Születésnapi álom

Éppen ahogy vágytam, előre léptem az álmodást illetően mára virradóra.

Pontosan negyed 7-kor, születésem pillanatában ébredtem. 90ben, mikor Anya épp 22 éves volt, egy szenzációs szerda hajnalán világra hozott engem, aki most, 22 évvel később egy sziporkázó szerdai reggelen a 22-es csapdájában meghatódottan jegyzem be ezt a czikket.

Megható, mert minden klappolni látszik, talán megtörhet az átok, mely eddig születésnapjaimat súlytotta. Mindenféle tündi ember ír az üzifalamra, vagy ír smst. Egyesek képesek voltak éjfélkor üzenni, hogy elsőnek köszönthessenek, ami szerintem igazán nagy figyelmesség. Sőt még a bank is üzent, hogy pénz jött a számlámra. :D

És még álmodtam is!
Mondjuk az annyira nem volt felemelő az álmodás pillanatában. Kb idegrohamot kaptam valami figyelmetlenség miatt, majd valamiért arra kényszerültem, hogy kitakarítsak egy óriási épületet, s mindezt a születésnapomon, amivel tisztában voltam, ezért nagyon bántott a dolog.

Reggel morcosan ébredtem. Miután anyának nem jutott egyből eszébe, hogy milyen nap is van, visszautasította kérelmemet, hogy főzzön nekem kakaót. Ez a figyelmetlenség nagyon rosszul érintett, de mikor bejelentette, hogy azt szeretné, hogy takarítsak, egyszer csak felvidultam. Ezt nyilván én terveztem így, hiszen gyakorlatilag megálmodtam, hogy hogy fog indulni a nap.

Egészen idáig ez volt a legeslegkonkrétabb következő napot tervező álmom!

Észbe is kaptam gyorsan, azóta jó a kedvem is és készen állok észrevenni a mai nap nyújtotta lehetőségeket.

Elhatároztam

Mégis miért ne mehetnék el akár egyedül is Dead Can Dance koncertre?  Hallgatom ezt a számot, a sírás környékez és arra gondolok, csak azért, mert nem biztos, hogy bárki is eljönne velem 10-12 ezer forintért erre a koncertre, még nem kell lemondanom róla.
Csak addig kéne elhatározzam magam, amíg még jegyet is lehet kapni. hmm....

Annyira menők :'(

Életkép

Feldmár - Tudatállapotok.
Ezt olvasom.
Elég lassan haladok vele, kb. egy nap egy fejezet. Valahogy mindig elkalandozok közben, jó messzire.
Születés - elengedés.
Itt járok.
A nyakamat tettem volna rá, hogy csak úgy kirepülhettem Anya hasából. Ő úgy látta, mint ha előre megbeszéltük volna, hogy kinek hogy lenne kényelmes, ha megszületek. Könnyed, békés, illanó, azaz egészen pontosan úgy mondanám, lillenő.
Kötődni pedig borzasztó nehéz. Tárgyakhoz egyenesen képtelenség. Fél évente minden tárgyamtól meg akarok szabadulni, örökre elfelejteni. Az emberekkel kicsit nehezebb. Inkább csak nehezen kötődöm. Úgy fest, engem nagyon könnyű megkedvelni. Nekem ez fordítva megy nagyon nehezen. Mondjuk ezt nem is bánom, tudom, hogy ezt érzik is rajtam az emberek és megértik az értékét a barátságomnak. Mert ha egyszer elnyerik, akkor az bemegy nagyon mélyre. Átmenet nem igazán van. Ezért hát várni kell. Ha a folyamatban megzavarnak, a beleszólás mértékétől függően ellibbenek. Elszelelek. Köddé válok. Erről jut eszembe, a tavasz friss levegővé. szellővé alakított, a köd már kellemetlen alak volt.

Dopamin. "A drogok többsége dopamint szabadít fel a limbikus rendszerben, az érzelem központjában, a boldogságközpontban." - Van egy ismerősöm, akit Himbinek hívok, ő pedig Limbinek keresztelt engem. - A baj csak az az előbb említett kémiai folyamattal, hogy a plusszban előhívott dopamin (ún. jutalom hormon) nem termelődik újra egyik percről a másikra. A túlzott élvezet ára az azt követő napok "másnapja" mely biológiailag annyit tesz, hogy szokásos jutalom adagunk nélkül kell átvészelnünk egy-két napot, mikor is az ember úgy érezheti, hogy többé már soha nem lesz képes örülni semminek. 
Soha. Semminek.

Ma viszont visszatértem halottaimból, ezt az álmaimból tudom. Jutalmazó álmaim voltak. Végre nevet találtam az eddig "pihentető álmok" kategóriába sorolt, vagy annak nevezett típusnak, melynek az a lényege, hogy azt álmodom, ami jól esne, amire vágyom. Na. Ma vagy kétszer háromszor álmodtam ilyet, nyilván, már nagy szükségem lehetett rá. *kacsint*

Fahad Alkadi raj csávó

Vak vallomás

Újra szerelmes lettem.

A Dead Can Dance-be, természetesen. eddig voltam olyan kretííín, hogy nem igazán fordítottam le a szövegeket, elég volt, hogy értettem a címét, a többit pedig beleflesseltem a zenébe. De most kíváncsi lettem. Hát nem mondom, el vagyok ájulva... omg...

A vakok birodalmában az egyszeműek királyok

Ha több is lehetséges lenne,
Ha módunkban állna,
Hogy fölé emelkedjünk
Büszkeségünk rabigájának,
Hogy el tudjuk engedni
Sérelmeinket,
A megalkuvónak tetsző
Álarcunk mögött

Újra megismerhetnénk a felelősséget,
Mint egy rég elveszett barátot,
Újra nevetést hozhatnánk
A gyermeki játékainkba,
Hiszen már az idő bebörtönzött minket
Az éveinknek alárendelve,
Hogy sorsunknak engedelmeskedjünk,
Így az elmúló pillanatnyi csend képében
Megláthatjuk a bennünk lévő káoszt kibontakozni

*vállveregetés magamnak, a fordításért....*

Zavaros vizeken

Meglepő módon épp az álmokon flesselődtem a minap.

Megfogalmazódott bennem tegnap például az, hogy a zavaros álmok is az egyik alfaja az álmok csoportjainak. De mondjuk még pont nem tudom eldönteni, hogy hogy legyen:
A zavaros álom legyen a csoport és ennek alfajai a betegen álmodott álmok, az üres és a teli gyomor okozta álmok és a rosszullét alatt álmodott álmok? Vagy épp fordítva?
Lehet szülök egyszer ide egy táblázatot, de most nem vagyok túl jól, úgyhogy nem teszem.

És igen, láss csodát, ma zavarosakat álmodtam. Talán előre megtervezett módon?
Nem sokra emlékszem, csak a vízpartra. Ez most konkrétan a Balaton partja volt, de ez a motívum már megjelent korábbi álmomban is, a Crybaby címűben. És ott sem társult semmi pozitív történéshez az álmon belül és most sem! Ez jelenthet valamit. Most adtam a címet a bejegyzésnek. Zavaros vizeken... talán nem véletlen a szófordulat, a Balatontól sajnos már régóta undorodom, talán itt van a kutya elásva.

Nagyszerű füredi látkép. Talán a legkifejezőbb, amit a guglin láttam. A szaros hajók, amik Vangelis - partraszállás c. dalára vonulnak be és a turisták titanic jelenetet imitálnak (képzavar) mindeközben, a tihanyi apátság apjó ptyi tojnyocskája, agresszív hattyúk és kacsák, lelkes német turisták, ütnivalóan rossz kölykeikkel. :D Igen, lehet kicsit szarkasztikusra sikerült a kép, de azt mondják, a jóból is megárt a sok, én meg elég sokat vagyok Füreden, ha úgy vesszük. Mellesleg tényleg tud szép lenni, csak unalmas egy idő után. De eddig például késő ősszel még nem nagyon voltam ott, aztán mikor lementem, ugyan ez a látkép mesébe illően szép volt, az egész előtt egy ködfátyol volt minden csak kék volt és úgy nézett ki, mintha egy mesekönyvbe festett akvarell kép lenne.

Nem is olyan régi

Kicsit meg vagyok csúszva az ide való posztolással, a következő álmomat pölö napokkal ezelőtt álmodtam.
Nem mondom, hogy olyan sok dolgom volt, hogy nem tudtam írni, de valahogy így alakult. Már lehet beszéltem róla, de simán lehet, hogy egy év alatt még nem sikerült, mert az ilyen típusú álmaim már nagyon régóta nem voltak aktuálisak, biztos zárkózottabb voltam mostanáig.

De valaha álmaim nagyszerűek voltak és csodás dolgok történtek bennük.
Feltűnt például, hogy ha valakivel lenni akarok és a másik illető alszik, meg tudom látogatni az álmában. De olyan is volt, hogy valakivel együtt álmodtunk. Másnap megbeszéltük a dolgot. De mikor az illetővel eltávolodtunk, akkor is sokat jártam hozzá és faggattam a dolgairól. Úgy gondolom, álmunkban nem igazán tudunk hazudni a látogatóknak, nyilván azért nem, mert alapvetően nem ez a természetünk. Viszont éppen ezért azt is fel kellett tudnom ismerni, ha egyedül álmodtam és a másikat csak "odaképzeltem". De szerintem már elég jól felismerek egy látogatást.

Vicces a múltkori álmomban engem látogattak meg, de egyértelműen valami "véletlen" folytán.
Vígan álmodtam éppen, mikor egyszer csak felháborodott nővéremre lettem figyelmes.
Neked meg mi bajod? - kérdeztem
Nem értem, miért nem az történik, amit én akarok? - mondta nagyon sértődötten
Természetesen - kezdtem a választ és éreztem, hogy borzasztóan mulatságosnak találom a szituációt - azért nem az van amit kitaláltál, mert ez itt az én álmom!!! - és épp felkacagtam volna, de döbbenetében kilépett nővérem az álomból és én egy tök más szituban folytattam tovább utamat.

Zsír, mi?

Voyage to the stars - by Odessa Sawyer