Perspektíva

Mikor szarul vagyok:

Mikor jól vagyok:

Nihill a köbön

Mark Jenkins

Mark Jenkins (1970, Fairfax, Virginia) amerikai művész. Utcai installációiról híres, melyeket műanyag csomagolópapírból készít.
Szerintem a munkái nagyon jó gondolatokat közvetítenek, sokszor megdöbbentőek és megrázóak is, ezek az arctalan emberformák, amint egészen különös helyzetekben mutatkoznak és mégis, arra kell ráébrednünk, hogy van, hogy ezek a szituációk és képek nem is olyan különösek a világban, ahol élünk.  Azt hiszem, mostanában különösen fogékony vagyok az ilyesmire, megindít, amiket csinál. Itt van az oldala, érdemes végignézni.

Kukucska

Rory Coyne - CooCooRooCo

Ma este alig aludtam valamit, forgolódtam hajnali 4ig. Tény ami tény, mégis megérte valamelyest, hiszen igazi brainstorm tört rám, 90 százalékban ilyenkor találok ki új műalkotásokat, amiket majd egy másik blogban teszek közzé, ha elkészülnek.
Plussz ilyenkor világmegváltó eszmefuttatásaim közben olyan mély filozófiai konklúziókat szoktam levonni, mint például, hogy a kukucskál igénk a kakukk szóból származik, ami szláv nyelveken "kukuska" (és változatai). Ekkor ébredtem rá, hogy:

"A kakukk a kakukkos órából minden órában kikukucskál."

Hajnali négykor ilyeneken szoktam flesselni.

Büszkén mint a dob ha zeng

A valaha volt legerősebb kezdést a Dizni mesék között Pocahontas tudhatja magáénak. És sajnos a legszomorúbb befejezést is, már ha szomorú alatt a kínosan nyálast értjük. De már csak az első fél óráig is érdemes megnézni, mondjuk addig, amíg fűzanyó énekel.

10/8 pont az eleje, lenyűgöző és szórakoztató, a vége viszont 10/2, kibírhatatlanná és unalmassá válik. a kettőt összegezve adok neki 10/5-öt, mert jó szívem van.

Ohh Great Spirit, hear our song
Help us keep the ancient ways
Keep our sacred fire strong
Walk in balance all our days!

Mr. Nobody

Egyik nap (ez még régebben volt) az volt a terv délutánra, hogy filmet nézünk. Barátok töltöttek le egy filmet, amire nagyon rá voltak izgulva. Volt aznap egy nem fogadott hívásom. Az akkori telefonom kijelzőjén ilyenkor megjelent egy emberke alatta  a nevével. De ez a szám ismeretlen volt, így csak egy test és a feje helyén egy kérdőjel látszott. "Felhívott Mr. Nobody." - Gondoltam magamban. - Akkoriban még csak hírből sem ismertem ezt a filmet. Viszont aznap délután ezt a filmet néztük.

Milyen vicces, hogy ezeket a sorokat fél évvel az előbbi bekezdés után nézem, mert épp osztályozom a filmeket, és azt látom, hogy milyen nevetségesen röviden írtam a számomra minden idők legjobb filmjéről :D. Igen, jelenleg ő a best, a lieblings, aminél nem tudok jobbat. Ezt tudni kellett, mielőtt szembesülnénk az eredménnyel:

10/9   -----    Nos igen. Ezzel is fenntartom a lehetőséget annak, hogy fogok még jobbat látni. De ha nem, bizony mondom, nem veszítek sokat. Ez a film már így is sokat adott.

A tej

Álmomban megromlott a tej, és azt ittam.

Ébredés után eurovíziós táncdalfesztivált néztem. Nem tudtam, hogy ez ennyire politikai jellegű de a kommentek fele azt írja, hogy annak megfelelően nyernek az adott országok, hogy kinek van pénze megszervezni a következőt meg ilyenek. Tény, hogy néha egészen meglepő, hogy kiket hova rangsorolnak, vagy mennyire alulértékelnek egyeseket.

Az én sorrendem 2011re:

1. Németország
2. Grúzia
3. Magyarország

Mellesleg tavaly Németország győzött, ugyan ezzel az előadóval és egy szintén nagyon jó számmal.
Lena ebben az évben a 10. helyezést érte csak el a taken by a stranger című számával, ami nekem borzasztóan tetszik.