Mindigez

Háááá! Ködképek! by Jennie Paske

 

Balladai homály

Tegnap egy beszélgetésben elcsíptem egy újfajta meglátást a ködről. Eszembe jutott, így is közelebb kerülhetek magamhoz, ha a ködről próbálok véleményt alkotni. 

 

Újabb Köd kép:

Annyira csodálatos, totális beszarás.

 Már rájöhettünk, nem úgy van köze a képeknek a ködhöz, hogy köd van rajta. Inkább a köd próbál beszélni arról, hogy ő milyen, vagy hogyan látja  a világot.

Azt hittem, ha levágatom a hajam, már meg is oldottam a problémáim, azaz hogy már félig az irányításom alatt lesz, ha tudom, hogy konkrétan mi az irányítandó probléma. Ehelyett most annyit sikerült elérnem, hogy a problémáim sokszorosítva, felnagyítva jelentek meg, de nem előttem, hanem körülöttem. Talán már sokkal tisztábban látom, hogy mivel állok szemben, de a megoldás még mindig várat magára. Tehetetlenség. Köd. Mindig ez van.

Köd vagyok

Ezt gyakran próbálom kifejezésre juttatni, egyelőre még nem sikerült az áttörés. Viszont márcsak ezért is vonzanak a köd képek - így, különírva. Ezt én csináltam:

Ez is ilyen: by Malgorzata Jasinska

Living Paintings

Élő emberek vannak megfestve. Tudott, hogy nekem ez tetszik.

 

It's coming...

Nagy Világ

Című világirodalmi folyóirat egészen régi számaival találkoztam (1980'-70') a minap és nagyon izgalmas verseket olvastam.

Blaga Dimitrova

Hitetlenségem...

Hitetlenségem
hihetetlen

hogy életem csak két álom között

volt egyetlen ébredés,

hogy levegőből vett lélekzetem 

a levegőbe visszatér,

hogy felfogom a halál pillanatát,

mikor az élet is csak egyetlen pillanat volt.

Meg volt ott egy irodalom könyv is. 

 Francois Villon:

Ártatlanok temetője
 

Ha szemlélem a hullaházban a koponyák dúlt tömegét: hogy tanácsúr volt-e korábban vagy kincstárőr vagy mind cseléd e sok ember: annak jelét már nem mutatja semmi nyom; ki püspök és ki póri nép, azt megmondani nem tudom.

És itt vannak a nők, akik
súgtak-búgtak, összehajoltak;  

tán királyné volt némelyik,  

mások hódoltak s robotoltak;  

itt vannak most e csonthalom vad
rendjében össze-vissza mind;  

cimük és hatalmuk elolvadt.  

Van még úr? Van még szolga? Nincs.


Meghaltak, Ég nyugtassa őket!  

Testük penész és rothadék.  

Nagyurak voltak, büszke hölgyek,  

krém, sajtleves, rizs s mennyi még  

táplálta őket töltelék;  

porrá morzsolódtak, törődtek,  

s itt tánc, s kacaj, mind semmiség…
Édes Jézus, oldozd fel őket!