Az ego magva

Továbbra is a Tolle könyvet olvasom, azaz hallgatom.
Bizonyos részekre folyton visszatekerek, szóval elég lassan haladok, de nem szeretném felszínesen kezelni a dolgot. Egyben már biztos lehetek:
Jókat ír az ego-ról és nagyban segítségemre van írásaival a megértésben. Viszont akad egy észrevételem: "az ego rossz, gonosz, defekt, betegség" hangoztatja, hiszen tudjuk jól, csak szenvedést okoz végső soron és meg-nem-értést. Amire nem kaptam választ, az az, hogy ez esetben milyen alapon van ilyenünk? Mi célunk vele? Mi ad neki létjogosultságot? Na ez nem derül ki és ez eléggé zavaró számomra. Ha spirituálisan próbálunk gondolkodni, akkor felszínesnek hat, ha nem értjük meg a rendszert teljes egészében.
Én most nem akarok kitérni a miértekre, inkább csak bigott módon ajánlom továbbra is a Beszélgetéseket.

Minderről, mellesleg csak azért írtam, hogy átérezzük, mennyire foglalkozom ezzel a témával.
Ma nagy sérelem ért, valaki nem úgy kezelt, ahogy szerintem az fair. - Imádom ezt a szót.
Mikor hazajöttem, először rendet kellett raknom a ruhásszekrényben és megválnom pár dologtól - ez a két dolog különösképp nyugtató hatással bír rám nézve - majd még sétálni is elmentem, s egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogy miért volt abban a helyzetben nekem igazam. Miért voltak ők igazságtalanok. És persze, szokás szerint sikerült olyan választ találnom, amiben bárki megértheti, hogy nekem van igazam.

Ügyes.

Csak nem szolgálja a javamat. Azt hiszem, Zsuzsi szólt valamit, amiről bevillant, hogy az egész mai vonatutamon azon flesseltem, hogy hogyan lehet észrevenni, ha az emberből az ego-ja beszél. Először azt kellett belátnom, hogy túllihegtem a dolgot. Egyáltalán nem volt olyan a helyzet, ami miatt most így kéne vernie a szívemnek. Egy kis sérelemről volt szó, még azt is észrevettem, hogy nem is nekem szólt a jelenet. De miért pörögtem ennyire bele? Teljesen fel voltam háborodva, hogy velem igazságtalanok voltak, és mint tudjuk, az igazságtalanság megbocsájthatatlan BŰŰŰŰN. :D
Igen, kicsit elfelejtettem, hogy milyen fennhangon tudom hirdetni az igazság sokszínűségét.
Igen, kicsit túlkaptam azon, hogy miért kezelnek (a nagybetűs) Engem úgy, ahogy.

És nem is kicsit, de nagyon vidítónak találom, hogy észrevettem NEM-magam egy ilyen helyzetben.
Szeretem őket, és megértem őket. Ámen. :D