Balladai homály

Tegnap egy beszélgetésben elcsíptem egy újfajta meglátást a ködről. Eszembe jutott, így is közelebb kerülhetek magamhoz, ha a ködről próbálok véleményt alkotni. 

 

Újabb Köd kép:

Annyira csodálatos, totális beszarás.

 Már rájöhettünk, nem úgy van köze a képeknek a ködhöz, hogy köd van rajta. Inkább a köd próbál beszélni arról, hogy ő milyen, vagy hogyan látja  a világot.

Azt hittem, ha levágatom a hajam, már meg is oldottam a problémáim, azaz hogy már félig az irányításom alatt lesz, ha tudom, hogy konkrétan mi az irányítandó probléma. Ehelyett most annyit sikerült elérnem, hogy a problémáim sokszorosítva, felnagyítva jelentek meg, de nem előttem, hanem körülöttem. Talán már sokkal tisztábban látom, hogy mivel állok szemben, de a megoldás még mindig várat magára. Tehetetlenség. Köd. Mindig ez van.