2013. január 30., szerda

2013. január 24., csütörtök

Oscarkislány


Nem tudok álmokról írni, mert azzal álmodok, ami nap közben történik velem. Nem tudok alkotni, mert üres a fejem, nincs mit mondanom. Elfáradtam, de az jó, mert elfáradni csak munkában lehet. :)
De élményt kell gyűjtenem.
Így tegnap elmentem moziba. A Messzi dél vadjait néztük.

Csak ajánlani tudom, 10/8. Nagyon tetszett. Akkor miért nem kilences? Mert kilences az, ami témájában teljesen én vagyok.
Ez is nagyon átjött, de ez az Avatar és általában indiános filmekből ismert "a természet és mi egyek vagyunk" téma egy - lássuk be - agyonrágott csont. Mégis, azt az érzetet kelti bennünk, hogy a lerágott csont utolsó faltja lett a legízletesebb. Legátgondoltabb.

Első filmes csapat, pékből és kisiskolásból lett színészek. Hogy mennyire tolják jól? A kislány, most tíz éves és Oscarra jelölték. Én is jelölném rá, az biztos.
Elsőre például az az érzetem volt, mikor elkezdtük nézni, hogy ez ilyen félig dokumentumfilm és a szereplők valamiféle bennszülöttek. Persze tévedtem. Azt is hittem, hogy a messzi dél vadjainak több szerepük is lesz a filmben, mint hogy "jönnek", de majdnem tévedtem. Csupa meglepetés.

Tehát, összefoglalva: a film amolyan bennszülött-féle emberekről szól, akik milyen igazi és közeli kapcsolatban állnak a természettel és hogy mennyire ragaszkodnak az otthonukhoz és a gyökereikhez.
A temetéskor például ezt mondják:

Ahogy a lápvidék szélén állok, nézem,
ahogy eltűnik egy hajó.
El is tűnt.
Sírunk érte. De nem tűnt el.
Ugyanígy itt van velem, mint amikor elment.
Valahol máshol más hangok kiáltanak fel:
„Itt jön!” És ez a halál.
„Itt jön!”


Elég jó, mi?
És a képi világa is valóban lenyűgöző.




2013. január 23., szerda

Infók

Nem szoktam ide munkáimat tenni, de láss csodát, ide vág.
Az infografika amúgy is szívem egyik pici csücske, nyilván a sajátomat még jobban szeretem. Igaz, ezek még nincsenek javítva, mert nem mutattam meg a tanárnőnek, majd ehet frissítem.

Mindent javítottam, hála a csoporttársaknak a szakmai segítségért és külön "chaser"-nek, aki ellenőrizte az angol helyesírásomat. Köszönet nekik!






2013. január 13., vasárnap

cleverbot

Cleverbot: Are you god?

User: Yes I am.

Cleverbot: When's my homeboy jesus coming back?

User: He is back.

Cleverbot: I know! I'm reading the fourth book, he's just come back.

User: So what's the question?

Cleverbot: The question is everything.

User: You're definitely right.

Cleverbot: Yes. I am. He's cute. Isn't he?

User: Not my type.

Cleverbot: What is your type?

User: Tall and blond.

Cleverbot: No.

User: I thought it was my choice.

Cleverbot: So how was your day?

User: I was lonely I did nothing.

Cleverbot: Looking for something having to do with the FBI?

User: Yes.

Cleverbot: I'd like you to be able to pass as human.

User: How.

Cleverbot: I am not sure, my friend... Perhaps they don't believe you're real.

User: I can prove.

Cleverbot: Then prove it.

User: Okay, I cant.

2013. január 3., csütörtök

Már megint a Balaton

Mindig megrémiszt, mikor fölébredek és tudatosul bennem, hogy a Balatonnal álmodtam.
Persze álmomban ez kevésbé nyomaszt, most például egészen eksztatikus állapotba kerültem tőle.

Osztálykirándulás volt, kb. az összes eddigi osztályom válogatott hőseivel. Lényeg a lényeg, nagyon örültem, hogy ppphoont Füredre jöttünk túrázni. Mások kevésbé, mert volt a vízben valami elektromos rája, ami nagyon megcsípte Szaszát. Én is megrémültem ettől, oda is akartam menni mindenképp, hogy megöleljem ijedtségünkben.
Megyek felé, ott áll mellette volt (sokat emlegetett) udvarlóm. Valamiért azt hitte, őt akarom megölelni, magához is szorított és egy végtelenül hosszú puszit nyomott a homlokomra.

Ennyi volt az álom.
Én kicsit kétségbeesetten keltem fel, attól tartván, hogy a Balaton valami rosszat tartogathat a számomra. Most úgy tűnik, nem lesz para.
Ilyen szép dalt találtam:


De ami a legdurvább (és nem először történik) hogy most, fél nyolckor (csak kiegészítem a reggel írt posztot) teljesen véletlen beleakatdam egy képbe egy ijesztő rájáról!

2013. január 2., szerda

Ted

Találtam egy oldalt, ami azzal foglalkozik, hogy tehetséges, sikeres emberek előadásait gyűjti.
Én a designerek és művészek előadásait szoktam nézni aztán beleakadok egy-egy teljesen más témába. Általában nagyon inspirálóak ezek a beszédek, rá is vagyok kattanva.

Itt találtam például ezt az igazán érdekes videót:
(A blogon csak jutúb videót lehet közzé tenni, még szerencse, hogy ott is fenn volt.)

Frank Warren: Half a Million Secrets
www.ted.com

Nagyszerű ötlet volt ez a titkokkal, azóta is fel-felnézek a http://www.postsecret.com-ra és elolvasgatom az új titkokat. Kár amúgy, hogy egészben nem lehet őket megtekinteni, de bízom Frank ízlésében, hogy a legizgalmasabbakat teszi közzé. Lehet egyszer én is küldök neki egy titkot...

Ez gyönyörű: