2013. augusztus 9., péntek

Női test

"A különbség a férfisors és a női sors között: egy nő sokkal több időt tölt azzal, hogy testi bajairól beszél; nem adatik meg neki, hogy gondtalanul megfeledkezhessék testéről. Az egész az első vérzés megrázkódtatásával kezdődik; a test hirtelen jelentkezik, és a nő áll, mint egy gépész, akinek meghagyták, hogy üzemeltesse a kis gyárat: havonta cserélgesse a tamponokat, nyelje a pirulákat, kapcsolgassa a melltartókat, készítse elő a gyártást..."

Kundera

2013. augusztus 2., péntek

Corinna rising

A single thread in a tapestry
though its color brightly shines
can never see its purpose
in the pattern of the grand design
And the stone that sits up on the very top
of the mountain's mighty face
doesn't think it's more important
than the stones that forms the base
So how can you see what your life is worth
or where your value lies
you can never see through the eyes of man
you must look at your life
look at your life through heaven's eyes

Corinna minden a létezés női mivoltának legalját próbálja megfogni sokak szerint. Mikor a nő energiavámpírrá, succubus démonná változik, minden erényét feladva a legalávalóbb élvezetekért. Energiái, gondolatai rombolóvá válnak, egész lénye önzés.
Mindig is vonzott ez az út, hiszen bennem van egészen mélyen és elemi erővel hat rám, minden gondolatomra és érzésemre. Úgy érzem magam, mint mikor Galadrielt megérinti a gyűrű hatalma, csak én még nem döntöttem, melyik oldalt választom. Gyakran álmodom, hogy harc folyik a lelkemért.



The Soror Mystica was the female essence in the search answers to life’s mysteries, and was often supplied by an actual woman.  Think of the saying “Behind every great man is a great woman.”
The Goddess, Venus (Roman)  or Aphrodite (Greek),  is the archetype of the inspirational muse, the one who inspires creativity that push artists, musicians and writers to their greatest work.
- See more at: http://sacredfeminineleadershipinstitute.com/soror-mystica#sthash.Xiy2GR27.dpuf
The Soror Mystica - Mystical Sister or Sister in Mystery was the female essence in the search answers to life’s mysteries, and was often supplied by an actual woman.  Think of the saying “Behind every great man is a great woman.”
The Goddess, Venus (Roman)  or Aphrodite (Greek),  is the archetype of the inspirational muse, the one who inspires creativity that push artists, musicians and writers to their greatest work.
/  http://sacredfeminineleadershipinstitute.com/blog  /

The Soror Mystica was the female essence in the search answers to life’s mysteries, and was often supplied by an actual woman.  Think of the saying “Behind every great man is a great woman.”
The Goddess, Venus (Roman)  or Aphrodite (Greek),  is the archetype of the inspirational muse, the one who inspires creativity that push artists, musicians and writers to their greatest work.
- See more at: http://sacredfeminineleadershipinstitute.com/soror-mystica#sthash.Xiy2GR27.dpuf
The Soror Mystica was the female essence in the search answers to life’s mysteries, and was often supplied by an actual woman.  Think of the saying “Behind every great man is a great woman.”
The Goddess, Venus (Roman)  or Aphrodite (Greek),  is the archetype of the inspirational muse, the one who inspires creativity that push artists, musicians and writers to their greatest work.
- See more at: http://sacredfeminineleadershipinstitute.com/soror-mystica#sthash.Xiy2GR27.dpuf"

The Soror Mystica was the female essence in the search answers to life’s mysteries, and was often supplied by an actual woman.  Think of the saying “Behind every great man is a great woman.”
The Goddess, Venus (Roman)  or Aphrodite (Greek),  is the archetype of the inspirational muse, the one who inspires creativity that push artists, musicians and writers to their greatest work.
- See more at: http://sacredfeminineleadershipinstitute.com/soror-mystica#sthash.Xiy2GR27.dpuf

2013. július 25., csütörtök

 Akármilyen határozottan hiszek valamiben, mindig kiderül, hogy nem is hiszek igazán semmiben.
Talán ez mindennek az oka.
Hogy az élet újra és újra visszadob mindenféle kiindulási pontokba. Lehet azért történik így, mert sosem döntök úgy igazán. Még keresgélek, mikor már azt hiszem, megtaláltam. Még játszanék, mikor azt hiszem, elköteleztem magam.
Olyan gyermeki. Formátlan. Köd.

Ez nem jó, de nem is rossz.
Ma egész nap zavarba ejtően, már-már kényelmetlenül pozitív voltam. Nem úgy, mint aki majd kiugrik a bőréből jókedvében, nem. Inkább mint aki mindennel elégedett. Hogy lehetséges ez? Én képtelen vagyok erre, sosem vagyok igazán boldog, soha sem elégedett és sosem nyugszom meg.
Erre ez.

Én jóval lassabban haladok a könyvvel. Hans minden élete után halálosan elfáradok és várnom kell, mire újra erőre kapok. Pedig már annyira várom Corinnát... Akartam kirakni idézeteket, de végül mindig arra jutok, hogy valami személyes okból tetszik az a mondat és inkább megtartom magamnak.


Gross Arnold







2013. július 23., kedd

alkímia


Újra olvasom kedvenc regényemet: Szepes Mária Vörös Oroszlánját.
Sok mindent kell most újra kezdenem. Azt hinném, van beleszólásom az életembe, máskor viszont meggyőződésem, hogy egy hatalmas babaházban élő játékszerek vagyunk. Hogy ki játszik velünk? Teljesen mindegy. A lényeg, hogy te tervezel, és örök törvény, hogy amit tervezel, azt eleve kizárod a lehetőségeid közül.

 Az a rossz az egészben, hogy rá vagy kényszerítve, hogy tervezz. Arra vagy ítélve, hogy elbukj újra és újra, az örökkévalóságig.

De térjünk vissza. Az ismétlés a tudás anyja. Jóval kevesebb könyvet olvastam, mint amennyit elvárnék magamtól, viszont amelyiket olvastam, úgy sikerült kiválasztanom, hogy legtöbbjét örök életre meghatározónak vélem. Ezeket előszeretettel olvasom el újra és újra, szeretném kívülről megtanulni őket.
Sosem értettem azokat, akik mindent elolvasnak, hogy mit várhatnak egy könyvtől?

A Vörös Oroszlán most van másodjára a kezemben. Remélem, már jóval érettebben olvasom, mint tizenévesen. Már akkor is magával ragadott, hiszen mindent megemlít, ami valaha is érdekelt, már-már kísérteties módon. Blogger nevem is e könyvből való: egyik kielégíthetetlen, örök, gyermeteg vágyam, hogy valaki Corinnája legyek. Pedig talán az is vagyok. De ezt a vágyat, még ha el is éred, nem tudod kielégíteni.

Pár idézet, ami mindent elárul a könyvről:

Az egykor nagy vihart kavaró és ma is különleges sorsot élő regény alaptémája egy elixír, az örök élet itala, maga a Prima Materia, amely halhatatlanná tesz, és megadja azt a képességet, hogy emlékezzünk előző életeinkre. A kötet olvasói immár több évtizede számolnak be ugyanazokról a tapasztalatokról: első olvasatban egy letehetetlen, négy évszázadot átfogó, izgalmas történetet látnak benne, később azonban a mű beavatássá alakul át, amely valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti magában.
"Amikor ími kezdtem, éppen az alkimisták érdekeltek a legjobban. Megragadott e kényszerűen bujkáló kísérletezők tragikus sorsa. Oket a pénzre, hatalomra éhes nagyurak éppúgy félreértették, mint véres történelmünk valamennyi nagy elméjét. A mentális alkímia beavatottjainak sosem célja az aranycsinálás. Ők az emberi szellem arannyá szublimálását, saját lényük átformálását tekintik elsődlegesnek. Azon fáradoznak, hogy lelkükben, szellemükben létrejöjjön a Bölcsek Köve, az Iható Arany, az Örök Élet igazi elixírje."


"A titkos tudományok útjára senki se lépjen rá vakmerően, 
mert ha egyszer elindult rajta, célhoz kell jutnia, különben elveszett...
 Te, aki e könyv olvasásába kezdtél, 
ha végigolvasod és megérted, uralkodóvá vagy őrültté leszel.  
Ám tégy vele, amit akarsz - se megvetni, se elfelejteni nem fogod.
 Ha tiszta vagy, fáklya lesz előtted, ha erős vagy, fegyverré válik kezedben,
 ha bölcs vagy, bölcsebbé leszel. Ha azonban romlott vagy, 
akkor ez a könyv a pokol tüzévé lesz benned; éles tőrként hatol át lelkeden,
 s lelkiismeretedet a megbánás és örök nyugtalanság súlyával terheli meg."
(Eliphas Levy: Rituel de la Haute Magié)

 

2013. június 27., csütörtök

Cikk

Cikket olvasok gyerekek és a tévénézés. 

"Az Élet és Tudomány 2009. évi 13. számában olvasható volt egy figyelemreméltó és lebilincselő írás Gerald Hüther professzorral, aki az egyik legismertebb német agykutató és neuropszichológus.

Néhány évvel ezelőtt mi neurobiológusok, még úgy gondoltuk, hogy a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban. A komplex neuronális hálózatokat tehát, melyek a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, a cselekvéseinket irányítják, genetikailag programozottnak tartottuk. Azonban már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból.
Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. És ezt nem a képernyő előtt ülve szerzik meg, függetlenül attól, hogy mi megy a tévében.
- Miért olyan meghatározóak a testi tapasztalatok?
- Csak az tudja kognitív képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet. Már vannak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: azok az alsó tagozatos gyerekek, akik jók matekból, különösen jól tudnak egyensúlyozni is. Az ember úgy szerzi meg a háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, ill. a matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyban tartani a testét. Amint egy gyerek a tévé előtt ül, nem érzi többé a testét. Nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz, sőt nem mászik fára sem – azaz nem a testének tanulásával tölti az időt.
- A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk?
- Igen, de nem feltétlenül kell hegyet mászniuk. Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is.
Ráadásul az éneklés esetében egy nagyon komplex kreatív teljesítményről van szó. Hiszen a gyereknek az egész dalt fejben kell tartania ahhoz, hogy egzakt módon a megfelelő időpontban eltalálja a megfelelő hangot. És a kórusban megtanul alkalmazkodni is a többiekhez – ami a szociális kompetencia egyik feltétele.
Ezen kívül a gyerekek valami csodálatos dolgot is megtapasztalnak: azt ugyanis, hogy nem tudunk félni, ha énekelünk. Ma már tudják a neurobiológusok, hogy a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a pincébe. Nem azért, hogy elijessze az egereket.
- A gyerekek világa ugyanolyan erősen megváltozott, mint a felnőtteké. Ma már nem vagyunk képesek felfogni, hogyan is működnek lényegében a hétköznapi használati tárgyaink. Régebben másképp volt ez. Minden készülék érthető volt. A bicikli, a gőzgép, még az autó is. Egy gyerek szét tudta szerelni a vekkert, megvizsgálhatta a belsejében található fogaskerekeket - és ezzel megfejtethette a mögötte lévő mechanizmust. Ma, az információs társadalom korában a dolgok gyakran oly bonyolultak, hogy az okot és okozatot csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni.
- Hogyan hat mindez a gyermek agyára?
- Az agyunk mindig ahhoz alkalmazkodik, amit lelkesedéssel teszünk. A múlt században az emberek a gépekért lelkesedtek és azzal azonosították magukat. Sőt, ezt a gép-gondolkodást még magukra is alkalmazták. Ez aztán kihat a nyelvre is: a szívünket pumpának nevezzük, és elkopott ízületekről beszélünk, melyeket kicserélünk.
De most hirtelen beköszöntött ez az új korszak. Egyre nehezebb lesz megérteni az okokat és okozatokat. Például, hogy miért is mozog a nyíl a képernyőn jobbra, ha mozgatjuk az egeret. Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a gyerekeket egyszer csak nem fogja érdekelni a kauzalitás. Ez az emberi agy fejlődésének egyszerű konzekvenciája. Kvázi megtanulják, hogy a dolgokat a mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk.

teljes cikk

2013. június 20., csütörtök

Wednesday's child


Monday's child is fair of face,
Tuesday's child is full of grace,
Wednesday's child is full of woe,
Thursday's child has far to go,
Friday's child is loving and giving,
Saturday's child works hard for a living,
But the child who is born on the Sabbath Day
Is bonny and blithe and good and gay

Én szerdán születtem. :)
Sorsokról gondolkodom. Választásokról.
Te csütörtökön születtél.
"Ki a Tejúton járkál, sose tér meg"

Megdöbbent az életünk ezen örök kettőssége. Felnőni annyi, mint felelősséget vállalni tetteinkért, választásainkért. Többé nem más dönt felettünk, saját sorsunk kovácsává leszünk.
De itt a másik oldal. Már posztoltam róla, hogy mielőtt eldönthettük volna, hogy kinyújtjuk a kezünket, az agyunk pár századmásodperccel előtte már kiadta rá a parancsot. Mennyire eleve-elrendelt az életünk? Az örök spirituális vitatéma, megunhatatlan, végtelen variáció a válaszra. És mind igaz. És mind jó. Melyiket válasszam?

