2014. november 10., hétfő

Sírok között

Nem régi álmomban egy különös kriptában jártam.
Barátaim tetemei közt lépdeltem egy kutatócsoporttal a hátam mögött. Néhányukat megvizsgáltuk. Egyikőjük testén seb volt. A sebet felnyitottuk, és legnagyobb meglepetésünkre egy igazgyöngyöt találtunk a húsba ágyazódva, épp, mint egy tengeri kagylóban.
Nagyon fellelkesített a dolog.A laborba visszatérve rájöttem, hogy az emberi test éppúgy képes gyöngyöt termelni egy antitest ellen védekezve, mint egy kagyló.
A társaim kételkedtek bennem, így nem volt más választásom, be kellett bizonyítanom, aminek egyetlen módja az volt, ha visszamegyek testekért.
Így lettem hullarablóvá.
Utólag feltűnt, hogy a holttestek egy különös, rongálódott erőmű alagsorában voltak. Oda próbáltam visszatérni, mikor senki nem dolgozott épp, de kiderült, hogy már vártak rám. Elkaptak. A számonkérés előtt felébredtem.

Érdekes módon nem találok kivetnivalót az álomban. Őrült egy tudós lehetnék...

2014. október 28., kedd

Első lépés



Kezdetek: A Mágus



Ebben az élethelyzetben az első emberi tett a semmiből születik, tapasztalatok és tanulás nélkül: ez az első ösztönös alkotás. Célok és érdekek nélküli spontán teremtés, melyben az ember kipróbálja az erejét és megtapasztalja képességeit. A mágus szimbolizálja az első önálló cselekvést, a képességek és adottságok kipróbálását. A mágus az eredetiség és a kreativitás jelképe bennünk. Az az élethelyzet, amikor egy feladatot sikeresen és saját erejéből old meg az ember önbizalommal és akaraterővel.

Kardok Lovagja

Ismerem céljaimat és tudom, mire törekszem. Minden cél mérföldkő a végső rendeltetésem felé vezető úton.

2014. szeptember 1., hétfő

Új kihívás

Miután száműztem tudatalattimból első számú legfőbb gondomat - úgy értem persze, hogy kigyógyultam a problémából idestova 24 év után - egy újabb kihívással találtam szembe magam.
Áttvették a helyét. Valaki felvette a szerepét. Valaki akiről soha nem gondoltam volna, aki soha nem bántott.
Vagy csak ezt gondoltam? Valakiben hinnem kellett, hogy ki tudjak tartani és most realizálódik a kép?

Ő is hibázott. Ő sem feddhetetlen! Még Ő sem!!!

2014. június 27., péntek

A tisztulás


El akartam menni egy ideje, már épp időszerű volt. Éreztem a hívást.
Azaz konkréten azt, hogy készen állok, tehát elég jól vagyok hozzá lelkileg és fizikailag is, hogy kibírjam a tisztulással járó megrázkódtatásokat. Elengedni sosem egyszerű, még ha a fájdalomról is van szó.

Teljesen új perspektíva arról, hogy miért tesz meg veled valamit a másik. Egészen új hangnem jön, egészen más érzések. Számom a 7 és 9.


2014. június 26., csütörtök

Régebben

 Ordibálok vele. Nem vagyokl hajlandó mégegyszer rosszat álmodni miatta. Nem vagyok hajlandó mégegyszer az ő zenéjét hallgatni.

És zóta sem okozott bajt többé, se ébren, sem álmomban.

Ezt nemvárt tisztulás követte.



Richard A. Kirk

2014. április 25., péntek

Vihar

Szerdára virradóra volt egy álmom. Próbáltam fejtegetni, de idő kellett hozzá, mire megértettem.

Két fiúgyermek vadul játszanak. csapkodnak, kiabálnak. Egy kislány menekül előlük. Nem lehet eldönteni hogy bújócskáznak, vagy bántani akarják a lányt. A két fiú menet közben találkozik egy boszorkánnyal. A boszorkány gonosznak tűnik, de ezt sem lehet biztosan megmondani. Azt mondja: "Öljétek meg, aki néma."
A fiúk elszaladnak és tovább keresik az egyik iskolapad alatt elbújó kislányt.

