2016. április 29., péntek

novella

Egy tolószékben gurigáztam át Debrecenen. Elég jól ment de kényelmetlenul ereztem magam hogy nyomoréknak néznek az emberek. A Déry térnél felálltam és inkább magam előtt toltam tovább. Szemben jött egy "menet" aminek a végén Babi (nagymamám volt. Mire elmentem mellettük, az utcából egy gyönyörű kert elhanyagoltan burjánzó hátsó része lett, és egy hatalmas, szintén gyönyörű régi kapu állta az utamat. A nyagymamám odadobott nekem egy hozzá illő kulcsot. Nagyon akadt a zárban, kiabàltam hogy segítsenek már, de elterelte a figyelmemet egy pók, ami a hajamba ragadt. Végul nagymamam azt segitett kivenni a hajambol, bar tudtuk, hogy mérgespók, de inkább a kezével kivette.

2015. szeptember 6., vasárnap

Mostanában

Álmaimban emberekből kettő van. Akikkel meghasonlottam?
Most két oldalról mesélik el a történeteiket, ez új perspektívákat nyit meg előttem olyan problémákról, amikben megrekedtem.


http://www.stephenmackey.com/

2015. január 31., szombat

Virágok

Egy virágoskert. Füredre emlékeztet. Titokzatos, mégis üde, tavaszias. rengeteg virág épp most nyílik ki. A nagymamámmal vagyok, a debrecenivel, nem a füredivel. Nézzük az éppen nyíló virágokat. Egy fehér bokor előtt ülünk, aminek csillag alakú virágai vannak. Nagyon meghitt, felszabadult pillanatok.
Kis feszültséget érzek, mikor feltűnik egy kisebb unokatestvérem, és az édesanyja. Feszültség van az anya és a nagymamám közt is. De most minden meghitt, felhőtlen. Együtt játszunk valami óriási társast.

Másnap felhívom a nagymamám, hogy elmeséljem neki az álmot. ő döbbenten közli, hogy több, mint egy év utén először hívta fel a lánya, az unokatestvérem anyja.

2014. november 10., hétfő

Sírok között

Nem régi álmomban egy különös kriptában jártam.
Barátaim tetemei közt lépdeltem egy kutatócsoporttal a hátam mögött. Néhányukat megvizsgáltuk. Egyikőjük testén seb volt. A sebet felnyitottuk, és legnagyobb meglepetésünkre egy igazgyöngyöt találtunk a húsba ágyazódva, épp, mint egy tengeri kagylóban.
Nagyon fellelkesített a dolog.A laborba visszatérve rájöttem, hogy az emberi test éppúgy képes gyöngyöt termelni egy antitest ellen védekezve, mint egy kagyló.
A társaim kételkedtek bennem, így nem volt más választásom, be kellett bizonyítanom, aminek egyetlen módja az volt, ha visszamegyek testekért.
Így lettem hullarablóvá.
Utólag feltűnt, hogy a holttestek egy különös, rongálódott erőmű alagsorában voltak. Oda próbáltam visszatérni, mikor senki nem dolgozott épp, de kiderült, hogy már vártak rám. Elkaptak. A számonkérés előtt felébredtem.

Érdekes módon nem találok kivetnivalót az álomban. Őrült egy tudós lehetnék...

2014. október 28., kedd

Első lépés



Kezdetek: A Mágus



Ebben az élethelyzetben az első emberi tett a semmiből születik, tapasztalatok és tanulás nélkül: ez az első ösztönös alkotás. Célok és érdekek nélküli spontán teremtés, melyben az ember kipróbálja az erejét és megtapasztalja képességeit. A mágus szimbolizálja az első önálló cselekvést, a képességek és adottságok kipróbálását. A mágus az eredetiség és a kreativitás jelképe bennünk. Az az élethelyzet, amikor egy feladatot sikeresen és saját erejéből old meg az ember önbizalommal és akaraterővel.

Kardok Lovagja

Ismerem céljaimat és tudom, mire törekszem. Minden cél mérföldkő a végső rendeltetésem felé vezető úton.

2014. szeptember 1., hétfő

Új kihívás

Miután száműztem tudatalattimból első számú legfőbb gondomat - úgy értem persze, hogy kigyógyultam a problémából idestova 24 év után - egy újabb kihívással találtam szembe magam.
Áttvették a helyét. Valaki felvette a szerepét. Valaki akiről soha nem gondoltam volna, aki soha nem bántott.
Vagy csak ezt gondoltam? Valakiben hinnem kellett, hogy ki tudjak tartani és most realizálódik a kép?

Ő is hibázott. Ő sem feddhetetlen! Még Ő sem!!!