Virágok

Egy virágoskert. Füredre emlékeztet. Titokzatos, mégis üde, tavaszias. rengeteg virág épp most nyílik ki. A nagymamámmal vagyok, a debrecenivel, nem a füredivel. Nézzük az éppen nyíló virágokat. Egy fehér bokor előtt ülünk, aminek csillag alakú virágai vannak. Nagyon meghitt, felszabadult pillanatok.
Kis feszültséget érzek, mikor feltűnik egy kisebb unokatestvérem, és az édesanyja. Feszültség van az anya és a nagymamám közt is. De most minden meghitt, felhőtlen. Együtt játszunk valami óriási társast.

Másnap felhívom a nagymamám, hogy elmeséljem neki az álmot. ő döbbenten közli, hogy több, mint egy év utén először hívta fel a lánya, az unokatestvérem anyja.

Sírok között

Nem régi álmomban egy különös kriptában jártam.
Barátaim tetemei közt lépdeltem egy kutatócsoporttal a hátam mögött. Néhányukat megvizsgáltuk. Egyikőjük testén seb volt. A sebet felnyitottuk, és legnagyobb meglepetésünkre egy igazgyöngyöt találtunk a húsba ágyazódva, épp, mint egy tengeri kagylóban.
Nagyon fellelkesített a dolog.A laborba visszatérve rájöttem, hogy az emberi test éppúgy képes gyöngyöt termelni egy antitest ellen védekezve, mint egy kagyló.
A társaim kételkedtek bennem, így nem volt más választásom, be kellett bizonyítanom, aminek egyetlen módja az volt, ha visszamegyek testekért.
Így lettem hullarablóvá.
Utólag feltűnt, hogy a holttestek egy különös, rongálódott erőmű alagsorában voltak. Oda próbáltam visszatérni, mikor senki nem dolgozott épp, de kiderült, hogy már vártak rám. Elkaptak. A számonkérés előtt felébredtem.

Érdekes módon nem találok kivetnivalót az álomban. Őrült egy tudós lehetnék...

Új kihívás

Miután száműztem tudatalattimból első számú legfőbb gondomat - úgy értem persze, hogy kigyógyultam a problémából idestova 24 év után - egy újabb kihívással találtam szembe magam.
Áttvették a helyét. Valaki felvette a szerepét. Valaki akiről soha nem gondoltam volna, aki soha nem bántott.
Vagy csak ezt gondoltam? Valakiben hinnem kellett, hogy ki tudjak tartani és most realizálódik a kép?

Ő is hibázott. Ő sem feddhetetlen! Még Ő sem!!!

Régebben

 Ordibálok vele. Nem vagyokl hajlandó mégegyszer rosszat álmodni miatta. Nem vagyok hajlandó mégegyszer az ő zenéjét hallgatni.

És zóta sem okozott bajt többé, se ébren, sem álmomban.

Ezt nemvárt tisztulás követte.

Richard A. Kirk

Vihar

Szerdára virradóra volt egy álmom. Próbáltam fejtegetni, de idő kellett hozzá, mire megértettem.

Két fiúgyermek vadul játszanak. csapkodnak, kiabálnak. Egy kislány menekül előlük. Nem lehet eldönteni hogy bújócskáznak, vagy bántani akarják a lányt. A két fiú menet közben találkozik egy boszorkánnyal. A boszorkány gonosznak tűnik, de ezt sem lehet biztosan megmondani. Azt mondja: "Öljétek meg, aki néma."
A fiúk elszaladnak és tovább keresik az egyik iskolapad alatt elbújó kislányt.

Az érdekes, hogy akárhogy próbálom értelmezni az álmot, mindenhogy igaz. Ha bennem lévő belső küzdelem, ha utólag a történtekre tekintek vissza, bárhogy.

De nem halt meg a kislány. :)

A mai álmom mondhatni nevetségesen egyértelmű. A munkatársaimmal vagyunk egy hatalmas, zöld vizű úszómedence körül. Horgásztunk, bár halak nem voltak a vízben. Egyszer csak elkezdett fújni a szél. A vízben voltam, a többiek a vízen kívül. Hatalmas hullámok keletkeztek, én egy fehér hajóra menekültem. A Hullámok túl erősek voltak. Felborult a hajó. A vízben fulldoklás közben ébredtem.

Csónak: a lélek szimbóluma - a lelkeket (a túlvilágra) szállító ladik
Víz - érzelmek

Nem szándékom

Álmomban a földben egy lyukban találtam egy portált. Kalandra vágytam, hát átmentem rajta. Egy Észak-Koreához hasonlóan zárt Ázsiai országban egy szerzetes iskolában találtam magam. Egy kisfiú voltam, szerzetesnövendék. Rosszul bántak velem, de én végig tudtam, hogy nem ő vagyok, hanem én és hogy csak időutazóként vagyok ott. 

Weöres Sándor: Nem szándékom

 

Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.

Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.

Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.

Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.

Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.

Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet.

Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem.

Nem kérdem: akarsz-e követni.

Választhatsz köztem és kínod között,

S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva.

Nem tervem, hogy vonjalak a jóra.

Lépést sem teszek érted.

Nem tervem, hogy várjalak a jóra.

Magad kívánsz jönni hozzám.

Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem.

Kicsiny vagyok, mint a porszem.

Szolgád vagyok, de meggörnyedsz előttem.

Királyom vagy, de meg kell görnyedned előttem

Mert ostobán bántál hatalmaddal – igen ostobán.

Kicsiny vagyok, mint a porszem,

S az Atya megnevez engem,

S az Anya karján visz engem,

Mert szomjat fakasztok benned a jóra,

Mert éhet támasztok benned a jóra:

Mert hiába hívtak téged a jóra.

Arthur

Amit eddig a lelkem szimbólumának hitem, a mai este teljesen elszakadt tőlem.
Borzalmas érzés volt, pont így képzelem,ahogy az Északi Fényben elválasztják az embert a lelke közvetlen -állati formában élő - vetületétől.
Pánikoltam. Arthur teljesen bevadult, tudtam, hogy nem vagyok mellette biztonságban. Apát hívtam, hogy segítsen.
Akkor megértettem, hogy a kutyának inkább a férfiakhoz való hozzáállásomhoz van köze szimbolikailag, mint hozzám vagy a lelkemhez.
Valami megváltozott. Valami nagyon furcsa. Remélem rájövök, mi történt....

Nos, tévedni emberi dolog, nem az előző volt az év utolsó bejegyzése.

Olyan kis cuki álmom volt, hogy úgy döntöttem, leírom.
A Föld végveszélyben volt. Az emberek épp készültek végleg elhagyni a bolygót. Nagyjából három hatalmas disco-gömb alakú űrhajóba menekültek az emberek, akik túlélték az addig sújtó  kataklizmákat.
Nekem nagyon tetszett, olyan volt mint egy hatalmas szálloda, de lehet a kollégiumok ilyenebbek, ezt nem nagyon vágom. Mindenki rohant előre, hogy jó szobát találjon. Én egy olyanba kerültem, ahol négy ágy volt és Melitta és Andi tuti ott volt, meg még Szaszára emlékszem, aki nem tudom, hogyan csinálja, hogy bizonyos időközönként megjelenik az álmaimban, mikor nem is találkozunk vagy beszélünk soha. Szóval ez volt. Aztán áttelepítettek minket  mégis egy másik Discogömbre, mert ebbe inkább a katonákat akarták tárolni.
Ekkor esett le hogy három gömb van és ha valaki másik gömbre kerül azt lehet soha többé nem látom. Egy kis veszteség érzet futott át rajtam, de tudtam, hogy nincs mit tenni. Lefoglaltunk egy újabb szobát, azt hiszem, ez kicsit jobban tetszett, mert több fény szűrődött be és világosabb volt a fehér falak miatt is.
Lementem körülnézni, találtam egy alagsort érdekesnek tűnő könyvekkel. Meg egy lépcsőt, ami még lejjebb vezetett. Természetesen, mint egy magára valamit adó horrorfilm szereplő, gondolkodás nélkül leslisszoltam a lépcsősoron. Ott találkoztam először két katonával, akiknek szándékai elég kétesnek hatottak az irányomba, de ők felszívódtak. ez után egy vámpírral találkoztam, aki közölte velem, hogy meg fog enni (ölni). Beszélgetni kezdtünk, mert kíváncsi voltam rá. Azt hiszem, kicsit össze is barátkoztunk, ezért nem hiszem, hogy végül megevett volna.

Összefoglaló

Nos, felteszem, hogy az év utolsó bejegyzését írom épp.
Kicsit több álomról lesz így szó, az utolsókról.

Nem nagyon van időm mostanában írni, azt viszont biztosan tudom, hogy ez csak átmeneti állapot. De miután többnyire csak a munkahelyen vagyok gép előtt, így ide nem nagyon tudok írni.
Gyakran még álmodni sincs időm, azt hiszem. Mostanában rendőrök üldöztek mákföldeken, próbáltam inni egy üvegből amiből nem jött ki az ital, családi viszályokba keveredtem. Majd volt egy, amit kicsit jobban ki kell fejtenem, de mivel nagyon kényelmetlenül érint így nem vinném túlzásba.

Meg akart erőszakolni. el is kezdte de valami megakadályozta, így lerángatott egy pincébe, ami valami egészen alvilági helynek tűnt, sok gonosz ember volt ott. ennek a katakombáiban találtam magam. Menekülés közben ébredtem fel.

Lassan úgy érzem, nem maradt más választásom, mint beszélni vele.
De mikor lesz erőm hozzá?

I start to search all the dark places that I have found,
All the deep creases in my mind that are torn up somehow.

I want to keep the pace,
I want to figure it out,
I've got to do it this way,
If I don't, everything's lost.

Have you ever really noticed the blanket of shame,
from the torment and pain?
That you realise that no one's ever been there.
Have you ever looked at the violence you hide,
always running inside,
You can't escape, it's always been there.

I tear a hole inside me head to let the demons go
I cut my flesh to purge the hatred from so long ago

I want to keep the pace,
I want to figure it out,
I've got to do it this way
If I don't, everything's lost.
 

Myosis

A part alatt

Ez az álom tegnap előtti.

Az égből hullok alá pár gyerek társaságában. Nagyon magasról.
Olyan magasról, hogy volt időm észrevenni, hogy az ég papírból van. Megragadtam a papírt ami ennek hatására szakadni kezdett. Ami meglepő voolt, az csak annyi, hogy ahogy megfogtam a papírt, nem az eddig megszokott irányban zuhantam tovább, hanem pont ellenkező irányban, amit eddig fölfelének hittem. így zuhantam végül kis társaimmal az óceánba, valahol Japán partjai mentén.
Próbáltunk gyorsan kijutni a vízből, a part kb. egy kilométernyire lehetett. Én nem úszom túl jól, a többiek lehagytak. Ettől kicsit megijedtem, mert valami úszkált alattam. Nos igen. Pánikolni kezdtem. Egyre közelebb ért hozzám, már meg tudtam fogni a testét. Meleg volt. Cápa lehetett, vagy delfin. Mikor viszont észrevettem, hogy konkrétan ülök rajta és a part felé próbál húzni, rájöttem, hogy egy delfincsoport úszott a megmentésemre.
Kihúztak a partra.

Birds

Nem, ez nem horror.
Mindenhol madarak voltak. Az egyik különlegesebb volt a többieknél. Gyógyereje volt. a fejére csókot kellett adni.

Túl fehér

Visszatér. Szokásos duma, valójából nem tud élni nélkülem. rájött. most már biztos itt marad. Nem gondolkodom rajta, minden rendben van, oké. Este van, elalszunk. Másnap anyával főzünk. Megvágja az ujját, de tovább szeletel. Félig levágja a hüvelykujját, mire észbe kap. Elmegyünk, hogy bekötözzem a sebet. Ott van két fiatal férfi. Az egyik valahogy inzultálja a másikat, én próbálom megvédeni. Kinevetnek, hogy pont fordítva van, ahogy én gondolom, nem igazán érthetek az emberekhez. Az egyikőjük oda is hajolt hozzám: "Nagyon fehér vagy. Van szerelmed? Biztos egy szemétláda." Ekkor beugrott nekem Melitta esete a fiújaival, hogy mindig azt gondoltam, mekkora szemetek és elkezdtem nevetni. De közben éreztem is, hogy tényleg, milyen ember is a választottam...

.

Farkasokkal vonyító

Farkasok lepték meg a helyet, ahol laktam. Késő ősz volt. Az emberekre támadtak. A fákra menekültünk előlük. Furcsa volt, mert az emberek arra kezdtek biztatni, hogy énekeljek. Iszonyat fals volt a hangom, nagyon furán hangzott, amit énekeltem, viszont a farkasok megdöglöttek tőle...

All dead

Mindenki meghalt.
Az oroszlánok, az apa, a testvér és a lány boldog lett.

Debrecen az örök rémálom. És mégis -hihetetlen, de- valaha gyönyörű volt...

Az új álmok kezdete

nevetés, megkönnyebbülés - talán mindent-feledés

Most múlik pontosan...

Úgy fáj, hogy már távozik, - messzire szárnyal,
kicsit most meghalok az elmúló nyárral.
(Horváth Piroska)


Álmomban berángatlak egy női mosdóba. Kérem, hogy várj rám az ajtó előtt, nagyon sietek.
Könnyítek magamon, bár a wc kicsit alkalmatlan erre. Fel sem érek odáig, mindent összerondítok.
Végtelenül szégyellem magam, gyorsan átmegyek egy másikhoz. Úgy érzem türelmetlenül várod, hogy túl legyünk már ezen.
Kapkodom kicsit, lerángatom a ruháimat, közben vizelek. A Wc el van dugulva és a ruháim beleesnek a kagylóba. Már sürgetsz, hogy menjek ki. Fel kell vennem a koszos ruhákat. Undorítónak érzem magam. Kimegyek és nevetsz rajtam. Nagyon megalázó ez az egész...

/Vizelés; ürítés szimbolikája: elengedés, kiürülés, megkönnyebbülés/

 

 

Szív elégtelenség

Álmaim férfija - tartok tőle- én vagyok.
Néha odabújok magamhoz. Átölelem ezt a fáradt,szomorú kislányt.
Hogy kapaszkodik! Szüksége lehet rám...
Azt szeretem mikor mosolyog. Meg mikor átölelem.
Azt nem szeretem, mikor haragszik rám. Dühöng és borzasztó dolgokat vág a fejemhez.
Aztán megbánja és bocsánatot kér. Annyira tudja sajnálni!
Aztán megnyugszunk és egymás illatában alszunk el.


Ennyi tigrist rég láttam egyszerre egy álomban. Gyönyörűek, de sajnos semmi jót nem jelent, ha egyszer megjelennek.
Amíg éneklünk, az agyunk nem képes félelmet érezni. Erről semmi más nem juthat eszembe, mint a Hercegnő és A kobold. A titkos ajtó a padláson, és a tűz a kályhában örök emlék marad.

theres a spark inside us
that we can all ignite
all thats dark inside us
will flicker into light

there's a power in every breath
there's a power in every note
a power that starts within the heart
a power that rises through the throat
and when it sails up through the air,
more beatiful then any prayer

this power could right all wrong
and it always thrill the ear
of those who have the power to hear
the magic of the song

all thats strong inside us,
that tells us wrong from right,
becomes a song inside us
to chase away the night

Poszttrauma

Mostanában nagy súlyok gördülnek le a hátamról álmomban. Megoldok nyomasztó problémákat, kibírok rossz dolgokat amik végleg véget érnek.
Pont nemrég jöttem rá, milyen poszttraumatikus stresszt éltem meg az utóbbi időben, életem egy régebbi szakaszában megélt három hónap miatt.
Ebben csak az az érdekes, hogy amint letelt az a három hónap ami végtelen szorongást okozott bennem, megvilágosodott előttem az egész történet ok-okozati összefüggéseiben. És tudjátok jól, mit gondolok erről: Onnantól, hogy egy probléma okára tudatos vagy, felelős lettél a reakcióidért/tetteidért/viselkedésedért/érzelmeidért az egésszel kapcsolatban.
Úgyhogy megígérem itt is, mostantól kezdve jó leszek... :)

Jane McGonigal: The game that can give you 10 extra years of life

TED videó, az "A Better You" Nevű listájukból. Már mutattam onnan videót, mert nagyon klasszak.

Ez konkrétan arról szól, hogy ez a nő depressziós volt, szakmája szerint játékfejlesztő, a játékok pszichológiájával foglalkozik, így úgy döntött, olyan játékot fejleszt ki (SuperBetter), ami segít neki kilábalni a depresszióból, ezáltal pedig meghosszabbítja az életét.
A játék négy kihívásra épül: fizikai, mentális, szociális és érzelmi feladatok. Nagyon klasszul hangzott, de nem fejtem ki, benne van a videóban.
Csak eszembe jutott róla, hogy mennyire szuper lesz a hétvégém :) ha elmegyek strandolni a szerelmemmel - egy tök új helyzet (mentális kihívás), mozgás (fizikai), valakivel (szociális) akit szeretek (érzelmi). Az ilyen pillanatok hosszítják meg az ember életét, de nem csak meghosszítják, boldoggá is teszik.

Az életről jut eszembe: a halál.
Mostanában összetalálkoztam vele, egy régi barátommal, aki elvesztett valakit. Nagyon hosszan és sokat mesélt arról, hogy hogyan dolgozza fel a történteket és egyáltalán, mit gondol a halálról. Tőle megszokottan igazán átgondolt, magas érzelmi intelligenciával látja a dolgokat.
Talán a legérdekesebb abban amit mondott (miután többnyire mindenben egyetértettünk) egy kérdés volt.
Mikor valaki megöregszik, s a halál szele megérinti, elkezd egyre intenzívebben visszaemlékezni élete legapróbb részleteire. Mikor valaki meghal, lepereg előtte élete teljes filmje. Mikor valakit elveszítünk, vele kapcsolatban feljönnek legapróbb emlékeink, olyan dolgok is, amiről már rég nem tudtuk, hogy emlékszünk rá. Rájövünk, mennyire fontos volt az illető, mennyi érzelmet vitt az életünkbe, mennyi apró élményt, különös, álomszerű képeket adott a tudatunkhoz. A kérdés: 
Ezek az emlékek miért vannak eltemetve bennünk egészen addig, míg el nem veszítjük a másikat? Miért zárjuk el az emlékeket, az érzelmeket és az ezek által előhívott kötődést amikor még nem késő?

Závada Péter: Szinopszis 

 

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:

A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
– eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?

 

Wednesday's child

Monday's child is fair of face,

Tuesday's child is full of grace,

Wednesday's child is full of woe,

Thursday's child has far to go,

Friday's child is loving and giving,

Saturday's child works hard for a living,

But the child who is born on the Sabbath Day

Is bonny and blithe and good and gay

Én szerdán születtem. :)
Sorsokról gondolkodom. Választásokról.
Te csütörtökön születtél.
"Ki a Tejúton járkál, sose tér meg"

Megdöbbent az életünk ezen örök kettőssége. Felnőni annyi, mint felelősséget vállalni tetteinkért, választásainkért. Többé nem más dönt felettünk, saját sorsunk kovácsává leszünk.
De itt a másik oldal. Már posztoltam róla, hogy mielőtt eldönthettük volna, hogy kinyújtjuk a kezünket, az agyunk pár századmásodperccel előtte már kiadta rá a parancsot. Mennyire eleve-elrendelt az életünk? Az örök spirituális vitatéma, megunhatatlan, végtelen variáció a válaszra. És mind igaz. És mind jó. Melyiket válasszam?