Az érdekes, hogy akárhogy próbálom értelmezni az álmot, mindenhogy igaz. Ha bennem lévő belső küzdelem, ha utólag a történtekre tekintek vissza, bárhogy.

De nem halt meg a kislány. :)

A mai álmom mondhatni nevetségesen egyértelmű. A munkatársaimmal vagyunk egy hatalmas, zöld vizű úszómedence körül. Horgásztunk, bár halak nem voltak a vízben. Egyszer csak elkezdett fújni a szél. A vízben voltam, a többiek a vízen kívül. Hatalmas hullámok keletkeztek, én egy fehér hajóra menekültem. A Hullámok túl erősek voltak. Felborult a hajó. A vízben fulldoklás közben ébredtem.

Csónak: a lélek szimbóluma - a lelkeket (a túlvilágra) szállító ladik
Víz - érzelmek

2014. április 5., szombat

Magic always comes with a price

Álmomban a felső ujjperceimet ( a gyűrűs és kis ujjamról) ollóval vágtam le.
Közben nagyon féltem, de tudtam, amit véghez akarok vinni, annak ára van. Komoly ára.
Varázsolni akartam.

Ma pedig piacon voltam. valamiért ez is egy visszatérő helyszín. Kék babok voltak kitéve, loptam belőlük.
Mire ez az egész?
Mintha szimbólumok volnának. de nem értem őket... :S

2014. március 9., vasárnap

Nem szándékom

Álmomban a földben egy lyukban találtam egy portált. Kalandra vágytam, hát átmentem rajta. Egy Észak-Koreához hasonlóan zárt Ázsiai országban egy szerzetes iskolában találtam magam. Egy kisfiú voltam, szerzetesnövendék. Rosszul bántak velem, de én végig tudtam, hogy nem ő vagyok, hanem én és hogy csak időutazóként vagyok ott. 



Weöres Sándor: Nem szándékom
 
Nem szándékom, hogy kérjelek a jóra.
Perzselő szomjat kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy hívjalak a jóra.
Korgó éhet kelteni a jóra: ezért jöttem.
Nem szándékom, hogy kérjelek és hívjalak.

Ha nem iszol meg engem: torkod lángot vet.
Beled összefacsarodik, ha nem eszel meg engem.
Nem kérdem: akarsz-e követni.
Választhatsz köztem és kínod között,
S a kínt választani gyáva vagy – igen gyáva.

Nem tervem, hogy vonjalak a jóra.
Lépést sem teszek érted.
Nem tervem, hogy várjalak a jóra.
Magad kívánsz jönni hozzám.
Hogy vonjalak és várjalak: nincs oly jelem.

Kicsiny vagyok, mint a porszem.
Szolgád vagyok, de meggörnyedsz előttem.
Királyom vagy, de meg kell görnyedned előttem
Mert ostobán bántál hatalmaddal – igen ostobán.

Kicsiny vagyok, mint a porszem,
S az Atya megnevez engem,
S az Anya karján visz engem,
Mert szomjat fakasztok benned a jóra,
Mert éhet támasztok benned a jóra:
Mert hiába hívtak téged a jóra.

2014. március 2., vasárnap

The Man With None

Andi múltkori utazása beindított bennem valamit.
Kérdések vagy kétségek?

Tudom hol vagyok tudom hova tartok de most azt látom, bizonyos dolgokat nem látok ott, ahova pedig úgy gondolom, ellátok. Különben nem akarnék odamenni. Ideje lenne már kalandornak öltözni.

Mikor lesz már tél? vagy legyen ősz! Nem ne legyen! Rettegek.
Pedig belső tükrömben oroszlánt látok. Nemtelen, isteni lényt, aki az egyetlen igazságért él. De hogy jutok el idáig? Miben különbözöm most?
Úgy érzem magam, ahogy egy kitörni készülő háború előtt érzi magát az ember. Görcsben vagyok.


Nem is tudom mit vártam. Pontosan itt tartok. Ez már a második kör. De nagyon az eleje. Viszont az 5 a kedvenc számom. :) Már tudom, mi jön.




2014. február 9., vasárnap

Arthur

Amit eddig a lelkem szimbólumának hitem, a mai este teljesen elszakadt tőlem.
Borzalmas érzés volt, pont így képzelem,ahogy az Északi Fényben elválasztják az embert a lelke közvetlen -állati formában élő - vetületétől.
Pánikoltam. Arthur teljesen bevadult, tudtam, hogy nem vagyok mellette biztonságban. Apát hívtam, hogy segítsen.
Akkor megértettem, hogy a kutyának inkább a férfiakhoz való hozzáállásomhoz van köze szimbolikailag, mint hozzám vagy a lelkemhez.
Valami megváltozott. Valami nagyon furcsa. Remélem rájövök, mi történt....

2014. január 12., vasárnap

2014/1.

Amúgy most arra is szánok időt, hogy leírjak neked pár dolgot, amikről amúgy vagy úgy gondolom, hogy tudod magadtól is, de hát hinni a templomban kell, vagy arra szoktam várni, hogy majd kitalálod magadtól, de várni sem mindig érdemes.
Teahát arról van szó, hogy tudom, hogy ezek lassan felgyűlnek, például már a múltkor ki is bukott belőled ami kis panasz, hogy szerinted negatív vagyok. Én azt gondolom, hogy ezt arra érted, hogy te mutatsz valamit én meg nem igazán lelkesedem érte, vagy épp cinikusan állok hozzá. Ami így is van, tök jól látod. A kérdés inkább a dolgok miértje, mert tudom, hogy ha megérted, akkor zavarni sem fog többé. Ezek a dolgok- a hozzáállásom- a különböző gondolkodásunkból fakad. Tudom, hogy azt is tudod, hogy nem lenne túl izgalmas, ha ugyanúgy gondolnánk a dolgokat. Azt szeretném elmagyarázni, hogy én hogyan gondolkodom, hogy véletlen se érezd ezt a Te elutasításodnak. Lehet semmi újat nem fogok mondani, de néha nem elég az, ha valamit csak kimondatlanul tudunk, tehát mesélek kicsit magamról. (bocs.)
Életemnek egészen korai szakaszában kezdtem el a spirituális útkeresést. Konkrétan a legelején, mert abban a "szerencsében" volt részem, hogy apa alapjáraton erre nevelt, hiszen Őt sem érdekelte soha sem más ezen a világon . Tőle tanultam meg gondolkodni, aminek a kezdetektől fogva a magját képezte a téma. Az én fejemben erre épül minden. Ez az én ajándékom apától, talán az egyetlen, de mégis a legmeghatározóbb minden mástól kapott dolog között. lehet ez az oka annak hogy a mai napig nem tudom feldolgozni az összes többi hozzákapcsolódó dolgot az életemben, mert nem tudom összeegyeztetni a hálát a haragommal. Így kezdődött. Ezt a szunnyadó de folyamatosan fejlődő alapot később Melitta katalizálta, aki a szintén sanyarú gyerekkorából kereste a kiutat. Neki köszönhetem például a Könyvet, ami pont akkor került a kezembe, mikor szavakat kerestek bennem a sejtések, hitet az érzések, iránymutatást a gondolatok, tehát akkor, mikor az embernek kibontakozik valódi személyisége - kamasz korban. Itt nem a könyvről van szó. Lehet elolvasnád és azt gondolnád, úgy szar, ahogy van. Lehet. Arról van szó, hogy engem a megfelelő hatások a legjobb időben értek el és bár ugyan azon megyek keresztül, mint Te is, és mindenki más, ugyan olyan kérdéseim vannak, ugyan olyan problémáim, amit lehet semmivel nem tudok hatékonyabban megoldani, de egy valamiben lehet hogy különbözünk. Hogy a világképem, hitem, és az út előttem szilárd alapokon nyugszik. Én sem látom feltétlen az út végét, de pontosan tudom, hogy meddig vagyok képes előre tekinteni, vagy mire van szükségem ahhoz, hogy tovább haladjak és tovább lássak. Ez nem egy pozitív vagy negatív dolog. Nem kiváltság, nem ezt szeretném sugallani, csak hogy most jön a lényeg.
