Nem is értem egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy többé nem csak a gondolataim vagyok, hanem van valami ami beburkol és annak mikor hogyan tetszik, aszerint sajog különböző pontokon.
De nem csak fájni szokott, kellemes is tud lenni ha az embernek teste van.
Eddig - ezekről mind - nem sokat tudtam.
De most itt ez a puha, meleg szivacs szerű anyag körülöttem és folyton azt kiabálja, hogy "itt vagyok!"
Igazából sokáig azt hittem, hogy
hibás vagyok. Most már tudom, hogy csak várnom kellett, mert igen is várni kell, hogy a gondolat anyaggá legyen.
És itt vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése