Ill Soul Kill You

L (3) | I (2) | S (1) | U (1) | Y (1) | O (1) | K (1) |
From list of characters, you can write these English words (searched in most common 6000 English words): I, ILL, IS, KILL, LO, LOS, LOUIS, OIL, SILK, SKILL, SKY, SO, SOIL, SOUL, US, YOU,

A megmentő

Már írtam az álmokról, melyben a megjelenő, már jól ismert karakterek új szerepeket kapnak. Az egyik ilyen történet annyira tanulságos, hogy muszáj ide leírnom.

Otthon vagyunk. Egy teljesen új épület, nem azok, amikkel álmodni szoktam, tehát nem ott , ahol ténylegesen laktam is. Ennél fogva tudom, a ház, mint szimbólum jelenik meg az álomban. Gyakorlatilag egy új lakás volt, talán akkor költöztünk oda. Mindenki szobákat foglalt magának. Sorra rohangáltam ki be a szobákba, de valahogy egyik sem volt az igazi, plussz a szobák száma folyamatosan nőtt, ráadásul, a nővérem már lefoglalta a legjobbat, így lássuk be, nehéz volt választani. Tehát kerestem otthon a helyem, de nem találtam.
Itt kezdődik a történet.
A nővéremmel együtt elmenni készültünk. Már úgy értem, végleg. Különböző szimbolikus elemeket próbáltunk összeszedni a lakásban, hogy el tudjunk indulni. Ebből már csak a kalitkára emlékszem. -Ebben az az izgalmas, hogy azt hinném, a szabadságunkat keressük, miért visszük magunkkal a ketrecünket?- Innentől kezdve az álom egy drogos tripre emlékeztet. kicsit felerősödött ez az ami jó az nagyon jó, ami rossz az nagyon rossz fless. Én ezt az álomban felfokozódott érzelmeknek fordítom. (Akár mint egy szertartás, különleges esemény megemelkedett tudat és lelkiállapota.)
Az még a párhuzam, hogy volt túravezetőm is. A nővérem. Konkrétan arra emlékszem, hogy amint valami igazán rosszra fordult volna, fogta a kezem és elvitt onnan. Végig azt éreztem, hogy nagyon tudatos a történésekre, de még az én belső folyamataimra is!
Ahogy elindultunk az úton -mintha csak egy nagyon halvány akvarell képben sétálgatnánk- találkoztunk egy jófej kutyával. Neki még nagyon örültünk, csak jött a gazdája is. Róla később úgy gondoltam, hogy csakis a Sátán lehetett.
Ez onnan derült ki, hogy nagyon negatív volt a kisugárzása. Szinte a mellkasomra nehezedett a tekintete. Egy random férfi volt mellesleg, nem is emlékszem rá pontosan. De ahogy viselkedett, nagyon árulkodó volt. szúrós tekintettel nézett és dolgokat elváróan, parancsolva kért. Ha megadtad neki, nem volt rest kifejezni végtelen hálátlanságát, s már kérte/várta is a következő dolgot. Mikor már épp a nadrágomat ráncigálta volna le, hiszen neki nyilván jobban kell, mint nekem, a nővérem végleg elrángatott tőle.
Felébredtem.

Csak hogy a vége is érthető legyen, talán nem a sátánnal találkoztam, hanem inkább a legvégső félelmemmel. Ezt viszont nem fejtem ki nyilvánosan. Érdekes még annyi, hogy talán meg kellett volna vele küzdenem? akkor a nővérem rosszul tette, hogy elrángatott. De nem, ő végig tudta, hogy mi a szitu. Az volt az üzenet, hogy még nem állok készen. De türelem..........

Changing winds

Változnak az évszakok és változom én is, nincs mese.

Magamat ünneplem és énekelem
S amit én elfogadok, te is elfogadod majd,
Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is.

 És változnak az álmaim. Olyan szereplők, akiknek a viselkedése mindig ugyanaz, most megváltoznak. Annyira különös érzés! Mintha egy rozsdás gépezet aprócska fogaskerekei mozgásba lendülnének hosszú évek szünete után. A változás szele csapott meg és ez nagyon tetszik, már a gondolat, mert maga a változás előtt értetlenül állok. A természetem is megújul épp. Nem tudom, milyen irányba, ez nem jó vagy rossz, hanem csak más... Döbbenten figyeltem meg például, hogy jó ideje sírok a filmeken. Ez apróságnak tűnik, de én tudom jól, hogy eddig mennyire nem hatottak rám az ilyen dolgok.

 Jónak-rossznak szállást adok én, tőlem mindenki kénye-kedve szerint beszélhet,
Akadály nélküli őserejű természet.

 Tehát teret kell adni az újnak, szépen elengedni, ami már nem kell.
Az is eszembe jut még, hogy először levegő voltam, majd köd. Ha konkrétan meg akarnám jósolni a következő lépést (miért is ne?) azt mondanám: nemsokára patak lesz belőlem. Egy gyönge kis patak leszek őszre, egy kis pityergő, csöndes, szelíd patak. De ne sajnáljatok, hiszen mind tudjuk, merre igyekszik minden patak. Szeretem előre látni a jövőt. most hosszan látok előre.

Aligha fogod tudni, ki vagyok én és mit jelentek,
De én mindazonáltal egészségedre válok majd.

És most azt is elárulom, be fogok gubózni. Olvasni akarok, semmi mást. Várakozni csöndben, mint egy undi ki báb, ami tudja jól, ha türelmes, egy mégundibb pillangó lesz belőle. Ezer könyvet kinéztem magamnak, és sok vers és film is vár rám. Meg persze a várva várt munka (hazudok) és általa egy teljesen új élet is. Kíváncsi leszek....

Ha nem is találsz rám rögtön, ne veszítsd el bátorságod,
Ha egyik helyen nem találsz, keress a másikon,
Valahol megállok, és várok reád.

 /Részletek Walt Whitman Song of Myself c. művéből/

Holografikus álmok

Nos, már régebben is posztoltam a Holografikus Univerzum témában, akkor egy videót mutattam, mely egy bizonyos (hasonló című) könyvről szólt.
Elkezdtem olvasni ezt a könyvet.

Nem is tudom mit mondjak, szinte elárasztanak az érzések, ahogy rá gondolok. Szívem csücske ez a téma, hogy hogyan is működik a világ, mi a dolgok mögöttes lényege, mi az élet értelme, stb.
Úgyhogy nehéz nem elfogultan nyilatkozni, bár őszintén kétlem, hogy könnyű lenne kivetnivalót találni ebben az írásban.

Konkrétan a könyv két tudós, David Bohm - kvantumfizikus és Karl Pribram neurológus azon felvetéseit taglalja, miszerint az Univerzum maga leginkább egy hologrammhoz hasonlít. Erről nem írok többet, meg lehet nézni a fönt belinkelt videót.

Amit itt leírnék, az az, ami legjobban illik a bloghoz magához: a könyv álmokról szóló része.
Említenek itt egy bizonyos Montague Ulmann -t, aki a tudományos álomkutatás egyik úttörőjének számít. Sokat foglalkozott egy bizonyos ESP (érzéken túli érzékelés) nevű jelenséggel, melynek kutatása során a következőkre jutott:

Nem számít, hogy valaki mennyire vak spirituálisan,, vagy mennyire nem akarja észrevenni saját fogyatékosságát, az álmok változatlanul őszintén ecsetelik gyengeségeit, és tartalmaznak látszólag arra tervezett metaforákat, hogy a személyt finoman egy magasabb öntudati állapotba ösztökéljék.
Ulmann észrevette, hogy mikor valamely páciense nem vesz észre, vagy nem fogad el valamilyen igazságot magáról, álmaiban az igazság feltűnik újra és újra, különböző metaforikus alakokban és összekapcsolódva különböző múltjához kötődő tapasztalatokkal. Ezek mindig nyilvánvaló próbálkozások, melyek lehetőséget ajánlanak a személynek, hogy felfogja az igazságot. 

Ebből kifolyólag Ulmann úgy gondolta, összevetve saját tapasztalatait a könyvben főszereplő David Bohm munkásságával, hogy az emberiség lelke összeköttetésben áll, nem csak emberek közt, de a Föld nevű bolygóval és az egész univerzummal is. Álmunkban újra egyesülünk a mindenséggel, amely folyamatosan próbál minket a mindenkinek jó, avagy a senkinek sem ártalmas út felé terelni.

Nagyon érdekes mindemellett, hogy a könvben szereplő tudósok legtöbbje, kiemelkedően a kvantumfizika területén magyar származású.

Ki minek gondol

Weöres Sándor: 

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja. 

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról. 

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. 

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.