Az egyik hangsúlyos pont itt a szilárd volt. Hogy mutathatsz nekem egy könyvet, a múltkori szepesmáriásat. Az lehet egy jó könyv, de én nem feltétlen tudok ezekből meríteni. Mert az út előttem már ki van kövezve, pontosan tudom, hova fogok lépni, legyen ez a könyv, vagy sem. És lehetnek ilyen meditációs szakkörök, ahol együtt fejlődhetnek az emberek és megbeszélhetik a tapasztalataikat, de engem ez nem szolgál, mert hogy milyen ütemben fejlődök, már saját magam meghatároztam, mert pontosan tudom, mire van szükségem és nem lendít rajta senki más. Ez a szilárdság, ami az egyik tényező, hogy nem nagyon tudok külső behatásokkal mit kezdeni. Nem azért, mert rossznak tartom őket, hanem mert ennyire autista, vagy legalábbis öntörvényű vagyok.
A másik pedig amit eddig nem írtam, az a koncentráció. Van egy abba vetett erős hitem, ami az antiszocialitásom magva, hogy mindenki útja egyéni, és csak önmagába figyelve találhat rá. Ha valahol megakadsz, akkor kell kifelé fordulnod, akkor jöhetnek a könyvek, mások gondolatai és mások módszerei. Amennyiben viszont tudod, hogy honnan meríts ihletet, én azt mondom, nem szabad másra hallgatni. Én nagyon jól tudom, de az, hogy meghalljam a belső hangom, úgy képzeld el (ha nem tudnád) mint amikor tekergeted egy régi rádió csatornakeresőjét, mert tudod, ha nagyon figyelsz, akkor egy nagyon halk csatorna fog bejönni, ami pontosan azt fogja mondani, amire a legkíváncsibb vagy. Egy külső inger (rám) itt úgy hat, mint az a recsegés, ami az üres csatornákon jön be, vagy épp egy másik adó amin azok a zenék mennek, amiktől kiráz a hideg. És te csak tekered a tekerőt, várod azt az egy bizonyos hangot, koncentrálsz ezerrel, de közben más csatornák jönnek be ahol ordít a zavaró zene vagy a hangyafoci.
Ezért néha cinizálok, ez amolyan védekezés dolog, az ellen, ami összezavarhat, néha rezignáltan fogadom a dolgokat, mert közben befelé koncentrálok, néha próbálom az újakat ráilleszteni a sajátjaimra, máskor meg egészen máshogy reagálok, mindegy.
Az egésznek az volt a lényege, amit viszont már elhintettem neked, hogy én az útkeresést egy belső, magányos dolognak tekintem, nem is tudok elképzelni mást, nem is igazán hiszek másban.
Általában úgy látom, mikor belefutunk valami témába, ami amúgy nyilván ugyan azt írja le mint az ezer ugyanilyen másik, hogy téged gyönyörködtet a lehetőségek tárháza, az igazságok párhuzamai, és ahogy azok a végtelenben találkoznak. Ezt tökéletesen meg is értem, de nekem azt sugallja, hogy még nem választottál utat magadnak. Vagy épp a múltkor is mondtad, hogy "de gondoljak bele, hogy valaki kitalálta ezt az igazságot és innentől kezdve az már igaz is és ez milyen klassz. Ez is igaz. Ez az egész olyan művészi és szép, Isten is azért teremtette a világot, hogy végtelen formában tapasztalhassa meg az igazságot. True story, sis. De ha erre ráébredtünk, az is tiszta lesz, hogy a te kis cseppatengerben életed lényege, hogy sajátod legyen és kitarts mellette. Ettől válik ki a csepp a tengerből.
Ha Te is leírod nekem a saját szemszögedet, azzal megtisztelsz, kíváncsi is vagyok rá.

2014. január 5., vasárnap

Klassz


Nagyon szépen beszél arról, hogy mi a gondom a filmekkel és evégett sok-sok férfi hozzáállásával az élethez. Imádni való, hogy erről egy férfi beszél. Imádni való.
Viszont ő nyilván nem tehette meg, hogy nők nevében beszéljen, de én azt mondom, amíg az anya marad otthon a gyermekével, addig igen is mi nők tehetünk róla, hogy hogy áll a világ. Igen is mi neveljük fel a férfiakat is.