Mostanában egyre többen lesznek a környezetemben vegetáriánusok. Most a lakótársam lett az például. Szerintem ez egy teljesen rendben lévő dolog, én is ritkán eszem húst.
De azért eszem. Nem biztos, hogy tudok azonosulni ezzel a "de hát az állatok is élőlények" dologgal, hiszen ne haragudjon meg senki, a növények is azok. Nem hiszem, hogy egy pillanatig is jobban örülnének az elfogyasztásuknak, mint egy állat. Az meg, hogy nem eszek meg semmit, aminek arca van, már rafináltabb indoklat, de nekem még mindig fake. Hányszor rajzoltam már majonézből arcot a szendvicsemre, hogy élvezetesebb legyen megenni az undorító felvágottat! A gyerekeket is ezzel szokták elkápráztatni, minél emberibb egy kaja, annál jobb megcsócsálni.
Most akkor ez minek tudható be az emberiség részéről? A gyermekekben még olyan könnyen észrevehető szégyentelen kannibalizmus öröme? (Arról nem is beszélve, hogy mindent összenyálaznak, azaz már előre próbálják megemészteni, ami körülveszi őket. Még téged is!)
Persze, hülyéskedem, mielőtt bárkiben felmerülne valami más.
Azaz részben szórakozom ezen az egészen, de másik oldalon csak foglalkoztat a dolog.
íme, egy krumpli arca:
Ha komolykodni akarunk, akkor vizsgáljuk meg a dolgok - először - tudományos oldalát.
Itt hamar kiderül, hogy ha jobban belegondolunk, ezen az égegyadta világon minden káros az emberi egészségre. Nem csak a hús (bár azt mindenki közösen utálja) de minden állati eredetű dolog (bár a tojástól néha én is hányni tudnék), például a nagyszerű méz is, de láss csodát, még a csodálatos zöldségek és gyümölcsök egy része is, melyeket amúgy megeszünk, például az ellenálhatatlan bab vagy a gomba. No sebaj. Együnk fényt, az a legfinomabb, főleg, ha szivárványos.
Na de a lényeg még csak most jön. Szakterületem, a spirituális lényeglátás.
Állatot megenni nem jó mert:
Rezgéseinek frekvenciája már elég erős ahhoz, hogy hasson annak elfogyasztójára. Mindazonáltal ezek az energiák nem csak borzalmas életük, de förtelmes haláluk pillanatainak kódját is hűen megőrzik.
Szomorú, nem? De mi van a boldog csirkékkel (és a többiekkel), akik élete maga volt a csirkeálom, s haláluk előtt az őket levágó gazda engedélyt kért életük elvételéhez, s még egy imát is elmormolt, miközben a lehető leggyorsabban végzett az állattal?
Én azt mondom, gyerekek, MEGENNÉM!
Azt gondolom, a nagyszabású spirituális tanítások, mint a vegetarianizmus forradalmi tanításai, mindig elcsúsznak az individualitás cinikus kis banánhéján.
Gondoljunk csak a Bibliára. Mára már dogmatikusan értelmezett tételekben próbálták meg a lehető legegyszerűbben megfogalmazni a tömeg számára, hogy mi egészséges, mi nem, mi tesz jót a közjónak és mi nem. Nyilván, merő jó szándékból tették ezt. De mivel túl nagy általánosságokban voltak kénytelenek gondolkodni, segítő javallataikat is kénytelenek voltak nagy vonalakban megfogalmazni. Nem volt helye egyedire szabni az igazságokat.
És ez öreg hiba volt.
Épp, mint ahogy azt én gondolom, a vegetarianizmus esetében is történt.
Nyilván, mivel a mai élelmiszerboltokban kapható ételek elég fostosak, a legjobban teszed, ha szigorú diétába kezdesz. Ha belegondolunk, amikor és ahonnan elindult a növényevés kultúrája, még simán lehettek a meglévő feltételek higiénia szempontjából túl veszélyesek a húsevéshez. Nyilván, a buddhista papok a reinkarnációs cuccos miatt sem ennék meg a húst, bár ez őszintén megdöbbent a buddhizmusban, hogy ha minden egy, akkor miért jobb növényt enni, mint állatot?
Tehát végső soron én arra buzdítanám a világot, hogy egyen bármit, egyen mindent, de tudatosan, értve, szeretetben és lehetőleg csöndben.
Állatot megenni nem jó mert:
Rezgéseinek frekvenciája már elég erős ahhoz, hogy hasson annak elfogyasztójára. Mindazonáltal ezek az energiák nem csak borzalmas életük, de förtelmes haláluk pillanatainak kódját is hűen megőrzik.
Szomorú, nem? De mi van a boldog csirkékkel (és a többiekkel), akik élete maga volt a csirkeálom, s haláluk előtt az őket levágó gazda engedélyt kért életük elvételéhez, s még egy imát is elmormolt, miközben a lehető leggyorsabban végzett az állattal?
Én azt mondom, gyerekek, MEGENNÉM!
Azt gondolom, a nagyszabású spirituális tanítások, mint a vegetarianizmus forradalmi tanításai, mindig elcsúsznak az individualitás cinikus kis banánhéján.
Gondoljunk csak a Bibliára. Mára már dogmatikusan értelmezett tételekben próbálták meg a lehető legegyszerűbben megfogalmazni a tömeg számára, hogy mi egészséges, mi nem, mi tesz jót a közjónak és mi nem. Nyilván, merő jó szándékból tették ezt. De mivel túl nagy általánosságokban voltak kénytelenek gondolkodni, segítő javallataikat is kénytelenek voltak nagy vonalakban megfogalmazni. Nem volt helye egyedire szabni az igazságokat.
És ez öreg hiba volt.
Épp, mint ahogy azt én gondolom, a vegetarianizmus esetében is történt.
Nyilván, mivel a mai élelmiszerboltokban kapható ételek elég fostosak, a legjobban teszed, ha szigorú diétába kezdesz. Ha belegondolunk, amikor és ahonnan elindult a növényevés kultúrája, még simán lehettek a meglévő feltételek higiénia szempontjából túl veszélyesek a húsevéshez. Nyilván, a buddhista papok a reinkarnációs cuccos miatt sem ennék meg a húst, bár ez őszintén megdöbbent a buddhizmusban, hogy ha minden egy, akkor miért jobb növényt enni, mint állatot?
Tehát végső soron én arra buzdítanám a világot, hogy egyen bármit, egyen mindent, de tudatosan, értve, szeretetben és lehetőleg csöndben.
FOLYT. KÖV.
