Rosszkor a jó helyen, vagy jókor a rossz helyen?
Érezhetjük így, még ha lehetetlen is, hogy így legyen. Ha viszont az idő illúzió, hogy történhet meg, hogy ugyan azon dolog időtől függően hatnak ránk negatívan, vagy felemelően? Azt gondolom, amennyiben az idő a tudatunk szülöttje, úgy kell gondolnunk az ilyen helyzetekre, mint egy azon dolog különböző aspektusaira. Ha innen nézem ez maga a mennyország, ha viszont onnan, akkor egészen pokolian hat.
Ez volt a főcím, már látom magam, ahogy a már említett Mr Nobody-s munkám egyik epizódjában fejtegetem a témát.
Nem véletlen pont ezt, hiszen most nagyon nyomaszt valami, aminek úgy kéne örülnöm, mint majom a farkának. Egészen pontosan azért, mert úgy érzem, túl vagyok terhelve és egy új kihívás egyszerűen az összeroppanásomhoz vezet. Már-már szinte eltolnám magamtól azt, ami egyedül számíthat fontosnak az életben. Tegnap és tegnap előtt egészen mély depresszióba estem, már-már halálvágyam volt. Szerencsére azt tettem, amit ilyenkor tenni kell, megvártam, hogy elmúljon. :D
Ma már jobban vagyok, de tudom, hogy a következő idő, még búcsút nem mondhatok ennek az időszakos terheltségnek, sok ilyen depresziós napot tartogat még a számomra.
De jobb akarok lenni, jól akarom csinálni.
A minap megkérdeztek tőlem, hogy egy bizonyos dolog - az UFÓ-k :P - hogy illeszkedhetnek az én erősen Isten központú világképembe.
És ma ezen flesseltem, hogy akarom-e még Istennek hívni azt, amiben hiszek. Én régimódi alkat vagyok, de mostanság egyáltalán nem divat Istent nevén nevezni, Erőnek, Energiának, Magasabb rendű tudatnak szeretik hívni, őszintén nem értem, minek bonyolítva a közös nevezőre jutást.
De tehát a minap elgondolkodtam, hogy akarom e még valaha is azt mondani, hogy Istenben hiszek?
Miért akarok ilyen megfoghatatlan dolgokkal ámítani bárkit, akár magamat is?
Egy biztos. Idealista vagyok. És a Jóban hiszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése