Visszatér. Szokásos duma, valójából nem tud élni
nélkülem. rájött. most már biztos itt marad. Nem gondolkodom rajta,
minden rendben van, oké. Este van, elalszunk.
Másnap anyával főzünk. Megvágja az ujját, de tovább szeletel. Félig
levágja a hüvelykujját, mire észbe kap. Elmegyünk, hogy bekötözzem a
sebet.
Ott van két fiatal férfi. Az egyik valahogy inzultálja a másikat, én
próbálom megvédeni. Kinevetnek, hogy pont fordítva van, ahogy én
gondolom, nem igazán érthetek az emberekhez.
Az egyikőjük oda is hajolt hozzám: "Nagyon fehér vagy. Van szerelmed?
Biztos egy szemétláda."
Ekkor beugrott nekem Melitta esete a fiújaival, hogy mindig azt
gondoltam, mekkora szemetek és elkezdtem nevetni. De közben éreztem is,
hogy tényleg, milyen ember is a választottam...
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése