Pontosan negyed 7-kor, születésem pillanatában ébredtem. 90ben, mikor Anya épp 22 éves volt, egy szenzációs szerda hajnalán világra hozott engem, aki most, 22 évvel később egy sziporkázó szerdai reggelen a 22-es csapdájában meghatódottan jegyzem be ezt a czikket.
Megható, mert minden klappolni látszik, talán megtörhet az átok, mely eddig születésnapjaimat súlytotta. Mindenféle tündi ember ír az üzifalamra, vagy ír smst. Egyesek képesek voltak éjfélkor üzenni, hogy elsőnek köszönthessenek, ami szerintem igazán nagy figyelmesség. Sőt még a bank is üzent, hogy pénz jött a számlámra. :D
És még álmodtam is!
Mondjuk az annyira nem volt felemelő az álmodás pillanatában. Kb idegrohamot kaptam valami figyelmetlenség miatt, majd valamiért arra kényszerültem, hogy kitakarítsak egy óriási épületet, s mindezt a születésnapomon, amivel tisztában voltam, ezért nagyon bántott a dolog.
Reggel morcosan ébredtem. Miután anyának nem jutott egyből eszébe, hogy milyen nap is van, visszautasította kérelmemet, hogy főzzön nekem kakaót. Ez a figyelmetlenség nagyon rosszul érintett, de mikor bejelentette, hogy azt szeretné, hogy takarítsak, egyszer csak felvidultam. Ezt nyilván én terveztem így, hiszen gyakorlatilag megálmodtam, hogy hogy fog indulni a nap.
Egészen idáig ez volt a legeslegkonkrétabb következő napot tervező álmom!
Észbe is kaptam gyorsan, azóta jó a kedvem is és készen állok észrevenni a mai nap nyújtotta lehetőségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése