Milyen a jó zene? Konrnéknak ismét sikerült újat alkotni. Ők az örök NuMetal, már ha a New Metal, azaz az "új metál-t" vesszük. Nem csak szülőatyjai a műfajnak, de folyamatos megújítói, reformerei is. Új albumukon, mely a Path Of Totality, vagyis a Teljesség Ösvénye nevet viseli, most dubstep és drum and bass és electro house zenészekkel dolgoztak együtt, mint pölö "ez a" Skrillex.
Mellesleg az album címe találó, teljes katarzist okozott 13-ból 8 szám, ami jó arány.
és kissé szabados fordításom:
Narcissistic Cannibal
Nem akarlak alattomosan bemocskolni
Gúnyt űzni magamból azzal, hogy megítéllek
Viszont véget kell vetnem az önkényednek
De ez olyan nehéz, mikor ennyire kiborítasz!
Most is annyira gúnyos vagy,
Az önimádatod teljesen felemészt (engem)
Mégis most visszatérek halottaimból és küzdök ellened
Refr:
Néha utálom az egész életem, pedig ez az én teremtésem,
Mégis minden mindig úgy rossz ahogy van,
De próbálok boldogulni, nem menekülhetek,
Minden, ami velem történik, azt nekem szánta a sors,
Nekem kell velük megküzdenem.
Kitartok, de össze vagyok zavarodva,
Próbálok harcolni, amíg az erőm kitart.
Nem akarok durva lenni, de muszáj,
Semmi jó nem származik a sok szarból amit velem művelsz.
De tudom, csak tudatosnak kell lennem
És felszabadul bennem a fény.
De te most is annyira gúnyos vagy,
Az önimádatod teljesen felemészt (engem)
Mégis most visszatérek halottaimból és küzdök ellened
Néha utálom az egész életem, pedig ez az én teremtésem,
Mégis minden mindig úgy rossz ahogy van,
De próbálok boldogulni, nem menekülhetek,
Minden, ami velem történik, azt nekem szánta a sors,
Tegnap egy beszélgetésben elcsíptem egy újfajta meglátást a ködről. Eszembe jutott, így is közelebb kerülhetek magamhoz, ha a ködről próbálok véleményt alkotni.
Újabb Köd kép:
Annyira csodálatos, totális beszarás.
Már rájöhettünk, nem úgy van köze a képeknek a ködhöz, hogy köd van rajta. Inkább a köd próbál beszélni arról, hogy ő milyen, vagy hogyan látja a világot.
Azt hittem, ha levágatom a hajam, már meg is oldottam a problémáim, azaz hogy már félig az irányításom alatt lesz, ha tudom, hogy konkrétan mi az irányítandó probléma. Ehelyett most annyit sikerült elérnem, hogy a problémáim sokszorosítva, felnagyítva jelentek meg, de nem előttem, hanem körülöttem. Talán már sokkal tisztábban látom, hogy mivel állok szemben, de a megoldás még mindig várat magára. Tehetetlenség. Köd. Mindig ez van.
Ezt gyakran próbálom kifejezésre juttatni, egyelőre még nem sikerült az áttörés. Viszont márcsak ezért is vonzanak a köd képek - így, különírva. Ezt én csináltam:
Ez a cím nem egy vicc.
Ma reggel bezaklatott valaki, állítása szerint egy angol lány Facebookon egy ismerősöm profiljáról, hogy hagy mutassa már meg magát nekem webcamerán, mert:
"well...i am a true "autagonistophiliac" which means I have a fetish for being on camera"
Salvador Dalí és Walt Disney közös produkciója a Destino című animációs film 1946-ból, melyet különböző okok miatt nem tudtak befejezni, így 2003-ban jelent végül meg. Zseniális.
Az alacsony vérnyomás egyik mellékhatása, hogy visszajöttek az álmaim. Mint azt a minap már említettem, általában valami frusztráló, de a mostani igazán izgalmas is volt egyben.
Az volt hogy egy hatalmas épületben menekültünk furcsa titkos ügynökök elől, amiben az volt a para hogy mindenhol ajtók voltak és minden ajtó mögött másik dimenzió volt és muszáj volt átmenni de már akkor ott is vártak ránk a beépített emberek és fegyverrel lövöldöztünk egymásra. És akkor az egyik dimenzió egy kórház terme volt, ahol valami barátaim voltak de őket is ott kellett hagynom és tudtam hogy már soha nem fogok velük találkozni. Ez rossz volt.
Aztán a következő dimenzióban ilyen középkori-fantasy dimenzióban (gótikus- a szerk.) szerzetesekre bukkantam, akik tudtak erről, hogy dimenziókban ugrálok, és azt akarták, hogy maradjak meg segítenek vagy mittomén. Most tűnik fel amúgy, hogy ebben a dimenzióban alig voltak ajtók, szinte nem is. Úgyhogy mindenképp maradtam.
Jajj az nagyon érdekes volt, hogy találkoztam egy jósnővel, aki érmékből jósolt, ami rátapadt a tenyeremre és azt mondta, a nyoma örökre ott marad. És folyamatosan változott, hogy mi volt a nyomatba beleírva tök durva volt.
És ekkor elrabolt valaki felkapott a hátára és elvitt egy ilyen gazdag emberhez, aki rossz ember volt, ezért megettem az aranyhalait majd elszöktem. Azonban mire hazaértem, az összes haveromat gyertyává változtatta valaki, szerintem ez a gonosz csávó. Ekkor próbáltam tenni valamit, ráébredtem, hogy van ott egy másik szoba, ahol aludt egy szatír (mitológiai - a szerk. ) És tőle próbáltam segítséget kérni, de ekkor felébredtem, pedig már pont történt volna valami.
hmm.
A 1730 küldte el a Vodafone-os tartozásomat, erre ébredtem....
Mióta alacsony a vérnyomásom, nem tudok kikelni az ágyból, mert visszaájulok kb. Ilyenkor azonnal vissza is alszom, és álmodok is közben. Általában rosszakat. Nem jó ez így.
Talán egy melegfront, ami miatt minden hirtelen fejmozdulat fájdalmas szédülési rohammal társul. Ma se várjatok tőlem semmi értelmeset. Meg am is a házijaimat fogom csinálni.
Mostanában olyan ritkán írok.
De szokás szerint válságban vagyok.Megmutattam édesapámnak a műveimet, hogy kapjak valami kritikát, amin tovább mehetek. Végül kiderült, hogy átfogó hibám az, hogy a műveim csak számomra érthetőek, ergo öncélúak.
Pedig egy művész, aki a művészetéből akar megélni, az másokhoz beszél, nem magában diskurál. Meg különben is. Olyan nincs, hogy valaki nem akar másokhoz beszélni. Hiszen Isten mikor az észt osztotta, sikerült úgy osztania, hogy mindenki azt higgye, neki több jutott... Ha van valami, amiben az ember jó, akkor azt általában próbálja megmutatni a világnak. Plussz, az öröm is akkor igazi öröm, ha megosztjuk másokkal. Tehát az alap helyzet az, hogy ha én valamiben jó vagyok, ezt kifejezem egy nekem örömet okozó formában, tehát tehetséges művészként alkotást hozok létre, akkor azt értelem szerűen meg fogom osztani másokkal, hiszen ez a dolgok rendje.
Akkor miért van az, ha az ember mégis próbál "magának maradni?"
Önbizalomhiány.
Megint itt tartok. Az lehet a baj, hogy nem illek bele a saját világképembe.
Sajnos vannak napok, mikor egészen életképtelen vagyok. Általános vérkészletem a felén vegetálhat, mindenen bőgnöm kell, és a legkisebb kilengés is idegrohamot eredményez. Igen, mindenki tudja, miről van szó, az viszont örökre kérdés marad, hogy egy ilyen témának miért van helye ezen a blogon?
Gaztett és remekmű, Mind szerep és betű. Mikor az Ige testté lett, Huszonkét szerepre vetett tüzet. Az emberek Nagytitkú, égi tűzjelek, Mert Isten a lelkeket Szerepnek írta meg: Egyiket bolondnak, Másikat szentnek. Aki eljátszott huszonkét szerepet, Újra lényeg lehet Jelmez helyett, S addig a léte sem más, Mint egyre több megtört betűvarázs.
Végül is egynek jó. Tetszett. Komolyan. A varjús "Lambert" résznél nevettem, a vége felé sírtam, ezek minden bizonnyal arra utalnak, hogy egy jó történetet jól is játszottak el jó színészek. Nekem a vége is tetszett, olvastam több kritikát, hogy másoknak annyira nem, de szerintem ők "baszni teve". Hogy az egyik szereplőt idézzem...
Este nem tudok elaludni. Túlpörög az agyam, pedig utálok nem aludni. Erre mondják, mindennek ára van. Csak este jönnek az ötleteim. Napközben le vagyok foglalva azzal, hogy meggyőzzem magamat arról, hogy tehetségtelen és semmirekellő vagyok. este viszont kitárul Szezám kapuja és kihömpölyögnek rajta a gondolatok. Ma este másfél A/4 es oldalt írtam tele ötletekkel.
Rájön, hogy mennyi minden tennivalót bele lehet sűríteni egy napba! Komolyan mondom, meg vagyok döbbenve. :D
Az állandósult depresszív hullámaim kilábalása érdekében napirendet készítettem magamnak, amiben:
7-kor kelek
Tornázok vagy sétálok egy órát
Egy nap legalább két órát foglalkozom a kötelességeimmel, mint pl. az iskola.
Olvasásra és kreatív alkotómunkára kényszerítem magam minden délután :D
Kulturálisan és spirituálisan is töltekezem egy egy órát.
És minden vasárnap templomba (azaz kiállításra) megyek.
Általában úgy vagyunk a napirendekkel, hogy kellőképp szigorúak vagyunk magunkhoz, így viszonylag nehéz betartani és rövid idő után fel is hagyunk vele. Jelen helyzetben a napirend hatékonysága még nem derült ki, viszont azt kell megállapítanom, hogy élvezem az egészet és pozitívan hat rám, így elképzelhetőnek találom, hogy hosszú távon is ki tudok tartani mellette.
Pár napja csinálom és azt veszem észre, hogy elégedetten zárom a napokat, nem a jövőmön frusztrálok, másrészt úgy érzem, tartok valamerre, ez is nyugtat. Eddig az iskolai követelményeken is sokat stresszeltem, úgy éreztem, hogy irreálisak, most viszont, hogy ütemesen haladok vele, már ezt is a kezemben érzem.
Most ismételten következik az a rész, hogy: "aki nem akarja, hogy lelketlennek tituláljam..."
Igen. A Szindbádot - Krúdy Szindbádját - el kell olvasni.
Nagy küzdelem volt nekem ez a könyv. Azaz ez három könyv egyben, nem? Szindbád Ifjúsága, Szindbád utazásai és a Szindbád - a feltámadás.
Megszámolhatatlan pár oldalas kis novella. Ami összeköti őket, az a szerelem és persze a főhős, Szindbád. Egy nagyon kettős alak, akit épp úgy szeret az olvasó, mint amennyire haragszik rá. Szinte mindegyik novella után megfogadtam, hogy nem olvasok tovább. De végül kitartottam és ennek örülök, így nyert értelmet végül az egész könyv, a sok kis történet egy végső mondanivalót tartogat számunkra.
Egy rövidke pár mondat a bevezető szövegből, ami nagyon tükrözi a könyv hangulatát:
"...és az ifjúságot ezentúl arra oktatja Szindbád, hogy tisztelje a nőket, mint a virágokat, mint furcsa, gyenge, sokszor kifosztott, megcsalt, megkínzott lényeket... Mily meghatók ők, hogy bármennyit csalódtak, bármennyit sírtak, keseregtek: életük végéig sohasem tudnak máson oly odaadó komolysággal gondolkozni, mint a szerelmen. A szerelem nekik minden: levegőjük, szomjúságuk, csodálkozásuk. Mintha egy létező, megfogható valami volna a szerelem, úgy beszélgetnek róla. - Igaz, hogy ezután nyomban a divat következik a nők gondolatvilágában."
Állítólag ezekkel van a baj. Ha nincsenek rendbe rakva, akkor kiesnek a kontroll alól és átveszik fölöttünk az irányítást.
PF atya szerint a megoldást a hoszzú távú életcélok jelentik, melyek alapján rendszerezhetjük az annál időben közelebb eső vágyainkat az által, hogy fontosság szempontjából alá vagy főlé rendelhetjük őket a távlati célnak, így viszonyítási pontot nyerünk az amúgy megfoghatatlan térben és időben.
Mondok egy példát. A az életcélom az, hogy vonzó és sikeres nő leszek. Így egy éven belül le kell adnom 5 kilót. Ez eddig egy élet- és egy hosszú távú cél. Ha most azonban 5 percen belül rám tör a vágy, hogy megegyek egy triplacsokis muffin-t, mihez kezdek?
a.) Ha nincsenek hosszú távú céljaim, minden bizonnyal megeszem a muffin-t és tovább merengek azon, miért nem tart sehova az életem, miért vagyok kövér, miért nem tetszem így senkinek. stb.
b.) Mérlegelek és megértem, hogy ha nem engedek a muffin kísértésének, holnap már büszkébb leszek magamra, egy hét múlva talán már nem is érdekelnek a muffinok, egy hónap múlva már szemmel látható eredménye lesz a kitartásomnak, hosszú távon pedig csinos és sikeres nő leszek.
Na ennek a rövidke szösszenetnek a biztos tudatában már alig várom, hogy végre rájöjjek, mi tehetne hosszú távon boldoggá. De vajon mi?
jelenleg az érzéseim az életemmel kapcsolatbanRosemarie Koczÿképeire emlékeztetnek.
Nem az lenne az első szavam, hogy depresszió. És még csak nem is kiábrándult.Inkább elveszve érzem magam. Akik eddig segítettek az utamat egyengetni - eltűntek. Most kicsit magára hagyva érzem magam, kicsit meg vagyok ijedve mert még nem szokta meg a szemem a félhomályt. Hmm...
Ma megint elnyomott a depresszió. Be vagyok zárva, nem érzem jól magam. Ilyenkor minden olyan kilátástalan. Próbáltam menteni a helyzetet. Külső segítség kell. Kártya? Megpróbáltam. Esélytelen ilyen helyzetben. Eszembe jutott viszont, hogy az egyik lakótársam ajánlott valakit.Pál Ferenc atyát.Gondoltam rákeresek. Az első videó, amit kiadott, természetesen pont beleillett a képbe.
Nem semmi érzés, mikor az ember legtitkosabb frusztrációnak pozitív végkimenetelét álmodja meg.
Van egy történet, aminek a folyatása szerintem így és így lenne ideális. Ezt mondjuk ilyen formában talán nem is gondoltam még soha végig. Viszont a ma estét ezzel töltöttem álomban. Olyan volt, mint a kedvenc filmemet megnézni. :D Reggel baromira kipihent és elégedett voltam.