Question of Time

Rosszkor a jó helyen, vagy jókor a rossz helyen?

Érezhetjük így, még ha lehetetlen is, hogy így legyen. Ha viszont az idő illúzió, hogy történhet meg, hogy ugyan azon dolog időtől függően hatnak ránk negatívan, vagy felemelően? Azt gondolom, amennyiben az idő a tudatunk szülöttje, úgy kell gondolnunk az ilyen helyzetekre, mint egy azon dolog különböző aspektusaira. Ha innen nézem ez maga a mennyország, ha viszont onnan, akkor egészen pokolian hat.

Ez volt a főcím, már látom magam, ahogy a már említett Mr Nobody-s munkám egyik epizódjában fejtegetem a témát.

Nem véletlen pont ezt, hiszen most nagyon nyomaszt valami, aminek úgy kéne örülnöm, mint majom a farkának. Egészen pontosan azért, mert úgy érzem, túl vagyok terhelve és egy új kihívás egyszerűen az összeroppanásomhoz vezet. Már-már szinte eltolnám magamtól azt, ami egyedül számíthat fontosnak az életben. Tegnap és tegnap előtt egészen mély depresszióba estem, már-már halálvágyam volt. Szerencsére azt tettem, amit ilyenkor tenni kell, megvártam, hogy elmúljon. :D

Ma már jobban vagyok, de tudom, hogy a következő idő, még búcsút nem mondhatok ennek az időszakos terheltségnek, sok ilyen depresziós napot tartogat még a számomra.

De jobb akarok lenni, jól akarom csinálni.
A minap megkérdeztek tőlem, hogy egy bizonyos dolog - az UFÓ-k :P - hogy illeszkedhetnek az én erősen Isten központú világképembe.
És ma ezen flesseltem, hogy akarom-e még Istennek hívni azt, amiben hiszek. Én régimódi alkat vagyok, de mostanság egyáltalán nem divat Istent nevén nevezni, Erőnek, Energiának, Magasabb rendű tudatnak szeretik hívni, őszintén nem értem, minek bonyolítva a közös nevezőre jutást.
De tehát a minap elgondolkodtam, hogy akarom e még valaha is azt mondani, hogy Istenben hiszek?
Miért akarok ilyen megfoghatatlan dolgokkal ámítani bárkit, akár magamat is?
Egy biztos. Idealista vagyok. És a Jóban hiszek.

Time that heals...

Ahogy a világ egyik leghíresebb designere - Stefan Sagmeister mondaná:

"obsessions make my life worse and my work better"

Mániákusnak lenni tényleg nem nagy élvezet, de őszintén hiszem, hogy nincsenek pozitív, vagy negatív tulajdonságok, csak az lehet jó vagy rossz, amit ki tudunk hozni belőle.
Ha belépünk a szobámba, szemben önarcképek néznek rám lemondóan, ha megfordulunk, egyetlen feladatom megoldásának egyre növekvő számú variációit látjuk: 

"Where is all the TIME that heals?

Ma az ötödik variáció elkészítése (majd elrontása) után nagyon jól szórakoztam a gondolaton, miszerint ha egy idegen jönne be a szobámba, valószínűleg azt hinné rólam, hogy egy narcisztikus tudathasadásban szenvedő mániákus vagyok, aki képtelen magát túltenni a problémáin. Pedig ha tudnák... :D
Ekkor még eszembe jut (pszichológus) Zsuzsi reggeli kiírása, miszerint érdemes lassan kezelni az őrülteket, mert sosem tudhatjuk, mikor jön jól egy őrült a háznál?
S eszembe jut a tény is, hogy adott nekem egy könyvet a problémáimra, ami az Autogén tréning címet viseli. Bár beleolvasnom még nem sikerült, éjszakánként molylepkékre vadászok vele, amiktől betegesen félek. Remélem majd valahogy elmúlik... :D

Megy a fless

Örök talány - vállalt magány

Souls cross ages like clouds cross skies, an’ tho’ a cloud’s shape nor hue nor size don’t stay the same, it’s still a cloud an’ so is a soul. Who can say where the cloud’s blowed from or who the soul’ll be ’morrow? Only Sonmi the east an’ the west an’ the compass and’ the atlas, yay, only the atlas o’ clouds (p. 308).

Megszokott jelmez a tavasz
Korán kelés, kiflievés
Hosszú pislogás a konyhában
játék ezerszín ruhákban
Elmenni, vagy nem menni el
a majálisra - mennyi ember!
Kicsalja őket a kék ég,
annál is inkább, mert én még
nem láttam ilyen kéknek soha,
lehullik rólunk a hétköznapok pora
Táncolunk, magunkat feledjük
gondjaink fátylát levetjük
és meztelen szívvel öleljük
ami szemünk tükréből visszacsillan.

Paleoasztronautika

Babits Mihály: A gólyakalifa
I. (Tábory Elemér önéletírása)

Össze akarom állítani életem aktáit. Ki tudja, mennyi időm van még? A lépés, melyre elszántam magam, talán végzetes lesz. Lassan, biztosan múlik az éj. Majd egyszercsak jön, lábujjhegyen, mint egy gyilkos, a fekete Álom, és nesztelen mögém áll. Hirtelen a szememre szorítja tenyerét. És akkor nem vagyok többé a magamé. Akkor megtörténhetik velem akármi.
Össze akarom állítani életem aktáit, mielőtt még egyszer elaludnék.
Mindenről pontos jegyzeteim vannak. Az életem olyan volt, mint egy álom, és az álmaim olyanok, mint az élet. Az életem szép volt, mint egy álom, ó, bár lett volna az életem szerencsétlen, és az álmaim lettek volna szépek!

...Tizenhatéves koromban kezdődött.



Ancient Aliens - Ősi Idegenek című sorozatot kezdtem el nézni, Apa biztatott rá. :D Imádom az ilyet, elvadult underground tudósok mesélnek tényleg hajmeresztő dolgokat kedvenc témáimban, például ősi civilizációk tudása, csillagászat, kozmológia, vallás.
Sosem érdekelt, hogy amit mondanak, igaz-e vagy sem. Végtelenül egyszerű, miért: aki az igazságot keresi, annak mindent számításba kell vennie. Mindent. Arról nem is beszélve, hogy tisztára igazuk van. :D

Apa a következőket mondta és nagyon felkavaró volt - így a következőeket csak erős idegzetűek figyelmébe ajánlom:
"Gondolj bele, itt van az írás. Mindenféle bizonyítékunk és emlékünk van róla, ahogy kifejlődött. Le tudjuk vezetni a kezdetleges képírástól a rovásokon át a római és latin ABC-ig. Az emberiség időbeni fejlődése során egyre egyszerűsödött és végül megkaptuk a ma is használt formáját.
De gondolj csak a csillagtérképekre. Sehol a világon nem találsz kezdetleges csillagtérképet. Egyszer csak megjelent az emberiség tudásában, méghozzá teljesen készen. Arról nem is beszélve, hogy az északi féltekén és a déli sarkon is teljes zodiákussal, hiába látnak a két féltekén teljesen mást az égen. Honnan ismerték az összeset? És még valami...
Van az eszkimó és van az afrikai. Mindketten felnéznek az égre és fénylő pöttyöket látnak az égbolton. Rájönnek, hogy ezek csillagok, csillag-rendszerek, sőt, csillagképek. És az egész világon, bár másként nevezik őket -pl: ami kínában patkány, az európában ikrek - de mégis mindenki ugyanazon csillagokat véli összefüggőnek és láss csodát még egyazon útvonalon köti is össze őket. Ez szerinted hogy lehetséges? Számításba kell vennünk, hogy mi van, ha a csillagászat tudományát kaptuk valakiktől..."

Arról ne is beszéljünk, a mai csodás részből az derült ki, hogy több mitológiában is megjelennek olyan csillagképek, csillagok és bolygók, amikről csak az 1970-es évektől fogva ismerünk, hisz sem emberi szemmel nem láthatóak, sem bármilyen korábbról ismert távcsővel.
Például az afrikai dogonok és az egyiptomiak is a Sirius B-nevű bolygóról származtatják isteneiket.

Emberismeret

"A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember
csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és
igényei felé mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a nő aszerint itél
rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy
miként illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót
összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is,
közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a csalódása és
kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások
gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem
gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem
önmagukban." Weöres Sándor - A teljesség felé

Biztonságra vágyom. Mindig lehetetlenre vágyom.

Majális

Hogy mi foglal le mostanában? Mutatom: