Nem akartam megbeszélni, nem akartam tudni sem róla.
De ez elfojtás.
Én viszont szabadulni akarok. Mindig.
Attól való félelmemben, hogy nem javul magától a helyzetem, elfecsegtem a titkomat egy pszichológus tanoncnak. Azt mondta, mindenképp beszéljem meg az érintettel, hogy problémáim vannak, ha eddig nem tudtam magamtól megbocsájtani.
Lennie kell más megoldásnak. Nem tudom elmondani. Mert azzal ártanék. Annak nem lehet jó vége. És már nem aktuális. Nagyon rég óta nem... Nem vehetem most elő a másikat, nem kérhetem számon, nem háríthatom másra a felelősséget. Nekem kell megoldanom, hiszen immár kizárólag az én bajom...
És nagy a baj...
Másnap úgy feküdtem le aludni, hogy ha sok pénzem lesz, elmegyek pszichológushoz és megmondom neki, hogy találnia kell egy másik megoldást.
Egy másikat...
Sürgősen...
{elalu}
A szokásos rémálomban ébredek.
A helyzet a régi.
Rámtör a már jól ismert rettegés, az abszolút félelem, melyet csak a kisgyermekek éreznek, az egészen fiatalok, mikor még érzéseik szélsőségesebbek, kevésbé kifinomultak.
De nem vagyok kisgyerek, én vagyok az, egy fiatal felnőtt és a probléma megoldásért ordít.
Most olyat teszek, amit még soha. Egyik ébrenlétem alatt sem, de még soha, álmomban sem. Odamegyek és elmondom. Mindent elmondok, ami a szívemet nyomja, már-már olyannyira, hogy a félelemtől akadozik a lélekzketem.
Elmondtam mindent.Egy percnyi komor kihaltság, önmagunk elé bámulás, katarzis. Megtisztulás.
Valaki bekiált: "Nézzétek, a Hold!"
A Hold óriási. Úgy jó egyméteres. Az égen szivárványos hőlégballonok repülnek a kedvenc képemről és még tűzijáték is van. Megkönnyebbülés, ünnep következik. Nem tudunk betelni a látvánnyal. Rájövök, hogy több ablak van, hogy mindegyikben más és más nagyszerű kilátás. Rájövök, hogy sokan vagyunk itt. Nem is tudom hol. De kimegyünk innen, a kertbe, hogy jobban lássunk.
A kertben egy hagy és magas kerítés mögött egy hatalmas kutya hangját halljuk. Dühös lehet, vagy izgatott, nagyon ki akar jönni. Néhányan félnek, én nem is tudom.
Egy fél perc és a kutya kiszabadul. Van aki észre sem veszi, van aki menekül. Keresem a tekintetemmel, hogy merre lehet. Itt rohangál körülöttünk és ugat, de nincs sehol, nem látja senki.
Ez egy szellemkutya, épp erre gondolok.
Lehuppanok a földre.
A szellemkutya rám ugrik.
Belém bújt.
Fölébredtem.
Hold: érzelmek
Megnagyobbodott hold: érzelmi fölindultság, az érzelmek elhatalmasodása, megkönnyebbülés, kiáradás.
Kutya: ösztön
Hold - éjszaka - kutya: elfojtás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése