Nagy Világ

Című világirodalmi folyóirat egészen régi számaival találkoztam (1980'-70') a minap és nagyon izgalmas verseket olvastam.

Blaga Dimitrova

Hitetlenségem...

Hitetlenségem
hihetetlen

hogy életem csak két álom között

volt egyetlen ébredés,

hogy levegőből vett lélekzetem 

a levegőbe visszatér,

hogy felfogom a halál pillanatát,

mikor az élet is csak egyetlen pillanat volt.

Meg volt ott egy irodalom könyv is. 

 Francois Villon:

Ártatlanok temetője
 

Ha szemlélem a hullaházban a koponyák dúlt tömegét: hogy tanácsúr volt-e korábban vagy kincstárőr vagy mind cseléd e sok ember: annak jelét már nem mutatja semmi nyom; ki püspök és ki póri nép, azt megmondani nem tudom.

És itt vannak a nők, akik
súgtak-búgtak, összehajoltak;  

tán királyné volt némelyik,  

mások hódoltak s robotoltak;  

itt vannak most e csonthalom vad
rendjében össze-vissza mind;  

cimük és hatalmuk elolvadt.  

Van még úr? Van még szolga? Nincs.


Meghaltak, Ég nyugtassa őket!  

Testük penész és rothadék.  

Nagyurak voltak, büszke hölgyek,  

krém, sajtleves, rizs s mennyi még  

táplálta őket töltelék;  

porrá morzsolódtak, törődtek,  

s itt tánc, s kacaj, mind semmiség…
Édes Jézus, oldozd fel őket!