Nos, tévedni emberi dolog, nem az előző volt az év utolsó bejegyzése.

Olyan kis cuki álmom volt, hogy úgy döntöttem, leírom.
A Föld végveszélyben volt. Az emberek épp készültek végleg elhagyni a bolygót. Nagyjából három hatalmas disco-gömb alakú űrhajóba menekültek az emberek, akik túlélték az addig sújtó  kataklizmákat.
Nekem nagyon tetszett, olyan volt mint egy hatalmas szálloda, de lehet a kollégiumok ilyenebbek, ezt nem nagyon vágom. Mindenki rohant előre, hogy jó szobát találjon. Én egy olyanba kerültem, ahol négy ágy volt és Melitta és Andi tuti ott volt, meg még Szaszára emlékszem, aki nem tudom, hogyan csinálja, hogy bizonyos időközönként megjelenik az álmaimban, mikor nem is találkozunk vagy beszélünk soha. Szóval ez volt. Aztán áttelepítettek minket  mégis egy másik Discogömbre, mert ebbe inkább a katonákat akarták tárolni.
Ekkor esett le hogy három gömb van és ha valaki másik gömbre kerül azt lehet soha többé nem látom. Egy kis veszteség érzet futott át rajtam, de tudtam, hogy nincs mit tenni. Lefoglaltunk egy újabb szobát, azt hiszem, ez kicsit jobban tetszett, mert több fény szűrődött be és világosabb volt a fehér falak miatt is.
Lementem körülnézni, találtam egy alagsort érdekesnek tűnő könyvekkel. Meg egy lépcsőt, ami még lejjebb vezetett. Természetesen, mint egy magára valamit adó horrorfilm szereplő, gondolkodás nélkül leslisszoltam a lépcsősoron. Ott találkoztam először két katonával, akiknek szándékai elég kétesnek hatottak az irányomba, de ők felszívódtak. ez után egy vámpírral találkoztam, aki közölte velem, hogy meg fog enni (ölni). Beszélgetni kezdtünk, mert kíváncsi voltam rá. Azt hiszem, kicsit össze is barátkoztunk, ezért nem hiszem, hogy végül megevett volna.

Összefoglaló

Nos, felteszem, hogy az év utolsó bejegyzését írom épp.
Kicsit több álomról lesz így szó, az utolsókról.

Nem nagyon van időm mostanában írni, azt viszont biztosan tudom, hogy ez csak átmeneti állapot. De miután többnyire csak a munkahelyen vagyok gép előtt, így ide nem nagyon tudok írni.
Gyakran még álmodni sincs időm, azt hiszem. Mostanában rendőrök üldöztek mákföldeken, próbáltam inni egy üvegből amiből nem jött ki az ital, családi viszályokba keveredtem. Majd volt egy, amit kicsit jobban ki kell fejtenem, de mivel nagyon kényelmetlenül érint így nem vinném túlzásba.

Meg akart erőszakolni. el is kezdte de valami megakadályozta, így lerángatott egy pincébe, ami valami egészen alvilági helynek tűnt, sok gonosz ember volt ott. ennek a katakombáiban találtam magam. Menekülés közben ébredtem fel.

Lassan úgy érzem, nem maradt más választásom, mint beszélni vele.
De mikor lesz erőm hozzá?

I start to search all the dark places that I have found,
All the deep creases in my mind that are torn up somehow.

I want to keep the pace,
I want to figure it out,
I've got to do it this way,
If I don't, everything's lost.

Have you ever really noticed the blanket of shame,
from the torment and pain?
That you realise that no one's ever been there.
Have you ever looked at the violence you hide,
always running inside,
You can't escape, it's always been there.

I tear a hole inside me head to let the demons go
I cut my flesh to purge the hatred from so long ago

I want to keep the pace,
I want to figure it out,
I've got to do it this way
If I don't, everything's lost.
 

Myosis

A part alatt

Ez az álom tegnap előtti.

Az égből hullok alá pár gyerek társaságában. Nagyon magasról.
Olyan magasról, hogy volt időm észrevenni, hogy az ég papírból van. Megragadtam a papírt ami ennek hatására szakadni kezdett. Ami meglepő voolt, az csak annyi, hogy ahogy megfogtam a papírt, nem az eddig megszokott irányban zuhantam tovább, hanem pont ellenkező irányban, amit eddig fölfelének hittem. így zuhantam végül kis társaimmal az óceánba, valahol Japán partjai mentén.
Próbáltunk gyorsan kijutni a vízből, a part kb. egy kilométernyire lehetett. Én nem úszom túl jól, a többiek lehagytak. Ettől kicsit megijedtem, mert valami úszkált alattam. Nos igen. Pánikolni kezdtem. Egyre közelebb ért hozzám, már meg tudtam fogni a testét. Meleg volt. Cápa lehetett, vagy delfin. Mikor viszont észrevettem, hogy konkrétan ülök rajta és a part felé próbál húzni, rájöttem, hogy egy delfincsoport úszott a megmentésemre.
Kihúztak a partra.

Dulces sueños

Készen állsz?

Egy,

Kettő,

Három,

Álmodj!

Birds

Nem, ez nem horror.
Mindenhol madarak voltak. Az egyik különlegesebb volt a többieknél. Gyógyereje volt. a fejére csókot kellett adni.

full of magic