Mars és Szaturnusz

Az esti égbolt látványa március 26-án. Három bolygót is megfigyelhetünk (MCSE, Jelenségnaptár)

Buszbaleset. Szakítás. Lopás, veszteség.Tragédiák. Balszerencsék.
Az én napom még egész jól indult.
Fél kilencre berendeltek egy kórterembe. Kilenckor megérkezett a doktornő Party Rock felszerelésben. Az asszisztensnők négyen is voltak, lassított felvételben csoszogtak fekete karikás szemmel a folyosón. Egyikük húsz percig állt és tanácstalanul bámult hol a várakozókra, hol egy ajtóra. Végül megfordult és elment. Másikuk fura csíkos zokniban rótta a folyosót az egyik végétől a másikig, fel- s alá. A többi asszisztensnő áramlott be az egyik kórterembe, ahol már készült a parti. Hallottuk a telefon beszélgetéseket, egyre több embert szerveztek oda. (" A G épület. G, mint Gabriella, igen. Így hívják a húgomat is!")
Egy óra várakozás után már három embert megvizsgáltak, többek között engem is. A vizsgálat több szobában folyt, és kb tíz percet vett igénybe.
Kijöttem. Andit még nem hívták be. Újabb egy óra. Egy asszisztensnő a kemény munkától elfáradva kávészünetre igyekszik az üvegajtó mögé. Majd tíz perc múlva kijön újfenn a kórteremből és besétál az üvegajtó mögé. "Teleport kapu." - mondja Andi rezzenéstelen arccal. Ülünk még fél órát. Őt is behívják. Kijön.
Zombi mód hazaslaffogunk.
Nem fogadták el az egyik munkámat. Ez a délután. A Mars, mint a Melancholia bolygó a filmben, egyre csak közeledik...

Daydream

Egy körhinta-ló hátán suhanok ki az angyal utcából előttem a 4-es 6-os lesunnyog egy mellékúton, és elszállok fölötte, a háztetők magasságába. Benézek a padlásablakokon és tényleg pont olyan érdekes dolgokat lehet belül látni, mint ahogy eddig képzeltem. De nem ide tartok, egészen az országútig vágtatok, ahol bizony találkozom egy kentaurral. Innen ő visz tovább, a világ végéig, ahonnan azt mondja, soha nem találok vissza. Mondom neki, hogy rakjon le félúton. Így jutok el Párizsba, ahol az Eiffel torony már régi ismerőseként üdvözöl és biztosít róla, hogy ma este csak nekem fog csillogni. Rendben - mondom - addig megnézem a Carnivale-t.

Igen, már jó ideje ezeken az Irene Suchocki képeken pörgök....

Problémamegoldás magasfokon

Volt egy problémám. Egy hatalmas. Egy az egész eddigi életemet átívelő probléma.
Nem akartam megbeszélni, nem akartam tudni sem róla.
De ez elfojtás.
Én viszont szabadulni akarok. Mindig.
Attól való félelmemben, hogy nem javul magától a helyzetem, elfecsegtem a titkomat egy pszichológus tanoncnak. Azt mondta, mindenképp beszéljem meg az érintettel, hogy problémáim vannak, ha eddig nem tudtam magamtól megbocsájtani.
Lennie kell más megoldásnak. Nem tudom elmondani. Mert azzal ártanék. Annak nem lehet jó vége. És már nem aktuális. Nagyon rég óta nem... Nem vehetem most elő a másikat, nem kérhetem számon, nem háríthatom másra a felelősséget. Nekem kell megoldanom, hiszen immár kizárólag az én bajom...
És nagy a baj...

Másnap úgy feküdtem le aludni, hogy ha sok pénzem lesz, elmegyek pszichológushoz és megmondom neki, hogy találnia kell egy másik megoldást.
Egy másikat...
Sürgősen...

{elalu}

A szokásos rémálomban ébredek.
A helyzet a régi.
Rámtör a már jól ismert rettegés, az abszolút félelem, melyet csak a kisgyermekek éreznek, az egészen fiatalok, mikor még érzéseik szélsőségesebbek, kevésbé kifinomultak.
De nem vagyok kisgyerek, én vagyok az, egy fiatal felnőtt és a probléma megoldásért ordít.
Most olyat teszek, amit még soha. Egyik ébrenlétem alatt sem, de még soha, álmomban sem. Odamegyek és elmondom. Mindent elmondok, ami a szívemet nyomja, már-már olyannyira, hogy a félelemtől akadozik a lélekzketem.  
Elmondtam mindent.Egy percnyi komor kihaltság, önmagunk elé bámulás, katarzis. Megtisztulás.
Valaki bekiált: "Nézzétek, a Hold!"
A Hold óriási. Úgy jó egyméteres. Az égen szivárványos hőlégballonok repülnek a kedvenc képemről és még tűzijáték is van. Megkönnyebbülés, ünnep következik. Nem tudunk betelni a látvánnyal. Rájövök, hogy több ablak van, hogy mindegyikben más és más nagyszerű kilátás. Rájövök, hogy sokan vagyunk itt. Nem is tudom hol. De kimegyünk innen, a kertbe, hogy jobban lássunk.
A kertben egy hagy és magas kerítés mögött egy hatalmas kutya hangját halljuk. Dühös lehet, vagy izgatott, nagyon ki akar jönni. Néhányan félnek, én nem is tudom.
Egy fél perc és a kutya kiszabadul. Van aki észre sem veszi, van aki menekül. Keresem a tekintetemmel, hogy merre lehet. Itt rohangál körülöttünk és ugat, de nincs sehol, nem látja senki.
Ez egy szellemkutya, épp erre gondolok.
Lehuppanok a földre.
A szellemkutya rám ugrik.
Belém bújt.
Fölébredtem.

Hold: érzelmek
Megnagyobbodott hold: érzelmi fölindultság, az érzelmek elhatalmasodása, megkönnyebbülés, kiáradás.
Kutya: ösztön
Hold - éjszaka - kutya: elfojtás

Irene Suchocki

Born To Die

Lana Del Rey - Born To Die

Időkapszula

Ma eszembe jutott, hogy annak idején találtam egy oldalt, ami valami baromi vicces okoknál fogva a jövőbe küld levelet. Be lehet állítani, hogy mikor kapd meg a levelet, mondjuk öt év múlva.
Vajon ki mit üzenne magának a jövőbe?
A múltba ezer dolgot tudnék...
                                                  - Vedd komolyabban a jövődet! :D
                                                  - Vele inkább ne állj szóba....
                                                  - Vétkezz nagyobbat! XD (csak hogy a v betűs
                                                     mondatoknál maradjak)
                                                  - MOST NE CSESZD EL KÉRLEK! :p

De a jövőbe mit üzennék?
                                                 - Vedd komolyabban a múltadat?
                                                 - Na tényleg olyan szarházi lettél,
                                                   ahogy elképzeltelek?
                                                 - Rosszabb most mint régen volt?
                                                 - Halihó, van ott valaki?

Már nem emlékszem, hogy mit is üzentem magamnak kábé egy éve, azt hiszem, olyan négy év múlva megtudom. :D  Hát, izgulok. :D

Holografikus Univerzum

 Köszönet a videóért édesapámnak, aki továbbította nekünk.
Nos ez a videó azt próbálja tudományosan alátámasztani, vagy legalábbis megközelíteni, hogy az Univerzum holografikus szerkezetű, s így a legkisebb egysége is tartalmazza az univerzum összes információját, valamint arról is szót ejt, hogy személyes valóságunkért mennyire felelünk saját magunk. Nagyszerű. Zseniális.