2012. június 29., péntek

Múlandó

If this is the life - why does it feel soo good to die today?

Ez a dal megy egész nap a fejembe. :)
Tipikusan az az alkat vagyok, aki a legkisebb stressz hatására is megbetegszik, akire a hormonális változások brutális elemi erővel hatnak, nem is beszélve a frontokról, a bolygóállásról, az ég színéről (a szárnyas hangyákról tényleg ne) és gyakorlatilag minden egyébről. Mert lássuk be, gyöngécske idegrendszeremet a legminimálisabb változás is nyomorba dönti.
De hát mit tehet az ember?
Én általában ezt egyfajta érzéketlenséggel oldom meg. Minek is kéne mindenre reagálni? Nyilván eléggé megviselne. Ha rajtam már különösebb érzelmek látszanak, az rosszat jelent. Nagyon rosszat...
És itt jön a kérdés:
Akkor a magukat érzékenynek mutató emberekkel mi a pina van?
Sosem értettem, mindig is valamiféle színlelésnek tűnt, mikor valaki láthatóan mélységesen meghatódik, le van nyűgözve, el van kámpicsorodva vagy sorolhatnám tovább, milyen érzéseknek lehet még látványos megjelenési formája. Persze nyilván nem játsszák meg magukat az emberek így kollektíven és csak én vagyok az egyedüli true face. Nem erre akarok kilukadni. Csak azt mondom, rám az ilyen reakciók mindig is olyan hatással voltak, hogy azt érzem, megmerevedek, lefagyok és nagyon erős ellenérzésem támad a kommunikációval kapcsolatban az ilyen emberek felé.
Ez csak kitérő volt.
Ott tartok, hogy gyöngék az idegeim és mit tehetnék, ha például valaki hazugsággal vádol egy ilyen tök megdöbbentő (mégis minek hazudnék) helyzetben és ez annyira elkeserít, hogy hurrikánként ragad magával az érzés, hogy az illetőt felrúgjam és sírva elrohanjak? De legalább sírva elrohanjak...

Mert ugye a rosszullét - már tudom, múlandó érzés. Egyszerűen csak ki kell várni, míg abbamarad.
De olyan hosszan tud tartani, még olyankor is, mikor teljesen átlátja az ember, hogy miért. Talán még azt is tudom, hogy ez meddig tart. De mi van, ha ezt túl soknak ítélem? És különben is, mi van addig?!

Talán nem kéne szomorú dalokat hallgatnom. Talán csak az Inspector Norse-t kéne egész nap.

2012. június 20., szerda

Vágy málna álom

Wild Raspberries

A bee came buzzing by
And told me to follow
He said, "Just look at all these berries
Theres more than you can swallow."

Raspberries, so swollen and ripe
Like picking candy, off the vine
Buckets and buckets full
I’m so glad they’re mine.

I keep picking and picking
And easily off they slide
I can never get enough
Over my lips, they glide

My ruby red mouth
Will be stained for days
The way my teeth hide the seeds
I’m totally amazed!

Oh raspberry you’re beautiful
Red nectar of the season
I think you know…
You give life a reason!



Álmaim málna mezején mélyen megbúvik egy mongúz, melynek mámor ittas tekintete mély magenta melankóliát és mosolygó tekintetemet veri vissza. Megérkeztem, mély meleg sóhaj.

Holdfényben


Hihetetlen mi van mostanában, de annyira megtalálnak a filmek, hogy nemigaz.

Jó, vannak, amiket én találok meg, ilyenek a Jason Statham-es akciófilmek, amiket speciális alkalmakkor nézek, egészen konkrétan, mikor Meccsuval találkozunk, negyedévente egyszer. Ez az egyezmény kettőnk között, hogy olyan film legyen, amit mindketten megbírunk nézni, tehát legyen benne jó pasi, de akciófilm legyen. :D Ezeket az élményeimet nem szoktam ide beírni, mert akkor nyilván illene osztályoznom ezeket a filmeket is, de úgy érzem, fájna a szívem, ha gonoszul le kéne pontoznom az összeset.
De kivétel erősíti a szabályt, a Ravasz az agy és két füstölgő puskacső-nek elég jó pontot adnék, mondjuk egy meggyőző hetest. Bár a vér-ontó filmek sorában ez nyolcasnak felelne meg.
Most Melitta drágám ajánlásával megnéztük a Felpörgetve c. filmjét is. Végül is nevettünk sokat...

És akkor a Holdfény. Na az Királyság.
Tök véletlen néztem meg, de nemigaz! Megdöbbentően jó, aranyos, de nem giccses, humoros, de nem vígjáték, és elgondolkodtató, pedig a maga módján szimpla a sztori. Egyszerűen az eszem állt meg rajta.
Ha ygerekek vannak egy film főszerepében, akkor már általában azonnal elvesztem az érdeklődésemet a dolog iránt. Kevés ezek között a kivétel, ilyen volt végül is a Little Miss Suneshine című múvi is, amit bár nem említettem a blogon, nagyon de tényleg tetszett és 10/8-at adnék neki.

