További gondolatok az étkezésről

Azt ígértem, folytatom az előző cikkemet, hiszen amúgy éppen csak elkezdtem azt, és nem is jutott időm kifejteni azt a témát ami miatt egyáltalán elkezdtem írni: Pár napja gyomorrontásom lehetett, mindent kihánytam, amit megettem, vagy ittam. Ez jelenleg úgy hat ki az életemre, hogy kevesebbet bírok csak enni, még nem merek bizonyos ételekhez nyúlni és evés után fura hangokat ad ki a gyomrom.

Már régóta meg van az a szokásom, hogy több ételt szedek ki magamnak, mint amennyi jól esne. Ez még nem lenne gond, de van egy olyan berögződésem is, miszerint nem maradhat étel a tányéromban. Így gyakorlatilag mindig túleszem magam, ami miatt őszintén csodálom, hogy nem vagyok túlsúlyos. De még ennél is meglepőbb, hogy a gyomrom sem tágult ki, mindig ugyanakkora adagokkal vívódom, mindig sok, mindig betömöm, aztán kezdődik előröl az egész.
Eddig nem nagyon foglalkoztam ennek a mindennapos túlkapásnak a lelki hátterével, hiszen a fájó telítettség érzet külön örömet, megnyugvást jelentett a számomra.
Minap azonban megtörtént a tragédia.

Gyomorrontásom után képtelen voltam megenni a kiszedett adagomat. Először vártam percekig majd egy falatot tuszkoltam magamban. Éreztem, hogy a gyomrom vészesen mocorogni kezd. Akkor arra gondoltam, hirtelen kell eltüntetnem a maradékot, amíg még én sem fogom fel, hogy mi történik. Nem ment, még egy falat és öklendezni kezdtem. Ennyi volt. El kellett tennem a főtt krumplimat.

Utána még egy két óráig folyamatosan ezen flesseltem, hogy vajon nem e lesz rossz az íze ha a hűtőben van, végül kimentem és megettem a maradékot.

Tehát. Maga az evés mint olyan szeritnem azzal állhat kapcsolatban, hogy mennyi törődést igénylünk. Mióta megszülettünk, az evés össze van kötve Anyával, aki táplált minket és az érintésén kívül ez volt a másik módja annak, hogy leghatékonyabban kifejezze felénk, hogy fontosak vagyunk neki. Természetesen, ahogy növünk, egyre több a lehetőség, de az "enni adás" nagyon sokáig elkíséri a kapcsolatot, akár a közös evés másokkal, majd végül a magunkat megetetés és másokat megetetés. Ha ebből indulok ki, azt a diagnózist kell felállítanom, hogy: úgy érzem, kevés törődést kapok, ezért szedek nagyobb adagot magamnak. Kompenzálok. Nyilván való, hogy ezen belső segélykiáltásomat tagadnám meg, ha nem ennék meg mindent, ami a tányérban van. Megkérdőjelezném ítéletem helyességét.
Nos, azt mondom, remek alkalom volt ez a gyomorrontás, hogy felülírjam eddigi nézeteimet és újra merjek kérdezni, mikor valami látványosan nem stimmel.

Push the button for instant Hallelujah at
http://www.instanthallelujah.com/