Változnak az évszakok és változom én is, nincs mese.
Magamat ünneplem és énekelem
S amit én elfogadok, te is elfogadod majd,
Mert minden atom, mely enyém, éppúgy a tiéd is.
És változnak az álmaim. Olyan szereplők, akiknek a viselkedése mindig ugyanaz, most megváltoznak. Annyira különös érzés! Mintha egy rozsdás gépezet aprócska fogaskerekei mozgásba lendülnének hosszú évek szünete után. A változás szele csapott meg és ez nagyon tetszik, már a gondolat, mert maga a változás előtt értetlenül állok. A természetem is megújul épp. Nem tudom, milyen irányba, ez nem jó vagy rossz, hanem csak más... Döbbenten figyeltem meg például, hogy jó ideje sírok a filmeken. Ez apróságnak tűnik, de én tudom jól, hogy eddig mennyire nem hatottak rám az ilyen dolgok.
Jónak-rossznak szállást adok én, tőlem mindenki kénye-kedve szerint beszélhet,
Akadály nélküli őserejű természet.
Tehát teret kell adni az újnak, szépen elengedni, ami már nem kell.
Az is eszembe jut még, hogy először levegő voltam, majd köd. Ha konkrétan meg akarnám jósolni a következő lépést (miért is ne?) azt mondanám: nemsokára patak lesz belőlem. Egy gyönge kis patak leszek őszre, egy kis pityergő, csöndes, szelíd patak. De ne sajnáljatok, hiszen mind tudjuk, merre igyekszik minden patak. Szeretem előre látni a jövőt. most hosszan látok előre.
Aligha fogod tudni, ki vagyok én és mit jelentek,
De én mindazonáltal egészségedre válok majd.
És most azt is elárulom, be fogok gubózni. Olvasni akarok, semmi mást. Várakozni csöndben, mint egy undi ki báb, ami tudja jól, ha türelmes, egy mégundibb pillangó lesz belőle. Ezer könyvet kinéztem magamnak, és sok vers és film is vár rám. Meg persze a várva várt munka (hazudok) és általa egy teljesen új élet is. Kíváncsi leszek....
Ha nem is találsz rám rögtön, ne veszítsd el bátorságod,
Ha egyik helyen nem találsz, keress a másikon,
Valahol megállok, és várok reád.
/Részletek Walt Whitman Song of Myself c. művéből/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése