Ez egy trendi cikk lesz, ami a jelenlétről fog szólni, mint egy saját elképzelésem a múltkori előadáson hallottakról.
Mostanában elégedett vagyok az életemmel. Egyszer csak lettek céljaim. Egy ideje lenni akarok valaki. És még azt is elhiszem, hogy ez lehetséges.
Most más szomorú. Ugyan az bánt most másokat, ami eddig engem bántott.
Talajtalan lebegés. Ez a célok hiánya, ami elvisz minket a múltba és a jövőbe, ami miatt úgy érezzük, a dolgok kifolynak a kezünkből, pedig mi kétségbeesetten próbálnánk utánuk kapni. Szellemlét. Nekem már nevetnem kell rajta, pedig bármikor visszatérhetek ide. Olyan törékeny, illanó a boldogság ígérete, nem is lehet megfogni. Aki erről beszél, az a fán mutat madarat.
U.I: nézzétek meg a Békés Harcos-t, amit már értékeltem korábban, viszont a videóját letörölték, meg amúgy sem emlékeztek rá, így kirakok egy másikat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése