Nem tudom milye összetételű osztály volt ez így ismerőseim mindenhonnan. Elmentünk egy ilyyen NASA szintű tudományos parkba ilyen "gyárlátogatásra". És igy mentünk nézelődtünk, majd jött egy hely, ahova szóltak, hogy csak a fiúk mehetnek be. Először lányok csak így értetlenkedtünk meg elégedetlenkedtünk, de aztán Saci elsírta magát. Ez nálam kibaszta a biztosítékot és harmadmagammal bementem az igazgató irodájába és mondtuk hogy azért jöttünk hogy beüenjünk a fiúkkal a terembe. Amúgy így be lehetett látni az ajtón és.kb oktató videók voltak, nem tűnt tú izgalmasnak de nem is ez volt a lányeg. Az igazgató meg mondta, hogy nem kéne. Kérdem hogy amúgy miért. Mondta hogy mert szerinte a fiúk okosabbak mint a lányok és mi nem értenénk úgyse amin benn van. Ezen már sík ideg voltam. Mondtam neki, hogy semmi gond, már hívtuk az összes médiát.meg tévét, majd a világ eldönti hogy ez így van e. Bemutattam neki majd kimentünk. Mire visszaértem, ilyen fura volt mert mint ha ilyen tűzoltó csapokat eresztettek volna meg a plafonról, zuhany szerűen folyt a víz mindenhonnan, az emberek meg ünnepeltek és hangosbemondón mondták hogy már.a.lányok is mehetnek mindenhova.
Igazábol olyan érzés is volt mint ha el akarták volna tusolni hogy  nem volt a téma mindig  koedukált hanem a gyözelmem pillanatátol ugy csináltak mint ha mindig is így lett volna. És igy azt is csak titokban megsugta egy szervező hogy a kitörésem után az igazgató lemondott, wzért változott meg mi den. Mert nem akarta hogy lássa öt a világ megszégyenülni.

Én viszont nagyon büszke voltam magamra de a sok víztől már pisilnem kellett, bementem a wcbe de láttam hogy csak fiú wc-k vannak. Ebben is csak annyi volt hogy milyen rég óta milyen komolyan gondolták a csak fiúk dolgot. Mindezek után mág ebben a parkban lepihentünk egy ebédlőben és.vidáman meséltem a barátaimnak a történetet hogy mi volt az igazgatoságon.

Kültéri mozi. Mindenkin Alien ruha. Mindenki idegen.

Tisztító

Vesd le a régmúlt köpenyét,
Mit az idő válladra rakott.
Köszönd meg gondos-közönyét,
s felejtsd, mint megúnt játékot.

Kristály-valód rezgőn-ragyog
tiszta anyag-valóságban,
s általad én is tisztább vagyok
ebben a szent körforgásban.
Köszönöm.

novella

Egy tolószékben gurigáztam át Debrecenen. Elég jól ment de kényelmetlenul ereztem magam hogy nyomoréknak néznek az emberek. A Déry térnél felálltam és inkább magam előtt toltam tovább. Szemben jött egy "menet" aminek a végén Babi (nagymamám volt. Mire elmentem mellettük, az utcából egy gyönyörű kert elhanyagoltan burjánzó hátsó része lett, és egy hatalmas, szintén gyönyörű régi kapu állta az utamat. A nyagymamám odadobott nekem egy hozzá illő kulcsot. Nagyon akadt a zárban, kiabàltam hogy segítsenek már, de elterelte a figyelmemet egy pók, ami a hajamba ragadt. Végul nagymamam azt segitett kivenni a hajambol, bar tudtuk, hogy mérgespók, de inkább a kezével kivette.

Mostanában

Álmaimban emberekből kettő van. Akikkel meghasonlottam?
Most két oldalról mesélik el a történeteiket, ez új perspektívákat nyit meg előttem olyan problémákról, amikben megrekedtem.

http://www.stephenmackey.com/

Virágok

Egy virágoskert. Füredre emlékeztet. Titokzatos, mégis üde, tavaszias. rengeteg virág épp most nyílik ki. A nagymamámmal vagyok, a debrecenivel, nem a füredivel. Nézzük az éppen nyíló virágokat. Egy fehér bokor előtt ülünk, aminek csillag alakú virágai vannak. Nagyon meghitt, felszabadult pillanatok.
Kis feszültséget érzek, mikor feltűnik egy kisebb unokatestvérem, és az édesanyja. Feszültség van az anya és a nagymamám közt is. De most minden meghitt, felhőtlen. Együtt játszunk valami óriási társast.

Másnap felhívom a nagymamám, hogy elmeséljem neki az álmot. ő döbbenten közli, hogy több, mint egy év utén először hívta fel a lánya, az unokatestvérem anyja.

Sírok között

Nem régi álmomban egy különös kriptában jártam.
Barátaim tetemei közt lépdeltem egy kutatócsoporttal a hátam mögött. Néhányukat megvizsgáltuk. Egyikőjük testén seb volt. A sebet felnyitottuk, és legnagyobb meglepetésünkre egy igazgyöngyöt találtunk a húsba ágyazódva, épp, mint egy tengeri kagylóban.
Nagyon fellelkesített a dolog.A laborba visszatérve rájöttem, hogy az emberi test éppúgy képes gyöngyöt termelni egy antitest ellen védekezve, mint egy kagyló.
A társaim kételkedtek bennem, így nem volt más választásom, be kellett bizonyítanom, aminek egyetlen módja az volt, ha visszamegyek testekért.
Így lettem hullarablóvá.
Utólag feltűnt, hogy a holttestek egy különös, rongálódott erőmű alagsorában voltak. Oda próbáltam visszatérni, mikor senki nem dolgozott épp, de kiderült, hogy már vártak rám. Elkaptak. A számonkérés előtt felébredtem.

Érdekes módon nem találok kivetnivalót az álomban. Őrült egy tudós lehetnék...