Azt mondják, életeink egymásutánja, lelkünk vándorlása egy meghatározott úton halad, s megy végbe.
De miért hisszük hogy az út "fölfelé" halad, s hogy a fejlődés "pozitív"?
A keresztény meglátás szerint a földi élet szenvedés, melyet majd a Megváltás követ. A keleti filozófiák a vágyról való tudatos lemondásban látják a megoldást. Lehet én vagyok a hülye, de minden lelkesedésemet bevetve is egy erősen lefelé ívelő grafikonnal ábrázolnám az "utat", melyet mindenki bejár. És ha tényleg olyan jó kedvemben vagyok, akkor a Tékozló Fiú példázatából okulva gondolnám, hogy a legnagyobb mélypont jelentené a kiutat, a megváltást, nirvanát, vagy nevezzük aminek szeretnénk. Ha belegondolunk, Kelet és Nyugat karöltve bólogathat rajta, ha azt mondom, a teljes leépülés egyenlő a földi szenvedéssel, ami gyakorlatilag együtt járhat a vágyakról való lemondással, tehát elengedéssel, majd jön az, aminek jönnie kell. A Semmi, a Minden, a Teljesség.
Problem?
Gyógyszer. Kéne. Gyógyszer. Vagy lőjetek le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése