A mai napom azonban elég különlegesre sikerült. Égi jelek garmadáját véltem felfedezni, melyek csak úgy az utamba pottyantak lépten-nyomon. De ennek előzménye is van.
Feljött egy téma nemrégiben régi ismerőseimről, az angyalokról.
Iszonyat gonosz voltam. Lehúzó, hitetlen, arrogáns. Nem véletlen, az angyalos témákkal manapság túl könnyű visszaélni. Próbálok nem mindent elhinni, amit spirituális címszóval adnak elő, hiszen ugyan úgy elkurvult már ez a téma, mint a napi horoszkóp.
Ha spirituális mesterekről van szó, azonnal a hibákat, az átvágást keresem ijedten, közben meg persze szellemi partnerre vágyom. Észre kell venni, mikor az ember félti magát.
Lényeg a lényeg, angyalok. "Csak kérni kell és segítenek..." Oké...
Gondoltam, mjertisnye, bepróbálkozom. "Sziasztok népszerű arcok, és persze Te, X, aki mindig velem vagy..." Így kezdődött a sztori, persze nevesítve, de most nem árulom el, melyik angyallal tartom közvetlen a kapcsolatot, nem akarom megtörni a dolog személyes jellegét.
A Kívánságom másnap teljesült.
Bár be kellett látnom, nem jól kívántam, azaz túl nagyvonalúan, de kezdetnek megtette. Ez volt ma az első jel. Még meg is ijedtem tőle, még sírtam is.
De délutánra tudtam, hogy a gyeplő egy pillanatra a kezembe csúszott. Jött a következő kérés. Végre, egy kicsit szerényebb a szokottnál, s egy kicsit bátrabb is talán... Ekkora kiderült az ég. (1)
Majd jött az ág (2), egy kis darab faág mely a zsebre tett kezem ellenére egyenesen a zsebembe csúszott. Ekkor még nevetve próbáltam ideológiát gyártani, hogy miért is pont egy faág lenne a jel. (A fa szimbolikusan három szférára osztja a világot - s ez az égi szférából jött üzenet.) Gondoltam, vették az adást. Majd apró szimbólumok jöttek, mint szív alakú random dolgok. Most első dolgom volt, hogy húzzak egy kártyát is. Nem mondom, egyből passzolt a téma. És a világosság, ami most belém költözött, a remény és egy kis bódottá'.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése