Akármilyen határozottan hiszek valamiben, mindig kiderül, hogy nem is hiszek igazán semmiben.
Talán ez mindennek az oka.
Hogy az élet újra és újra visszadob mindenféle kiindulási pontokba. Lehet azért történik így, mert sosem döntök úgy igazán. Még keresgélek, mikor már azt hiszem, megtaláltam. Még játszanék, mikor azt hiszem, elköteleztem magam.
Olyan gyermeki. Formátlan. Köd.

Ez nem jó, de nem is rossz.
Ma egész nap zavarba ejtően, már-már kényelmetlenül pozitív voltam. Nem úgy, mint aki majd kiugrik a bőréből jókedvében, nem. Inkább mint aki mindennel elégedett. Hogy lehetséges ez? Én képtelen vagyok erre, sosem vagyok igazán boldog, soha sem elégedett és sosem nyugszom meg.
Erre ez.

Én jóval lassabban haladok a könyvvel. Hans minden élete után halálosan elfáradok és várnom kell, mire újra erőre kapok. Pedig már annyira várom Corinnát... Akartam kirakni idézeteket, de végül mindig arra jutok, hogy valami személyes okból tetszik az a mondat és inkább megtartom magamnak.

Gross Arnold

alkímia

Újra olvasom kedvenc regényemet: Szepes Mária Vörös Oroszlánját.
Sok mindent kell most újra kezdenem. Azt hinném, van beleszólásom az életembe, máskor viszont meggyőződésem, hogy egy hatalmas babaházban élő játékszerek vagyunk. Hogy ki játszik velünk? Teljesen mindegy. A lényeg, hogy te tervezel, és örök törvény, hogy amit tervezel, azt eleve kizárod a lehetőségeid közül.

 Az a rossz az egészben, hogy rá vagy kényszerítve, hogy tervezz. Arra vagy ítélve, hogy elbukj újra és újra, az örökkévalóságig.

De térjünk vissza. Az ismétlés a tudás anyja. Jóval kevesebb könyvet olvastam, mint amennyit elvárnék magamtól, viszont amelyiket olvastam, úgy sikerült kiválasztanom, hogy legtöbbjét örök életre meghatározónak vélem. Ezeket előszeretettel olvasom el újra és újra, szeretném kívülről megtanulni őket.
Sosem értettem azokat, akik mindent elolvasnak, hogy mit várhatnak egy könyvtől?

A Vörös Oroszlán most van másodjára a kezemben. Remélem, már jóval érettebben olvasom, mint tizenévesen. Már akkor is magával ragadott, hiszen mindent megemlít, ami valaha is érdekelt, már-már kísérteties módon. Blogger nevem is e könyvből való: egyik kielégíthetetlen, örök, gyermeteg vágyam, hogy valaki Corinnája legyek. Pedig talán az is vagyok. De ezt a vágyat, még ha el is éred, nem tudod kielégíteni.

Pár idézet, ami mindent elárul a könyvről:

Az egykor nagy vihart kavaró és ma is különleges sorsot élő regény alaptémája egy elixír, az örök élet itala, maga a Prima Materia, amely halhatatlanná tesz, és megadja azt a képességet, hogy emlékezzünk előző életeinkre. A kötet olvasói immár több évtizede számolnak be ugyanazokról a tapasztalatokról: első olvasatban egy letehetetlen, négy évszázadot átfogó, izgalmas történetet látnak benne, később azonban a mű beavatássá alakul át, amely valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti magában.
"Amikor ími kezdtem, éppen az alkimisták érdekeltek a legjobban. Megragadott e kényszerűen bujkáló kísérletezők tragikus sorsa. Oket a pénzre, hatalomra éhes nagyurak éppúgy félreértették, mint véres történelmünk valamennyi nagy elméjét. A mentális alkímia beavatottjainak sosem célja az aranycsinálás. Ők az emberi szellem arannyá szublimálását, saját lényük átformálását tekintik elsődlegesnek. Azon fáradoznak, hogy lelkükben, szellemükben létrejöjjön a Bölcsek Köve, az Iható Arany, az Örök Élet igazi elixírje."

"A titkos tudományok útjára senki se lépjen rá vakmerően, 
mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett...
 Te, aki e könyv olvasásába kezdtél, 
ha végigolvasod és megérted, uralkodóvá vagy őrültté leszel.  
Ám tégy vele, amit akarsz - se megvetni, se elfelejteni nem fogod.
 Ha tiszta vagy, fáklya lesz előtted, ha erős vagy, fegyverré válik kezedben,
 ha bölcs vagy, bölcsebbé leszel. Ha azonban romlott vagy, 
akkor ez a könyv a pokol tüzévé lesz benned; éles tőrként hatol át lelkeden,
 s lelkiismeretedet a megbánás és örök nyugtalanság súlyával terheli meg."
(Eliphas Levy: Rituel de la Haute Magié)