A Holdfény Királyság nem egy, az előbbihez hasonló történet. Egy aprócska szigeten szökik meg két gyerek, az egyik egy fiú, a helyi cserkésztáborból, a másik egy helyi lány. Mindketten problémásak és azonnal egymásba szeretnek. Úgy döntenek, megszöknek egy időre. Mindenki őket keresi, az időjárás pedig viharosra fordul.
Hihetetlen, ami fíling árad a filmből, hihetetlen, ahogy meg van komponálva, hogy az első perctől az utolsóig kíváncsi vagy rá. De ami a leghihetetlenebb, hogy ez - kérem szépen, hölgyeim és uraim- bizony egy 10/9-es film. Mellette van a kedvencemnek, a Mr Nobody-nak. Bár még mindig az a lieblings, de nem tudok ennél kevesebbet adni. Hazudnék, ha azt tenném. És a zenéket nem is említettem.


2012. június 17., vasárnap

Betyárvizit


Most néztem meg a Talpuk alatt fütyül a szél c. filmet.

"Az 1830-as évek betyárvilágában játszódó "eastern" főhőse, Farkas Csapó Gyurka megszökik a börtönből és visszatér a karcagi pusztákra, hogy bosszút álljon feladóin. A pusztai pásztorok védelmet látnak benne, mert életterüket a gazdag, kapitalizálódó vármegye erősen korlátozza. Az elszegényedett dzsentriivadék csendbiztos, Mérges Balázs is csak tessék-lássék veszi üldözőbe az elhíresült betyárvezért, egészen addig, míg Gyurka a vezéri babérokra törő, intrikus Jeles Matyi miatt pásztort nem öl.
"

Nem is tudom, mit mondjak, egyszerűen nem jutok szavakhoz. Milyen szerethető, milyen fílinges, milyen szórakoztató és az egyik nem magyar színész (Jeles Matyi) szinkronhangja meg maga János vitéz.
Igaz, először enyhe félelemmel töltött el, hogy mi van, ha valami félreértés miatt egy Bud Spencer filmet indítottam el, de aztán eszembe ötlött, hogy Bujtor István is így néz ki. Aztán már jött is ez a naplementés főcím, meg hozzá a zene és nyugodtan visszadőltem a székbe. Mégsem hibáztam. És láss csodát, a film végéig tátott szájjal néztem a monitort, egyedül a pisiszünetes résznél horkantottam fel (nevetve). És bár nincs olyan különösebben érdekfeszítő cselekménye a dolgoknak, valahogy mégis leköti az embert mind a 127perc, amíg tart. tehát csak javasolni tudom.

A nagyszerű, a mesés 10/8as filmek kategóriájába sorolom ezért.

Óhh, és mégvalami:



2012. június 4., hétfő

Ahogy én szeretem

A mai napokban két fotós sorozatai is megtaláltak, ugyan abban a témában, ilyen flesselődés a városban, ami nekem hihetetlenül tetszik.

Greg Girard






Stefan Fürtbauer


 








2012. június 3., vasárnap

Haláli jövendölés


Részeges álmok. :D Ilyen kategória is van.

Sok a tavaszi - nyári gyerek, nem csoda, sok a szülinap, sok a party.
Persze, lévén antipartiarc - ezt a szót miért nem húzza alá a nyelvi ellenőrző?! - tehát lévén ez, én már 11kor hazajöttem, miután egy feles pálinkától kellőképp becsápoltam.

Tehát haza jöttem, álomba szenderültem.
Álmomban családi gyűlés volt, amiben a már nem élő családtagok is részt vettek. Egyikük - egyik nagypapám - fel is szólalt, s miután elmondta a családnak, hogy megváltozott és belátja életében okozott vagy birtokolt hibáit, hozzám fordult, s a következőket mondta:

"Valószínűleg nem úgy alakul a jövőd, ahogy most tervezed. De ne ijedj meg. Nemsokára megismersz egy ukrán fiút (wtf) aki majd az utadra terel. Ő ezzel nem lesz tisztában és vonakodik majd az egésztől, de te higgy benne." (ftw?!)

Ez után magam mellé néztem és egy fiatal férfi ült mellettem. Szerelmes voltam belé és megkérdeztem, hogy véletlen nem-e ukrán? Mondta, hogy de.

 
De  mostanában elég gyakoriak az ilyen "embereket látós" álmaim. :O
Az elmúlt három hétben háromszor álmodtam a leendő lakótársammal, akit még sosem láttam, de már álmodtam vele.

Aztán Egy másik álmomban egy meg nem született testvéremmel találkoztam, talán ez a legbrutálabb. Nem?!!? Látom magam előtt az arcát. :S