Szóval mostanában valamiért elkezdődött egy szinkronicitás hullám az életemben. Történik velem valami, látok valamit, hallok valamiről és az életem egy teljesen más helyzetében megint látom, hallom, megtörténik. Annyira furcsa, nem is értem, hogy mit akar ez jelenteni?
Tegnap előtt este egy osztálytalálkozóról siettem haza a Király utcán. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a kirakatból egy életnagyságú ló figyel ami mellett elhaladok. De nem is ló. Ez egy lámpa. Mááh. Másnap erről a lóról hallgatok előadást a suliban. Meg a dizájner drogokról - fehér csíkokkal volt kiírva hogy "Mephedrone" szép volt. Nem tipográfiai értelemben.
Tegnap előtt egy kekszet hagytam az asztalon Zsuzsinak. Azt írtam rá: "Eat me, Alice!"
Tegnap este elsétáltunk a városligetbe ahol valaki fehér nyulakat fújt a járdára. Őt követtük. Nem mondom, eljutottunk csodaországba. Annyira varázslatosan szép volt a városliget, amilyennek talán még nem is láttam. Teljesen megváltozott a tudatállapotom, ami egész nap merengő volt, most már valami pszichedelikus flessbe torkollt.
Sokszor eszembe jut, hogy jó lenne. Hogy mennyi mindent kipróbálnék még. De a szívem nem bírja. Most is érzem, pedig nem kéne éreznem. De valamiért folyton jelez, nem akarja, hogy egy percig is figyelmen kívül hagyjam.
Tegnap megnéztük a "The Illusionist" című animációs filmet. Kedves és szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése