PF atya szerint a megoldást a hoszzú távú életcélok jelentik, melyek alapján rendszerezhetjük az annál időben közelebb eső vágyainkat az által, hogy fontosság szempontjából alá vagy főlé rendelhetjük őket a távlati célnak, így viszonyítási pontot nyerünk az amúgy megfoghatatlan térben és időben.
Mondok egy példát. A az életcélom az, hogy vonzó és sikeres nő leszek. Így egy éven belül le kell adnom 5 kilót. Ez eddig egy élet- és egy hosszú távú cél. Ha most azonban 5 percen belül rám tör a vágy, hogy megegyek egy triplacsokis muffin-t, mihez kezdek?
a.) Ha nincsenek hosszú távú céljaim, minden bizonnyal megeszem a muffin-t és tovább merengek azon, miért nem tart sehova az életem, miért vagyok kövér, miért nem tetszem így senkinek. stb.
b.) Mérlegelek és megértem, hogy ha nem engedek a muffin kísértésének, holnap már büszkébb leszek magamra, egy hét múlva talán már nem is érdekelnek a muffinok, egy hónap múlva már szemmel látható eredménye lesz a kitartásomnak, hosszú távon pedig csinos és sikeres nő leszek.
Na ennek a rövidke szösszenetnek a biztos tudatában már alig várom, hogy végre rájöjjek, mi tehetne hosszú távon boldoggá. De vajon mi?
jelenleg az érzéseim az életemmel kapcsolatban Rosemarie Koczÿ képeire emlékeztetnek.
Nem az lenne az első szavam, hogy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése