A monitor fáradtan pislog a szemembe
fehér fényéből unalom csillog át az űrön,
mi kettőnk közé fészkelte magát,
de nem is én érzem ezt az érzést, valaki másé,
talán a tojáshéjjal küszködő Aladáré.
Fekete börtönből tör elő, mint a földből
a kukac mely először lát napvilágot, s
ahogy belegondol a rá váró élet iróniájába,
ráncos mosolyra húzza csukott kis szemét,
majd ugyanez rögtön el is veszi mindentől a kedvét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése