Daydream

Egy körhinta-ló hátán suhanok ki az angyal utcából előttem a 4-es 6-os lesunnyog egy mellékúton, és elszállok fölötte, a háztetők magasságába. Benézek a padlásablakokon és tényleg pont olyan érdekes dolgokat lehet belül látni, mint ahogy eddig képzeltem. De nem ide tartok, egészen az országútig vágtatok, ahol bizony találkozom egy kentaurral. Innen ő visz tovább, a világ végéig, ahonnan azt mondja, soha nem találok vissza. Mondom neki, hogy rakjon le félúton. Így jutok el Párizsba, ahol az Eiffel torony már régi ismerőseként üdvözöl és biztosít róla, hogy ma este csak nekem fog csillogni. Rendben - mondom - addig megnézem a Carnivale-t.

Igen, már jó ideje ezeken az Irene Suchocki képeken pörgök....