Örök talány - vállalt magány
Megszokott jelmez a tavasz
Korán kelés, kiflievés
Hosszú pislogás a konyhában
játék ezerszín ruhákban
Elmenni, vagy nem menni el
a majálisra - mennyi ember!
Kicsalja őket a kék ég,
annál is inkább, mert én még
nem láttam ilyen kéknek soha,
lehullik rólunk a hétköznapok pora
Táncolunk, magunkat feledjük
gondjaink fátylát levetjük
és meztelen szívvel öleljük
ami szemünk tükréből visszacsillan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése