Myosis

A part alatt

Ez az álom tegnap előtti.

Az égből hullok alá pár gyerek társaságában. Nagyon magasról.
Olyan magasról, hogy volt időm észrevenni, hogy az ég papírból van. Megragadtam a papírt ami ennek hatására szakadni kezdett. Ami meglepő voolt, az csak annyi, hogy ahogy megfogtam a papírt, nem az eddig megszokott irányban zuhantam tovább, hanem pont ellenkező irányban, amit eddig fölfelének hittem. így zuhantam végül kis társaimmal az óceánba, valahol Japán partjai mentén.
Próbáltunk gyorsan kijutni a vízből, a part kb. egy kilométernyire lehetett. Én nem úszom túl jól, a többiek lehagytak. Ettől kicsit megijedtem, mert valami úszkált alattam. Nos igen. Pánikolni kezdtem. Egyre közelebb ért hozzám, már meg tudtam fogni a testét. Meleg volt. Cápa lehetett, vagy delfin. Mikor viszont észrevettem, hogy konkrétan ülök rajta és a part felé próbál húzni, rájöttem, hogy egy delfincsoport úszott a megmentésemre.
Kihúztak a partra.

Dulces sueños

Készen állsz?

Egy,

Kettő,

Három,

Álmodj!

Birds

Nem, ez nem horror.
Mindenhol madarak voltak. Az egyik különlegesebb volt a többieknél. Gyógyereje volt. a fejére csókot kellett adni.

full of magic

Túl fehér

Visszatér. Szokásos duma, valójából nem tud élni nélkülem. rájött. most már biztos itt marad. Nem gondolkodom rajta, minden rendben van, oké. Este van, elalszunk. Másnap anyával főzünk. Megvágja az ujját, de tovább szeletel. Félig levágja a hüvelykujját, mire észbe kap. Elmegyünk, hogy bekötözzem a sebet. Ott van két fiatal férfi. Az egyik valahogy inzultálja a másikat, én próbálom megvédeni. Kinevetnek, hogy pont fordítva van, ahogy én gondolom, nem igazán érthetek az emberekhez. Az egyikőjük oda is hajolt hozzám: "Nagyon fehér vagy. Van szerelmed? Biztos egy szemétláda." Ekkor beugrott nekem Melitta esete a fiújaival, hogy mindig azt gondoltam, mekkora szemetek és elkezdtem nevetni. De közben éreztem is, hogy tényleg, milyen ember is a választottam...

.

Farkasokkal vonyító

Farkasok lepték meg a helyet, ahol laktam. Késő ősz volt. Az emberekre támadtak. A fákra menekültünk előlük. Furcsa volt, mert az emberek arra kezdtek biztatni, hogy énekeljek. Iszonyat fals volt a hangom, nagyon furán hangzott, amit énekeltem, viszont a farkasok megdöglöttek tőle...