De élményt kell gyűjtenem.
Így tegnap elmentem moziba. A Messzi dél vadjait néztük.
Csak ajánlani tudom, 10/8. Nagyon tetszett. Akkor miért nem kilences? Mert kilences az, ami témájában teljesen én vagyok.
Ez is nagyon átjött, de ez az Avatar és általában indiános filmekből ismert "a természet és mi egyek vagyunk" téma egy - lássuk be - agyonrágott csont. Mégis, azt az érzetet kelti bennünk, hogy a lerágott csont utolsó faltja lett a legízletesebb. Legátgondoltabb.
Első filmes csapat, pékből és kisiskolásból lett színészek. Hogy mennyire tolják jól? A kislány, most tíz éves és Oscarra jelölték. Én is jelölném rá, az biztos.
Elsőre például az az érzetem volt, mikor elkezdtük nézni, hogy ez ilyen félig dokumentumfilm és a szereplők valamiféle bennszülöttek. Persze tévedtem. Azt is hittem, hogy a messzi dél vadjainak több szerepük is lesz a filmben, mint hogy "jönnek", de majdnem tévedtem. Csupa meglepetés.
Tehát, összefoglalva: a film amolyan bennszülött-féle emberekről szól, akik milyen igazi és közeli kapcsolatban állnak a természettel és hogy mennyire ragaszkodnak az otthonukhoz és a gyökereikhez.
A temetéskor például ezt mondják:
Ahogy a lápvidék szélén állok, nézem,
ahogy eltűnik egy hajó.
El is tűnt.
Sírunk érte. De nem tűnt el.
Ugyanígy itt van velem, mint amikor elment.
Valahol máshol más hangok kiáltanak fel:
„Itt jön!” És ez a halál.
„Itt jön!”
Elég jó, mi?
És a képi világa is valóban lenyűgöző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése