokkal küzdöttem, s egészen addig a meghunnyászkodást, és mégiscsak az árral sodródást preferáltam, míg szívem választására áldást nem kaptam a "vezetőségtől". De nem én vagyok tán a vezetőség? Az egyedüli felelős a választásaimért?