Crybaby

Nem véletlen, akár az én gúnynevem is lehetne. :D
Nem csak azért, mert tudok azonnal sírni, bárhol bármilyen helyzetben ha para van. Ma este legalábbis bebizonyosodott, hogy nem csak ezért.
Álmomban kisbabává változtam, nagyon fless volt. :D Először még "felnőtt" voltam, egy hatalmas tó körüli piknikre készültem kettesben édesanyámmal. Erre kitaláltuk, hogy hívhatnánk a barátnőit, mire megjelent a család egy másik része a barátnőket "eljátszva." Már ettől kiakadtam félig, hogy miért, de mikor elkezdtek teljesen kiközösíteni, annyira rosszul esett, hogy bár próbáltam minden erőmmel visszatartani, elkezdtem sírni. Mikor próbált Anya megvigasztalni, már nem úgy sírtam, mint az előbb. A fájdalmamat felváltotta a teljes kétségbeesés és ordítva bömböltem. Pont ugyanúgy, mint egy kisbaba. (ismétlem: p o n t ugyan úúúgy) Azzal a tudattal ébredtem, hogy a végére kisbaba voltam. Nem tudom, még soha nem álmodtam ilyet.
De mit jelenthet? Bek tu dö primitív? :D Vagy valami más?
Nos, személyes tanulságom, hogy még nem múlhatott el ősi félelmem, melyről most már azt gondolom, talán születésem óta velem tart: Azt hiszem, hogy nem vagyok fontos senkinek.
Erről azt gondolom, hogy szerencsére már megszületett bennem az igény, hogy továbblépjek az ilyesmin, hogy már százszor is levezettem Ádámig és Éváig a probléma gyökerét, s talán csak időre van szükségem, hogy leülepedjen bennem az igazság.
A folyamat elindult, ebben egészen biztos vagyok. Hiszen már tavaszodik. Minden évben ilyenkor születek meg újra. Májusig meg még sok pálinka lefolyik a Dunán, én pedig akkorra fogok egészen meggyógyulni. Jó lesz. :)

Húztam kártyát. Rég esett már erről szó, de ennek is így kell lennie. Kártya: Igazságosság.
"Eljött az idő, hogy elengedd a múltat." :D Bírom az ilyet. Most megnézem több fajta tarott ugyanezen lapját kiegészítő információkért. És igen itt van. A megoldás: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess." Azaz, nem elfelejtenünk kell a történteket, mondhatnám hogy megbocsájtani, de az alatt sok mindent érthetünk. Elengedni annyit tesz, mint érzelmileg kivonni magad a dologból. Sok ideje foglalkozom már ezzel. Akkor nem vagy többé a hatása alatt, ha nem ítéled meg. Ha rossznak, vagy jónak találod, akkor magadhoz viszonyítod, hiszen a viszonylagosság világában -valamilyen formában - mindent magadhoz viszonyítasz. Tehát szükséged van az adott dologra, hogy önmagad lehess, hiszen ahhoz a dologhoz képest vagy ilyen vagy olyan. Ha viszont nem ítéled meg, többé nincs közöd hozzá, a realitásodban gyakorlatilag megszűnik létezni. Oh yeah, ez a megoldás!

Na akkor gyorsan nyomassunk még egy OSHO ZEN tarot-ot is ok? :P

OSHO ZEN TAROT: Nagy Arkanum

XX. Illúzión túl

A belső nap felemelkedésével megszületik a meditáció.  
Ez a kártya arra emlékeztet bennünket, hogy azt, ami valódi, nem kívül kell keresni, hanem belül. Amikor a külsőségekre koncentrálunk, nagyon gyakran azon kapjuk magunkat, hogy ítélkezünk: ez jó, az rossz, ezt akarom, azt nem akarom. Ezek az ítélkezések illúzióink, holdkórosságunk, régi szokásaink és viselkedési mintáink csapdájában tartanak bennünket. Tedd félre "mindentudó" elmédet, és indulj befelé. Itt, ahol az álom és a valóság közötti különbség már nyilvánvaló, ellazulhatsz legbensőbb igazságodban.  

    

"Az egyetlen különbség álom és valóság között az, hogy a valóság   megengedi neked, hogy kételkedj, az álom azonban nem...
Számomra a kételkedés képessége az emberiség egyik legnagyobb áldása. A vallások az ember ellen vannak, hiszen a kételkedés gyökereit igyekeznek elvágni, és ennek megvan az oka: azt akarják, hogy az emberek higgyenek az általuk prédikált illúziókban...
Miért ragaszkodtak az olyan emberek, mint Gautam Buddha annyira ahhoz, hogy az egész létezés - saját szemtanú önvalódat, saját tudatosságodat kivéve - csak egy szappanbuborék, melynek anyaga az álom? Ők nem azt mondják, hogy ezek a fák egyáltalán nem is léteznek. Nem azt mondják, hogy ezek az oszlopok nincsenek itt. Ne értsd félre őket az "illúzió" szó miatt... A máját illúziónak fordították, de ez nem a megfelelő szó. Az illúzió nem létezik. a valóság létezik. A májá pedig épp a kettő között van: szinte létezik. Ami a mindennapi tevékenységeket illeti, valóságnak lehet tekinteni. Csak a legvégső értelemben, csak megvilágosodott tudatod magasságából válik valótlanná és illuzórikussá."

Erről jut eszembe a feltevés, miszerint halálunk után majd felébredünk és elgondolkodhatunk rajta, hogy mekkora baromságot álmodtunk... :D

Böjt

Szájseb, azaz Afta. Lelki jelentése: Nem becsülöm meg magam. :D
Én nem pont így fogalmaztam volna, de az ételek terén valóban mutatok valami igénytelenséget. Zárójelben: mindig a legolcsóbb/legszarabb volt a jelszavam. :D
De már tudom, ez így nem mehet tovább. Hiszen a lelkem jelez a betegségen keresztül, hogy ő már másképp döntött az ügyben. Ha nem hallgatok rá, akkor számíthatok a következményekre. De már fel is fogtam, így nincs para, hogy eljött az ideje, hogy a tudatosságomat az evésbe is átvigyem. Így most próbálok minőségi, közép árkategóriás cuccokat venni.
Meg akkor már miért is ne méregtelenítenék, úgyis Böjt időszak van és szentül hiszem, hogy nem kell még csak kereszténynek sem lenni, de még vallásosnak se, hogy megértsük az ilyen szertatások jelentőségét. Így nem fogok most húst enni egy darabig, amíg érzem, sőt, külön újítás, hogy a csokoládéról is lemondtam. És ez a kettő együtt valami egészen különlegesen szuper végeredményt von majd maga után. Remélhetőleg. :D

 

Rossz társaság...

Seeds In A Can

Ohh, milyen nagyszerű!

Magocskák vannak egy konzervben, kinyitod, locsolod, és lesz virág. :D Most margaritát vettem, annyira várom, hogy megjelenjenek! Tök fura a talajuk, olyan, mintha arany lenne benne, ilyen csillogós részecskék vannak benne, nagyon durva. Pár hét múlva jön a kedvencem is, a nefelejcs. :)

 

Imádom a pici virágokat. Egy nagyon szép Osho idézet jut eszembe erről:

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik.A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."

Osho

Tyger

Heavy In Your Arms

Jön...

Már itt van a küszöbön, annyira tudom, már félig tavasz van, már csak egy kicsi kell, hogy ruhában járjak, hogy kiscipőt vegyek, hogy kora reggel keljek, mert süt a nap.

Egyre korábban lesz világos. Ma nyolckor keltem és úgy örültem! Már egy csomó mindent csináltam pedig még épp csak elkezdődött a nap! Imádom! És érzem, hogy jön. :D
Tavasszal mindig újjászületek, tavasszal végre felébredek, végre kapok levegőt, eget, kéket, szépet, tudok vidám zenét hallgatni, táncolok a szobámban, néha még éneklek is.
Annyira várom, az évszakot, az egyetlen évszakot, mikor ébren vagyok, mikor igazán jól érzem magam.
Ennek örömére újraolvasom A Könyvet, melyet talán most fogok 5ödjére. Az 5 a kedvenc számom. :)
Mert a szerelem, nekem az a május, és egész tavasszal érzem, hogy májusban szerelmes leszek.
Juppijé!

Képek a Tavaszhoz:

From Hell with Love

Daydreamer

Snow White in Wonderland

Egy perc

Hihetetlenül felpörgött mostanában az életem.
Megszokott lajhár életvitelem nagyban megváltozott most, hogy közeleg a suliban az év vége. Valószínűleg éppen ezért egy ideje pont egy órával később ébredek fel.
És nőttek a melleim. Ezt muszáj volt elmondanom, mert egyszerűen nem bírom felfogni az okát. Bár mindig is a kis mellek megrögzött híve voltam, azért természetesen ezzel is meg tudok barátkozni. A kisebbek sokkal szerethetőbbek nekem, meg praktikusabbak, viselhetőbbek. Általában formásabbak is. De nem hordhatjuk mindig azt, amit leginkább szeretnénk, mert bizonyos dolgok (jelen esetben a természet) közrejátszhatnak. Vagy itt van például a hajam. mióta lelapult és nincs mikrofon fejem, rájöttem, hogy a személyiségemhez abszolút, de tényleg tökéletesen ez a haj illik: kis rövid, seszínű, semmilyen. természetesen a maga végtelenül pozitív, köd értelmében. Na viszont a lényeg az az, hogy annyira fiatalít ez a haj, hogy képtelen vagyok megtartani.  A már jól megszokott 15-16 év helyett 13-14 évesnek látszani para. Így, közel 22 évesen. Tudja mindenki, szeretnék kicsitt nagyobbnak tűnni. Ha ennek hosszabb haj az ára, hát legyen.

Magasröptű gondolataimat olvashattátok ma is, de nem tudok most többet, megyek takarítani, mert én vagyok a hetes.

Morcsiba és Elefánt

Van egy jó és egy rossz hírem. :D
Kezdem a jóval. Nagyon jó kis szám: Morcheeba - Enjoy the Ride

Na és a rossz hír: Megnéztem egy filmet, melynek címe: Water for Elephants.

 
Akármilyen jó (vagy híres) színészek játszottak benne, egészen konkrétan gondolok itt Christoph Waltz, Reese Witherspoon és Robi Pattinson hármasára, ez így igencsak kevés volt. Cristoph Waltz vitathatatlanul nagyszerű főgonosz karakter. Ezzel egyet is értek, de itt valahogy egyik színész sem tudott igazán kibontakozni. Ugyan ez vonatkozik Reese-re, aki egy nem túl sok egyéniséggel megáldott karaktert játszott, így nem csoda, hogy nem jött át belőle túl sok. Viszont az ágyjelente RP-nal egyenesen foscsi volt. Mindketten mintha ott sem lettek volna, minden szenvedélyt vagy izgalmat mellőzött a képsor és ez egy Oscar díjas színésznőnek igazán a szégyenére válhat! Robert Pattinson pedig, akiről eddig azt gondoltam, hogy itt a lehetőség, hogy bebizonyítsa hogy jól is tud játszani, bevallom, nem okozott túl nagy meglepetést, mikor kiderült, hogy nem. Semmi élet nincs a játékában. Ez egy félholt vámpír szerep esetében brilliáns választás, minden más esetben katasztrófa.Nos mindemellett szerintem a történet is gagyi volt, hiszen nem volt életszagú, de elég elvarázsolt sem, hogy ezt el akarjam nézni. Mindazonáltal minden pozitív jegyében a Nagy Hal-at utánozta, ami az egyik kedvenc filmem, de még így sem tűnik maradandó alkotásnak.
Mellesleg a képi világa nagyszerű.

l

Azt javaslom, még ha nagyon unatkoztok is, akkor is inkább másik filmet válasszatok. Persze, meg is lehet nézni, de én a totális időpazarlás kategóriájába fogom sorolni a továbbiakban.
10/4 pontra tornázta fel magát nálam a színészek és a látvány miatt. De ez édeskevés.