"Későbbi tanulmányok kimutatták, hogy másfél másodperccel azelőtt, hogy eldöntenénk valamely izmunk megmozdítását, mint például egy ujjunk felemelését, agyunk már kiadja a mozdulat végrehajtásához szükséges jeleket, Megint felmerül a kérdés: ki hozza a döntést, a tudatos, vagy a tudatalatti elme?"
Erről első körben az jut az eszembe, hogy ha ez lehetséges lenne, akkor az lenne a munkám, mint Mr. Nobodynak, azaz: tudományos-fantasztikus kérdéseken töprengenék egy tévéműsör keretein belül, melyhez egy stáb sokatmondó animációkat készítene és bár semmire nem válaszolnánk, de nagyon sokat sejtetnénk. Ez legyen a munkám. Ámen.
Második gondolatom, hogy mennyire megrázó a tény, miszerint bárkinek olvasom fel a fönt idézett mondatot, mindenki rezignált arccal gépez tovább, nem is törődvén elméje béklyóival.
Komolyan csak én flesselem túl a helyzetet? De engem megdöbbent a gondolat, miszerint nem hozhatok úgy döntést, hogy azt már ne hozta volna meg előttem valami általam ismeretlen energia. Bár ez elég spirituálisan hangzik, szinte Istenien, mégis, a gondviselés érzete helyett valami egészen mást érzek. De ennek persze csak zaklatottságom az oka.
Ma valami döbbenetes szellemi élményre vágyom, hiszen olyat álmodtam, melynek jelentése messze meghaladja eddigi határaimat. Olyat tettem álmomba, melyet konkrétan nem merek ide leírni. De jelentése a következő: Bizonyos sugallatok hatására az eddig fölém rendelt hatalom elleni, mind ezidáig példátlan lázadás, autoritásának teljes megdöntése.
Már régóta belenyugodtam gyávaságom tényébe, egy jó ideje már, hogy nem próbálok semmilyen korlátot sem feszegetni. Érzékeny vagyok hozzá, gyenge és lusta is. Tehát minek? De már mint a föld alatti kis virágmag én is megláttam egy álmot a fényről és lelkem el is kezdhetett fölfelé törni. Ki kell lépnem a komfortzónámból. És ez a télen fog megtörténni, úgy vélem.
"A vak is azt mondja, majd meglátjuk!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése