2011. augusztus 25., csütörtök

Végre Pulp!


Egyik kedvenc oldalam, ahol kortárs művészek képeit közlik állandóan megújulva, újra üzemel.

Hónapokig nem volt semmi és végre új képsorozatot látok fenn. Nem egy ütős sorozat, azért nem, mert már nagyon sokadjára látom ugyanazon elemeket felbukkani különböző fotográfusok munkáiban, de egynek jó.

Alison Brady


Ha valamit könnyűszerrel el lehet mondani (és imádnak is hangoztatni) egy nő művész munkájáról, az az, hogy feminin. Ez alól Alison Brady sem kivétel, de nem is baj, ha másmilyen lenne, már nem is értenénk.

Az oldal amúgy a Pulpfactor, érdemes ott nézelődni, baromi sok ihletet szoktam meríteni ezekből a képekből, majd fogok egyszer válogatást is feltenni ide a kedvenceimből amiket már több mint egy éve gyűjtök.

Rövid élménybeszámoló

csak egy rövid kiegészítés az előzőekhez, eddig mindenkinek beváltak a könyv jóslatai, nem bírunk csodálkozni, nem bírunk már megdöbbenni sem, olyan hihetetlen erő járja át ezt a könyvet. Még azt is megkockáztatom, hogy miután antikvárius könyv, talán az előző gazdája is tudott egyet s mást, ez a könyv annyira metál. De nálam jó kezekben lesz....

Amúgy ma Zombifilm castingra mentünk, az a Brad Pittes, tudjátok. Úgy hírdették a fészbukon, mint dupla esély, hiszen nem csak egy nagy amerikai filmben szerepelhetsz, de arra is meg van az esély, hogy Brangelina örökbe fogadjon! Bevallom, én konkrétan erre gyúrtam.


Mikor odaértünk reggel tíz körül, már olyan sorok kígyóztak az épület előtt, hogy azt flesseltem, hogy elérne az Oktogontól a Hősök teréig. Na jó, nem az Oktogontól, a Kodály Köröndtől. De onnan kajakra. Szerencsére nem kellett tűző napon állnunk órákat, mert találtunk az elején ismerősöket (bocs.). Nagyon fura volt, már kő keményen ment a casting mikor beértünk és ezek a médiaemberek is kő kemények voltak, az egésznek annyira Halivúd fílingje volt, ahogy már besodródtál kis termekbe és ott egy kigyúrt kopasz rezzenéstelen arccal tudakolta hogy beszélsz-e oroszul, majd egy csini szőke picsa a kezembeadott egy sorszámot és "csííz" mondta az elvontművészlélek fényképész. Aztán kitöltötted  az IQ. tesztet, melyben a szokásos halivúdi kérdésekre kellett választ adnod,mármint:
  • méreteid (testsúly, centi, cipőméret, nyak???, fej???)
  • Katonai előképzettség van-e
  • Kungfuharcos előképzettség van-e
  • VASIPARI FELDOLGOZÓI előképzettség van-e (itt beugrott, ahogy Vasudvardban az orkok is vaskohászattal múlatták szabadidejüket... o.O )
  • meg ilyenek
    Meg még elmondták, hogy szeptember közepétől fogják az állandó statisztákat kiképzőtáborban zombijárásra tanítani, és októberben folyik majd a forgatás. Ekkor jöttem rá, hogy elkövettem a legvégzetesebb hibát, azt írtam be, hogy alkalmanként érnék csak rá, mikor olyanokat keresnek, akik folyamatosan. Hmmm. Pedig a többiek úgy írták be, hogy állandóan ráérnek, hogy nem is. o.O
    Meg mindenki halálra kamuzott az IQ. tesztnél is, ha tíz éve táncolt három hónapig, azt is beírta egyéni kompetencia címszóval, vagy katonai előképzettségnek a két hetes polgárőrtábort. Hát na. Legközelebb okosabb leszek és az összes többi Magyarországon forgatott filmben én leszek a mutant enemy. 
      

    2011. augusztus 23., kedd

    Ohh Fortuna

    ...Szólalt meg Carl Orf híres szerzeménye a háttérben, amikor...

    MEGVETTEM! IGEN! JEAH!


    Ez a könyv a legnagyobb fless kerek e földön, széles e vidéken!  Bevallom, régen már birtokomban volt, mikor annak idején levettem édesapám könyvespolcáról és onnantól a magaménak tartottam. Ezt viszont megtudta vala édesapám és egy óvatlan pillanatban visszacsempészte magához, majd elköltözött. :O Ez után már nem tudtam a könyv sorsárul, sem arrul, hogy látom e még valaha. Tudtommal édesapám se emlékszik már hollétére.

    Ekkor viszont megtaláltam ugye a minap reklámozott weboldalon és megörült vala a szívem, s azonnal  meg is rendeltem, ma pedig birtokomba is vevém vala. 

    Kinyitván a könyvet a belső borító az alábbiakat állítja:

    Fortuna, azaz: szerencsének, avagy
    szerencsétlenségnek kereke
    mely most újabban, az abban mula-
    tozóknak kedvekért, egészen
    megjobbítva tizenötödször
    nyomatásba adatott.
    Budán, 1849. Nyom. Bagó Mártonnál.
     
    Ez a könyv mellesleg egy jóskönyv, amiben a lehetséges kérdések valamelyikét ki kell választani, majd koczkát kell vetni, hogy végül egy versike segítségével megtudhassuk, mit hoz nekünk a szerencse. A lehetséges kérdések közül néhány tetszetős:

    Hogyha valaki sok ideig élend-e e világon?
    Hogyha valaki tanítóvá, vagy prédikátorrá leszen-e?
    Hogyha valaki előviheti-e az ő dolgát? 
    Hogyha valakinek jó-e megházasúlni?

    ... És sokan mások. Most pedig, hogy igazán átjöjjön a fíling, jósoltatok egyet magamnak, mégpediglen arról, hogy: Hogyha valamely asszony, akár leányzó (avagy férfi) szeret-e? 
    Elárulom nektek, egy kis képecske mutatja, hogy a KAKVK azaz magyarán szólva a kakukk fog nekem válaszolni. Dobok is mindjárt. Csak kigondolom, hogy kire fogok gondolni. Rendben. megvan. 3; 2 - Menj Farkashoz Lőcsére! - szóla vala a kakukk. Nincs hát más dolgom, mint megkeresni a lőcsei farkast.
    Sybilla 3; Vers 18.:
     "Ifjú! Kiről gondolkodol szívedbe,
    Nincsen haszna, kedved nem telik benne,
    Ne hidd azt, hogy ő téged szeretne,

    Mert gonoszságodat már megismerte."

     Mit ne mondjak, ezt jól megkaptam. :D 

    Nem szoktatok kommentelni, de ne az én lelkemen száradjon, ha van kérdésetek, kérdezzetek nyugodt szívvel bármit, mindenre van megfelelő válasz a könyvben. Gondoljatok erősen a kérdésre, vagy a célszemélyre és dobjatok kettőt egy hatos osztatú dobókockával. Ha nincsen, van online. Aztán majd elmondom nektek, mit mondanak a Sybillák. :)

    Nietzsche vs babalélek

    Vége a nyári punnyadásnak, a könnyed témákat a blogon is felváltják lassan a mélyebb gondolatok, ahogy közeledik az ősz, vagy hogy stílusosan egy enyhe költői túlzással mondjam: "Közeleg a tél..."

     Először egy-két éve találkoztam Nietzschével, az Ecce Homo című munkája nyomán. Ezen könyvet olvasván már sok minden megfogalmazódott bennem, de ez egy rövidke szösszenet, nem akartam messzemenő következtetéseket levonni belőle. Így nekiláttam egyik művének elolvasásához, a Zarathustra-hoz.


    Friedrich NIETZSCHE
    ZARATHUSTRA
    "Az Im-ígyen szóla Zarathustra (1883) a filozófiatörténészek szerint szerzője kevésbé kidolgozott, nem elsőrangú fontosságú művei közé tartozik. Nem így vélekednek róla az irodalmárok, akik a költő Nietzsche egyik legjobb művének tartják. A nem filozófus Nietzsche-olvasóknak pedig mindenkor a legnépszerűbb, legkedvesebb olvasmánya volt. Műfajilag a nagy világköltemények, emberiség-költemények közé tartozik, állandó utalással, finom, művészi rájátszással a Bibliára. Cselekménye, története úgyszólván nincs. A szerző - alakmása, alteregója, a perzsa vallásalapító, Zarathustra maszkjában - próféciáit mondja el benne, hol tömören megfogalmazott aforizmák, hol prózai ditirambusok, hol ritmizált prózájú himnuszok, hol példabeszédek formájában (szerepel benne szabadvers is, a műfaj világviszonylatban legkiemelkedőbb darabjai közül). E próféciák értelmét, irányultságát mindmáig vitatják. Sokan a legreakciósabb, prefasiszta elméletek megnyilvánulását vélik kiolvasni belőlük (Zarathustra az Übermenschet, a felsőbbrendű embert jövendöli, hirdeti meg bennük); mások a pozitivista értékválság, az ontológiaellenes, afilozofikus polgári "józan ész" ellen meghirdetett legnagyobb lázadás, az emberi integritás, nembeli szabadság irányába tett "felkelés" halhatatlan dokumentumának tekintik.

    A mai olvasóra nyilvánvalóan esztétikai értékével hathat elsősorban. Hatalmas, egyívű pátosza, tragikus lírája, önkínzó, öngyötrő vallomásossága, a legmélyebb dekadencia ellen emelt akaratetikája kétségkívül a nagy műalkotások levegőjét árasztja. A huszadik század szinte minden fontos irodalmi irányzata sokat köszönhet e műnek, amely nélkül sem az elioti nagy poémákat, sem Adyt nem lehet igazán megérteni. - A mű irodalomtörténeti, filozófiai és esztétikai szempontból alapvető jelentőségű."

     Nos arról van szó, hogy el kezdtem olvasni ezt a könyvet mégpedig azért - és egyben annak ellenére - mert Nietzsche gondolkodása, és amilyen irányból megközelíti a legvégső igazságot, olyan mértékben áll ellentétben a sajátommal, hogy célszerűnek találtam összeegyeztetni vele. Szemben Nietzsche ateizmusával az én világképem merőben vallási (nem egyházi) alapokon nyugszik Kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből!


    2011. augusztus 22., hétfő

    Nursery Rhymes - part 2.

    Bizonyos mondókák történelmi alakoknak állítanak emléket, akik korukban híresek, vagy inkább hírhedtek voltak. A következő versike Robert Shafto személyéről szól, aki igazi szoknyapecér hírében álló parlamenti képviselő volt a 18. századi Angliában. Egy híres ballada őrzi emlékét, miszerint  összetörte szívét Bridget Belasyse of Brancepet-nek, mikor feleségül vett egy másik nemes hölgyet, mire Lady Bridget két hét leforgása alatt belehalt a fájdalomba.

    A férfi, aki után döglöttek a nők:

    Bobby Shafto's gone to sea, 
    Silver buckles at his knee;
    He'll come back and marry me,
    Bonny Bobby Shafto!

    Bobby Shafto's bright and fair,
    Combing down his yellow hair;
    He's my love for evermore,
    Bonny Bobby Shafto!

    Bobby Shafto's looking out,
    All his ribbons flew about;
    All the ladies gave a shout,
    Hey, for Bobby Shafto!


    Nagyon érdekes, ez az úgynevezett  "jós-dal," melynek alapján a születés napjából lehetett következtetni a gyermekek jellemvonásaira. Hogy melyik naphoz miyen tulajdonság társul, valószínűleg különböző babonák és népi bölcsességek határozták meg. 

    Monday's child is fair of face,
    Tuesday's child is full of grace,
    Wednesday's child is full of woe,
    Thursday's child has far to go,
    Friday's child is loving and giving,
    Saturday's child works hard for a living,
    But the child who is born on the Sabbath Day
    Is bonny and blithe and good and gay.

    2011. augusztus 20., szombat

    Nursery Rhymes - part 1.

    A Sing a Song of Six Pence nagyon régóta áll a könyvespolcomon, hiszen azon kevés könyvek közé tartozik, amiket még Pestre is magammal költöztettem. Természetesen nem csak gyermek mesés könyveim vannak, de ez most egy ilyen időszak. :D Mikor ideges vagyok, ezeket olvasgatom.

    "No, no, my Melodies will never die,
    While nurses sing, or babies cry." 


    Ez amúgy nem egy meséskönyv, ebben a könyvben gyermekversek, mondókák vannak, angolul ezt nursery rhymes-nak mondjuk. Ezeknek épp úgy, mint a legtöbb magyar népdalnak és mondókának, vannak mögöttes jelentéseik is. Egyszer ebből csináltam egy nagyon szupi kiselőadást, annyira érdekelt, néhányat, a kedvenceimet most veletek is megosztom.

    Boys and girls, come out to play, 
    The moon does shine as bright as day;
    Come with a hoop, and come with a call,
    Come with a good will or not at all.
    Loose your supper, and loose your sleep,
    Come to your playfellows in the street;
    Up the ladder and down the wall.
    A halfpenny loaf will serve us all. 

    But when the loaf is gone, what will you do?
    Those who would eat must work - 'tis true.
    You'll find milk, and I'll find flour,
    And we'll have a pudding in half an hour.

    Ennek a versikének két változata is fennmaradt, ezért van a két utolsó két sor másféleképp szedve. Nagyon érdekesnek találom, amit írnak róla. A mondóka a Nagy Ipari Forradalom idejéből származik, mikor még az egészen kicsi gyermekeknek is dolgozniuk kellett. Miután egész nap dolgoztak, éjjel játszottak, hiszen igényelte a kis lelkük, amiért most majd megszakad a szívem. A vers azt mondja: A Hold úgy ragyog, mint ha reggel lenne, hagyd a vacsorát, feledd az alvást, menj játszani a barátaiddal!  Ekkoriban örvendett nagy népszerűségnek a mondás is, miszerint: "Aki nem dolgozik, ne is egyék!" Ez van a vers korábbi verziójában is, amit később, úgy fest, átírtak, hogy szépítsenek a dolgon, hiszen amit a vers leír, igazi tragédia:

    Gyermekmunka:  A 18-19. század elhozta Angliába az ipari forradalmat és a gyárakat. A munkásokat kihasználták, olyannyira, hogy még a gyermekeiket is munkába kellett állítaniuk, ha nem akartak éhen halni. A gyermekek ekkoriban napi 16 órákat dolgoztak a gyárakban embertelen körülmények között. Gyakran olyan fáradtak voltak, hogy a végtagvesztés megszokott dologgá vált számukra. A gyermekek általában 5 éves korukban kezdtek el dolgozni és gyakorta nem élték meg 25. életévüket a brutális munkahelyi körülmények miatt.


    Ecc, Pecc, Kimehetsz... A magyar megfelelője egy nagyon régi kiszámolós mondókának, ami angolul így hangzik: 

    Eeny, meeny, miny, mo,
    Catch the tiger by the toe
    If he squeels, let him go,
    Eeny, meeny, miny, mo!

    Nem is olyan megdöbbentő, ha azt mondom, eredetileg ez a cukiság sem így hangzott! Mikor még a rabszolgatartás legális volt, a középső két sort a következőképp énekelték: "Catch a nigger by the toe,
    If he hollers, let him go".
    /holler: ordít/ 
    Nagyon érdekes cikket olvastam ezzel kapcsolatban. Egy amerikai férfi ír róla. Azt mondja, az 1950-es években még mindíg az offenzívabb változata volt elterjedve a mondókának és az iskolás gyermekek is előszeretettel csúfolták vele a fekete gyermekeket. Ez a férfi azt mondja, hogy ő nem volt benne sosem ezekben a játékokban, de mikor egyszer mégis használta a "tiltott szót," az apja szappant tett a szájába büntetésképp. 
    Nekem ebben az egész sztoriban az a legérdekesebb, hogy ez a szó tényleg be van tiltva tudtommal, ami azt jelenti, hogy fehér ember nem használhatja. Nekem itt jön a képzavar, hiszen feketéket milliószor hallom ezt a szót használni egymásra, még a médiában is. (Azaz én csak ott.) Ez kábé ugyan olyan, mint itthon a "cigány" szó használata többek között. Persze természetes, hogy valaki a saját "fajtájával" szemben nehezen lehet rasszista, de hogy egy kirekesztés ellen irányuló törvény hogyan lehet mégis kirekesztő, ez számomra különös. 


    És egy nagyon nagy kedvenc: 

    Lavender's blue, dilly dilly, 
    lavender's green,
    When I am king, dilly, dilly, 
    you shall be queen.

    Who told you so, dilly, dilly,
    who told you so?
    'Twas my own heart, dilly, dilly,
    that told me so.

    Call up your men, dilly, dilly,
    set them to work
    Some to the plow, dilly, dilly,
    some to the fork,

    Some to make hay, dilly, dilly,
    some to cut corn,
    While you and I, dilly, dilly,
    keep ourselves warm.

    Avagy: "küldd el a barátaidat és szexeljünk!" :D 
    A Levander's Blue egyike az írásos emlékeinkben fennmaradt egyik legősibb szerelmes daloknak, hiszen már az 1680-as években is ismert volt. Mint mondtam, dal, jelen esetben altatódal, melynek angol megfelelője szintén egy csodásan szép szó: "lullaby." /Ejtsd: lálöbáj/

    2011. augusztus 19., péntek

    Andy Kehoe

     Fresh Soul in the Murderous Wake

     Filler of Empty Places

     Looming Beauty

     March of the Exiled

    The Seer