Azon gondolkodom, mi okozza bennem a szomorúságot. Félelmet.
"…árnyék vagy! És az életem… napóra!"
Hiszen az idő illúzió. Mégis eljár fölöttünk. Elmegy mellettünk. És találkozhatunk keveset, mindig egymáséi leszünk. És élhetünk két külön életet. De akkor amit együtt töltünk idő, olyan lesz, mint álmodni, majd mindig, újra és újra belelébredni a magányba. Csak kísértjük majd egymást, mint két lidércnyomás egymás mellkasán.

Feküdtem az ágyban miután elmentél. Sírtam, majd kicsit elmerengtem rajtunk. Nyitva volt a szemem. Az ágyamra esett egy hatalmas bogár. Pont az, ami a múltkori pikniken Andival támadt ránk. Lesodortam az ágyról ijedten, majd még öt percig keresgéltem, hogy hova eshetett.

Nem volt sehol. Csak képzelődtem. Pedig ébren voltam. Talán akkor álmodom mikor nem vagy itt, és egyedül akkor vagyok ébren, mikor velem vagy?
Csipkerózsika csókért kiált. Már éppen eleget aludtam nélküled.





Tóth Krisztina: CIZELLÁLT METEOR
„Csillagtalan álom, elfelejtett álom” (szürrealista közmondás)
I
Egy kihűlt napot görgetnek a járdán.
– Möszjő Breton, ma hova lesz a séta?
– És nektek, angyalok? Ha azt előre látnám,
nem öltöznék csillagnak, nem mennék a
véletlen nyomában át a hídon
gyalog, egész a város túlfelére:
de azt álmodtam, meg kell írnom,
milyen az út egy pillantás jegébe.
A folyóparton repült egy menyasszony,
nyolc méter celofán volt a ruhája,
féltem, kialszom majd és elszalasztom,
úgyhogy csillagként indulok utána…
– Möszjő Breton, nem látott üstököst még?!
– Dehogyisnem! Ő lesz a feleségem!
Világít majd, mint tócsában az emlék,
és úgy hagy el, mint testet a szemérem!

II
– Möszjő Desnos, ma hova lesz a séta?
– Édes angyal, ne öltözz háborúnak,
hiszen fehér az arcod, mint a kréta!
– Ma karnevál van… nem mondták az úrnak?
Monsieur Desnos, hová lesz az a csillag?
– Annyit álmodtam rólad, évek óta
kísért a hangod és egy téli illat…
…árnyék vagy! És az életem… napóra!
– Möszjő Desnos, írjon nekem egy verset,
holnap kibontott hajjal jövök érte,
de most mennem kell… holnap is szerethet!
– Menjen csak, angyalom, ha megígérte!
Egy esős napot görgetnek az órák,
csak egy neve van és csak egy alakja
mindennek, mégis, hányféle valóság
illeszthető egy arc mögötti arcra.

III
Akit keresek, úgy van, ha sosem lesz.
Nincs tévedés, a szavak nem hazudnak.
Georgiám, villám a vérbe, kellesz,
lepkebáb-szívű ébrenlét, de unlak!
Az éj dobálja csillagait, én meg…
– Möszjő Soupault, hozhatom a szokásost?
– …ki a Tejúton járkál, sose tér meg,
lenyúzott szélből varrnak neki vánkost!
A nőre gondolok – egy áttetsző pohárban
harangozik a neve, érte jöttem,
kabátban volt és késő délutánban,
téblábolok, mint külváros a ködben…
…pedig itt van a közelemben, érzem,
az összes ablaküveg tőle holdas,
egy cizellált meteorral fülében
a kalapomban ül és engem olvas.

2013. június 12., szerda

Levelek a szanatóriumból

Hobbifilozófusként az ember gyakran tesz meggondolatlan kijelentéseket. De most mit van tenni? Annyira elhittem, amiket mondtam. Annyira olyan voltam. Képzeletben.


"Time is ticking, It makes me feel content with what I have inside
Constant paranoia surrounds me, Everyone I see is out to get me  
So I fall face down in a rut I can't seem to get out of
Please wake me, please give me some of it back the feelings I had  

Sometimes I wish I could be strong like you
It doesn't matter
Each time I wake I'm somehow feeling the truth
I can't handle

Let's get this party started, I'm sick of begging you
You make me dead inside which I give to you
Let's get this party started, You make me feel inside
I want to be the one to make myself sane"

Gyenge gyenge gyenge életképtelen gyenge semmirekellő gyenge. "Dead beat"