Azon gondolkodom, mi okozza bennem a szomorúságot. Félelmet.
"…árnyék vagy! És az életem… napóra!"
Hiszen az idő illúzió. Mégis eljár fölöttünk. Elmegy mellettünk. És találkozhatunk keveset, mindig egymáséi leszünk. És élhetünk két külön életet. De akkor amit együtt töltünk idő, olyan lesz, mint álmodni, majd mindig, újra és újra belelébredni a magányba. Csak kísértjük majd egymást, mint két lidércnyomás egymás mellkasán.

Feküdtem az ágyban miután elmentél. Sírtam, majd kicsit elmerengtem rajtunk. Nyitva volt a szemem. Az ágyamra esett egy hatalmas bogár. Pont az, ami a múltkori pikniken Andival támadt ránk. Lesodortam az ágyról ijedten, majd még öt percig keresgéltem, hogy hova eshetett.

Nem volt sehol. Csak képzelődtem. Pedig ébren voltam. Talán akkor álmodom mikor nem vagy itt, és egyedül akkor vagyok ébren, mikor velem vagy?

Csipkerózsika csókért kiált. Már éppen eleget aludtam nélküled.

Tóth Krisztina: CIZELLÁLT METEOR
„Csillagtalan álom, elfelejtett álom” (szürrealista közmondás)

I

Egy kihűlt napot görgetnek a járdán.
– Möszjő Breton, ma hova lesz a séta?
– És nektek, angyalok? Ha azt előre látnám,
nem öltöznék csillagnak, nem mennék a
véletlen nyomában át a hídon
gyalog, egész a város túlfelére:
de azt álmodtam, meg kell írnom,
milyen az út egy pillantás jegébe.
A folyóparton repült egy menyasszony,
nyolc méter celofán volt a ruhája,
féltem, kialszom majd és elszalasztom,
úgyhogy csillagként indulok utána…
– Möszjő Breton, nem látott üstököst még?!
– Dehogyisnem! Ő lesz a feleségem!
Világít majd, mint tócsában az emlék,
és úgy hagy el, mint testet a szemérem!

II

– Möszjő Desnos, ma hova lesz a séta?
– Édes angyal, ne öltözz háborúnak,
hiszen fehér az arcod, mint a kréta!
– Ma karnevál van… nem mondták az úrnak?
Monsieur Desnos, hová lesz az a csillag?
– Annyit álmodtam rólad, évek óta
kísért a hangod és egy téli illat…
…árnyék vagy! És az életem… napóra!
– Möszjő Desnos, írjon nekem egy verset,
holnap kibontott hajjal jövök érte,
de most mennem kell… holnap is szerethet!
– Menjen csak, angyalom, ha megígérte!
Egy esős napot görgetnek az órák,
csak egy neve van és csak egy alakja
mindennek, mégis, hányféle valóság
illeszthető egy arc mögötti arcra.

III

Akit keresek, úgy van, ha sosem lesz.
Nincs tévedés, a szavak nem hazudnak.
Georgiám, villám a vérbe, kellesz,
lepkebáb-szívű ébrenlét, de unlak!
Az éj dobálja csillagait, én meg…
– Möszjő Soupault, hozhatom a szokásost?
– …ki a Tejúton járkál, sose tér meg,
lenyúzott szélből varrnak neki vánkost!
A nőre gondolok – egy áttetsző pohárban
harangozik a neve, érte jöttem,
kabátban volt és késő délutánban,
téblábolok, mint külváros a ködben…
…pedig itt van a közelemben, érzem,
az összes ablaküveg tőle holdas,
egy cizellált meteorral fülében
a kalapomban ül és engem olvas.