Összefoglaló

Nos, felteszem, hogy az év utolsó bejegyzését írom épp.
Kicsit több álomról lesz így szó, az utolsókról.

Nem nagyon van időm mostanában írni, azt viszont biztosan tudom, hogy ez csak átmeneti állapot. De miután többnyire csak a munkahelyen vagyok gép előtt, így ide nem nagyon tudok írni.
Gyakran még álmodni sincs időm, azt hiszem. Mostanában rendőrök üldöztek mákföldeken, próbáltam inni egy üvegből amiből nem jött ki az ital, családi viszályokba keveredtem. Majd volt egy, amit kicsit jobban ki kell fejtenem, de mivel nagyon kényelmetlenül érint így nem vinném túlzásba.

Meg akart erőszakolni. el is kezdte de valami megakadályozta, így lerángatott egy pincébe, ami valami egészen alvilági helynek tűnt, sok gonosz ember volt ott. ennek a katakombáiban találtam magam. Menekülés közben ébredtem fel.

Lassan úgy érzem, nem maradt más választásom, mint beszélni vele.
De mikor lesz erőm hozzá?

I start to search all the dark places that I have found,
All the deep creases in my mind that are torn up somehow.

I want to keep the pace,
I want to figure it out,
I've got to do it this way,
If I don't, everything's lost.

Have you ever really noticed the blanket of shame,
from the torment and pain?
That you realise that no one's ever been there.
Have you ever looked at the violence you hide,
always running inside,
You can't escape, it's always been there.

I tear a hole inside me head to let the demons go
I cut my flesh to purge the hatred from so long ago

I want to keep the pace,
I want to figure it out,
I've got to do it this way
If I don't, everything's lost.