2012. november 30., péntek

A boldogság ígérete

Nem, ez nem egy depis cikk lesz, köszönöm, én nagyszerűen vagyok.
Ez egy trendi cikk lesz, ami a jelenlétről fog szólni, mint egy saját elképzelésem a múltkori előadáson hallottakról.

Mostanában elégedett vagyok az életemmel. Egyszer csak lettek céljaim. Egy ideje lenni akarok valaki. És még azt is elhiszem, hogy ez lehetséges.
Most más szomorú. Ugyan az bánt most másokat, ami eddig engem bántott.
Talajtalan lebegés. Ez a célok hiánya, ami elvisz minket a múltba és a jövőbe, ami miatt úgy érezzük, a dolgok kifolynak a kezünkből, pedig mi kétségbeesetten próbálnánk utánuk kapni. Szellemlét. Nekem már nevetnem kell rajta, pedig bármikor visszatérhetek ide. Olyan törékeny, illanó a boldogság ígérete, nem is lehet megfogni. Aki erről beszél, az a fán mutat madarat.


A boldogság nem ígéret. Ez a két szó egymás mellett nem lehet igaz. Vagy most, vagy soha, itt nincs más lehetőség.


U.I: nézzétek meg a Békés Harcos-t, amit már értékeltem korábban, viszont a videóját letörölték, meg amúgy sem emlékeztek rá, így kirakok egy másikat:

2012. november 18., vasárnap

2012. november 11., vasárnap

Telepátia?

Álmodtam egy régi barátommal, Tündével. Nagyon ritkán látjuk egymást, mert más városban tanul. Lehet már egy éve hogy láttam, de lehet fél.
Tehát nem volt várható, hogy megjelenik nekem, de így történt.
Debrecenben voltunk és a Kölcsey központ előtt tanított görkorizni. Ez önmagában meglepő, hiszen a világért sem húznék a lábamra görkorit. De akkor jó mókának tűnt. Annak ellenére, hogy Tünde elég vadul húzott át az úttesten a zebrán aztán bele a forgalomba. Kicsit megijedtünk, de nem volt zavaró.

Ennyi volt az álom. Ma az első ember ő volt facebookon, pedig sosem szoktam ott látni. meg is írtam neki, hogy mit álmodtam ő pedig mondta, hogy nemrég volt görkorizni.
Nekem fogalmam sem volt róla, hogy szokott ilyet, vagy csak kivételes alkalom volt-e ez, azóta sem tudom.

Ennek az egésznek mi értelme? :D




Össze vagyunk kötve, össze bizony.
Nagyon érdekes cikket mutatott Apa a múltkor. Tudományosan elég nehéz bebizonyítani, hogy hol található érzelmeink központja. Én nem is szeretném azt állítani, hogy a szívben, de érdekes belegondolni a következőkbe:
A cikk állítása szerint a szív elektromágneses mezeje a legerősebb a testünkben, s jóval a testünkön kívülre sugárzik. Ha két ember egymás mellett áll, ezek az elektromos impulzusok hatnak egymásra, így az emberek tudják befolyásolni egymás hangulatát.
Még érdekesebb, hogy elvileg azt is megmérték, hogy két szív előbb reagál egymás hullámaira, mint egy testen belül a szív és az agy.
Én ezt tökéletesen elhiszem, nevezhet bárki naivnak. Nem, nem is hiszem, inkább tudom.


2012. november 5., hétfő

Új emberek

Kisbabákkal álmodom már napok óta.
Igazán nem tudom hova tenni, hiszen ha csak tehetem, nem gondolok ilyesmire. Gyereket nem várhatok, max a Szentlélektől, nem is él egy sem a közelemben és a kisfiú, akire vigyázhattam volna nem jelentkezik. Sebaj, úgyis millió dolgom van - új iskola, új munkahely, stb.

Na és pont ez az. Milliónyi új ember. Dereng már? Szerintem ez lehet a kisbabaözön megfejtése. Szerintem....


2012. november 4., vasárnap

Ó igen és az igazak

Nos tehát van eza  könyv, a Vidd hírét az igazaknak.
Angolul ez: Mutant Message Down Under. - Érti a fene. Annyit lehet tudni, hogy az írónőt hívták mutánsnak az Ausztrál bennszülöttek, amire persze minden okuk meg volt.

Tegnap kiderült a számomra, hogy milyen furán is olvasom a könyveket. Már elmondtam, hogy a regények nem annyira érdekelnek, mert nem feltétlen izgatnak a nyelvi finomságok. Ez annyira így van, hogy ezt a könyvet is képes voltam úgy végigolvasni, hogy fel sem tűnt a szerző nő végtelenül idegesítő stílusa, amiről utólag felvilágosítottak. Végtére is teljesen igazuk volt, mondhatjuk rá azt, hogy idegesítő, bár szerencsére nekem az írók személyisége kevésbé jön át a szűrőmön, mint egy átlagos embernek. Úgyhogy bennem a lényegi információk maradtak meg, tehát az, amit a bennszülöttek mondtak, az szerintem jó volt, bár az is tény, hogy nincs igazán kifejtve, hogy mire gondolhatnak, az írónő mondjukk azt, hogy az olvasó spirituális tájékozottságára épít. (mondjuk ezt...)
Ettől függetlenül rövid, pici könyv, hamar elolvasható, egy film helyett elolvasható.

Ó és igen, még két szót a borítótól. Finoman szólva is undorító, de ne menjünk a szakmai részletekbe. Bár gondolom, nyilván feltűnik mindenkinek ez a kifutó szöveg, vagy ez a random bennszülött, akiről konkrétan nem lehet megtudni, hogy kicsoda. Random arc és kész.