Time that heals...

Ahogy a világ egyik leghíresebb designere - Stefan Sagmeister mondaná:

"obsessions make my life worse and my work better"

Mániákusnak lenni tényleg nem nagy élvezet, de őszintén hiszem, hogy nincsenek pozitív, vagy negatív tulajdonságok, csak az lehet jó vagy rossz, amit ki tudunk hozni belőle.
Ha belépünk a szobámba, szemben önarcképek néznek rám lemondóan, ha megfordulunk, egyetlen feladatom megoldásának egyre növekvő számú variációit látjuk: 

"Where is all the TIME that heals?

Ma az ötödik variáció elkészítése (majd elrontása) után nagyon jól szórakoztam a gondolaton, miszerint ha egy idegen jönne be a szobámba, valószínűleg azt hinné rólam, hogy egy narcisztikus tudathasadásban szenvedő mániákus vagyok, aki képtelen magát túltenni a problémáin. Pedig ha tudnák... :D
Ekkor még eszembe jut (pszichológus) Zsuzsi reggeli kiírása, miszerint érdemes lassan kezelni az őrülteket, mert sosem tudhatjuk, mikor jön jól egy őrült a háznál?
S eszembe jut a tény is, hogy adott nekem egy könyvet a problémáimra, ami az Autogén tréning címet viseli. Bár beleolvasnom még nem sikerült, éjszakánként molylepkékre vadászok vele, amiktől betegesen félek. Remélem majd valahogy elmúlik... :D