2012. szeptember 20., csütörtök

Ki hozza a döntést? 2. rész

Kicsit tovább flesseltem most ezen az álmon.
Most épp a reinkarnációról olvasok, emberek előző életbeli utazásairól.

Erről jutott eszembe, hogy akit ma megöltem álmomban, nos, ő már ölt meg engem - egy előző életemben. Ebben az aspektusban már csak az az egyetlen furcsaság, hogy akkor ugyanezzel eddig miért nem próbálkoztam? Nyilvánvaló, hogy azért, mert a szemet-szemért elv egy elég elfuserált gondolat, pedig sokaknak természetesen hangzik.
"Csak visszaadom, amit kaptam..." - Gondolja az ember. De ezzel csak mennek körbe körbe. Ez nem töri meg a láncot.

Elmesélem az első regressziót, mert nem találom a régi bejegyzések között.

Arab férfi vagyok. Nem nagyon emlékszem a külsőmre, csak, hogy szőrös vagyok meg nagyon karakteres orrom van. 35 körül vagyok. Egy tevén utazom a sivatagban. Nagyon nehezen haladok előre, a teve nem akar oda menni.
Eléggé a tudatomnál vagyok, közben végig töprengtem az eseményeken. Hallom, ahogy Márta, a hipnotizőröm próbál rávenni, hogy nyugtassam meg a tevét. Lehet nem vagyok elég mélyen?Előveszem a tarisznyám. Egy négy részre osztott arany tábla van nálam, azon írás, vagy jelek. Nem tudom elolvasni. Talán olvasni sem tudok.
Egy táborhoz érek, ott sátrak. Egyből a fehér sátorba megyek, ami belül kék. Ott egy fehérbe öltözött ősz, fehér szakállú ember. (Én feketében vagyok.)
Erősebb, mint ahogy kinéz. Fojtogatni kezd. Kéz nélkül.
Márta kérdi, hogy mi történik. Nem kapok levegőt, fulladozom. Erős szorítást érzek, nagyon erős. talán ezért húztam a torok csakránál az "Ördög" kártyáját?
Nem öl meg. Talán odaadtam neki a táblát. Hiszen azt akarta. Valahogy kikerültem a sátorból. Egy fiatal férfi ennem és innom ad. Nagyon hálás vagyok neki.
Visszaérek a városba. Egy közepes méretű porfészek. Bemegyek egy házba, fel az emeletre. Az apám vár ott rám (nem a mostani). Számon kér a táblával kapcsolatban. De nem tudok neki válaszolni, nagyon szédülök. Majd szétrobban a fejem. Fuldokolni kezdek. Az apám próbálja belőlem kiszedni a választ, amíg nem késő. A szédülés, a fulladás most egy másik érzésre vált. Zsugorodom.
Ez lehetséges? A fejem környékén elhagyom a testem.
Talán kileheltem a lelkem.Ahogy felülről nézem magam, üres a szoba. Apám ott hagyott haldokolni, egyedül haltam meg. kiszállok a tetőn át, még látom egy kicsit az utcát.

A mai álmomban azt a személyt öltem meg, akiről azt hittem, ennem ad, de valójából megmérgezett. Miután felismertem őt, tudom, hogy ebben az életemben ki az. Az apát is felismertem. Megdöbbentő, ez a hipnózis legalább három éve volt és még mindig mindenre emlékszem. És most értettem meg, hogy kivel milyen céllal találkoztam ebben az életemben.
Ennek alapján azt gondolom, az egyikőjük jó úton halad, a másikuk viszont újra elszúrta. Ha nem akarom megölni, akkor valahogy fel kéne oldanom a kötést. de vajon hogyan?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése