2011. december 29., csütörtök

Narcissistic Cannibal


Milyen a jó zene? Konrnéknak ismét sikerült újat alkotni. Ők az örök NuMetal, már ha a New Metal, azaz az "új metál-t" vesszük. Nem csak szülőatyjai a műfajnak, de folyamatos megújítói, reformerei is. Új albumukon, mely a Path Of Totality, vagyis a Teljesség Ösvénye nevet viseli, most dubstep és drum and bass és electro house zenészekkel dolgoztak együtt, mint pölö "ez a" Skrillex.
Mellesleg az album címe találó, teljes katarzist okozott 13-ból 8 szám, ami jó arány.

és kissé szabados fordításom:
Narcissistic Cannibal

Nem akarlak alattomosan bemocskolni
Gúnyt űzni magamból azzal, hogy megítéllek
Viszont véget kell vetnem az önkényednek
De ez olyan nehéz, mikor ennyire kiborítasz!

Most is annyira gúnyos vagy,
Az önimádatod teljesen felemészt (engem)
Mégis most visszatérek halottaimból és küzdök ellened

Refr:
Néha utálom az egész életem, pedig ez az én teremtésem,
Mégis minden mindig úgy rossz ahogy van,
De próbálok boldogulni, nem menekülhetek,
Minden, ami velem történik, azt nekem szánta a sors,
Nekem kell velük megküzdenem.

Kitartok, de össze vagyok zavarodva,
Próbálok harcolni, amíg az erőm kitart.

Nem akarok durva lenni, de muszáj,
Semmi jó nem származik a sok szarból amit velem művelsz.
De tudom, csak tudatosnak kell lennem
És felszabadul bennem a fény.

De te most is annyira gúnyos vagy,
Az önimádatod teljesen felemészt (engem)
Mégis most visszatérek halottaimból és küzdök ellened

Néha utálom az egész életem, pedig ez az én teremtésem,
Mégis minden mindig úgy rossz ahogy van,
De próbálok boldogulni, nem menekülhetek,
Minden, ami velem történik, azt nekem szánta a sors,
Nekem kell velük megküzdenem.

Kitartok, de össze vagyok zavarodva,
Próbálok harcolni, amíg az erőm kitart.
Kitartok, de össze vagyok zavarodva,
Próbálok harcolni, amíg az erőm kitart.

Mindigez

Háááá! Ködképek! by Jennie Paske




 






2011. december 27., kedd

Balladai homály

Tegnap egy beszélgetésben elcsíptem egy újfajta meglátást a ködről. Eszembe jutott, így is közelebb kerülhetek magamhoz, ha a ködről próbálok véleményt alkotni. 
 
Újabb Köd kép:

Annyira csodálatos, totális beszarás.
 Már rájöhettünk, nem úgy van köze a képeknek a ködhöz, hogy köd van rajta. Inkább a köd próbál beszélni arról, hogy ő milyen, vagy hogyan látja  a világot.

Azt hittem, ha levágatom a hajam, már meg is oldottam a problémáim, azaz hogy már félig az irányításom alatt lesz, ha tudom, hogy konkrétan mi az irányítandó probléma. Ehelyett most annyit sikerült elérnem, hogy a problémáim sokszorosítva, felnagyítva jelentek meg, de nem előttem, hanem körülöttem. Talán már sokkal tisztábban látom, hogy mivel állok szemben, de a megoldás még mindig várat magára. Tehetetlenség. Köd. Mindig ez van.

2011. december 20., kedd

Köd vagyok

Ezt gyakran próbálom kifejezésre juttatni, egyelőre még nem sikerült az áttörés. Viszont márcsak ezért is vonzanak a köd képek - így, különírva. Ezt én csináltam:


Ez is ilyen: by Malgorzata Jasinska

2011. december 17., szombat

2011. december 14., szerda

It's coming...

Nagy Világ

Című világirodalmi folyóirat egészen régi számaival találkoztam (1980'-70') a minap és nagyon izgalmas verseket olvastam.


Blaga Dimitrova

Hitetlenségem...

Hitetlenségem
hihetetlen

hogy életem csak két álom között
volt egyetlen ébredés,

hogy levegőből vett lélekzetem 
a levegőbe visszatér,

hogy felfogom a halál pillanatát,
mikor az élet is csak egyetlen pillanat volt.

Meg volt ott egy irodalom könyv is. 
 Francois Villon:

Ártatlanok temetője

 
Ha szemlélem a hullaházban
a koponyák dúlt tömegét:
hogy tanácsúr volt-e korábban
vagy kincstárőr vagy mind cseléd
e sok ember: annak jelét
már nem mutatja semmi nyom;
ki püspök és ki póri nép,
azt megmondani nem tudom.


És itt vannak a nők, akik

súgtak-búgtak, összehajoltak;
 
tán királyné volt némelyik,  
mások hódoltak s robotoltak;  
itt vannak most e csonthalom vad
rendjében össze-vissza mind;
 
cimük és hatalmuk elolvadt.  
Van még úr? Van még szolga? Nincs.


Meghaltak, Ég nyugtassa őket!
 
Testük penész és rothadék.  
Nagyurak voltak, büszke hölgyek,  
krém, sajtleves, rizs s mennyi még  
táplálta őket töltelék;  
porrá morzsolódtak, törődtek,  
s itt tánc, s kacaj, mind semmiség…
Édes Jézus, oldozd fel őket!

2011. december 10., szombat

Arantzazu Martinez

WOW! Milyen romantikus ez a kép!

A Szerelem Halála

Ez pedig annyira tetszik, hogy még magam is megdöbbenek:
A Madárlány

Dracula

2011. december 7., szerda

Webkameránmagátmutogatófétis

Ez a cím nem egy vicc.
Ma reggel bezaklatott valaki, állítása szerint egy angol lány Facebookon egy ismerősöm profiljáról, hogy hagy mutassa már meg magát nekem webcamerán, mert:
"well...i am a true "autagonistophiliac" which means I have a fetish for being on camera"

Ühm... right... I must leave now... bye...

by Alex Andreyev

2011. december 5., hétfő

Ablakperspektíva

Ez egy pályázat címe, amire jelentkeztem úgymond.
Nem azt mondom, hogy olyan fú de jók a képeim, de miért ne adnék magamnak egy esélyt?

itt a link a galériához: http://indafoto.hu/gyujtemenyek/andre_kertesz_ablakperspektiva

- mondjuk így ezen az oldalon még nem is érzem magam olyan szarnak. :D

itt vannak a sajátjaim:



2011. december 3., szombat

Big Wow

Salvador Dalí és Walt Disney közös produkciója a Destino című animációs film 1946-ból, melyet különböző okok miatt nem tudtak befejezni, így 2003-ban jelent végül meg. Zseniális.



2011. december 2., péntek

Vérnyúl2

Az alacsony vérnyomás egyik mellékhatása, hogy visszajöttek az álmaim. Mint azt a minap már említettem, általában valami frusztráló, de a mostani igazán izgalmas is volt egyben.

Az volt hogy egy hatalmas épületben menekültünk furcsa titkos ügynökök elől, amiben az volt a para hogy mindenhol ajtók voltak és minden ajtó mögött másik dimenzió volt és muszáj volt átmenni de már akkor ott is vártak ránk a beépített emberek és fegyverrel lövöldöztünk egymásra. És akkor az egyik dimenzió egy kórház terme volt, ahol valami barátaim voltak de őket is ott kellett hagynom és tudtam hogy már soha nem fogok velük találkozni. Ez rossz volt.
Aztán a következő dimenzióban ilyen középkori-fantasy dimenzióban (gótikus- a szerk.) szerzetesekre bukkantam, akik tudtak erről, hogy dimenziókban ugrálok, és azt akarták, hogy maradjak meg segítenek vagy mittomén. Most tűnik fel amúgy, hogy ebben a dimenzióban alig voltak ajtók, szinte nem is. Úgyhogy mindenképp maradtam.
Jajj az nagyon érdekes volt, hogy találkoztam egy jósnővel, aki érmékből jósolt, ami rátapadt a tenyeremre és azt mondta, a nyoma örökre ott marad. És folyamatosan változott, hogy mi volt a nyomatba beleírva tök durva volt.
És ekkor elrabolt valaki felkapott a hátára és elvitt egy ilyen gazdag emberhez, aki rossz ember volt, ezért megettem az aranyhalait majd elszöktem. Azonban mire hazaértem, az összes haveromat gyertyává változtatta valaki, szerintem ez a gonosz csávó. Ekkor próbáltam tenni valamit, ráébredtem, hogy van ott egy másik szoba, ahol aludt egy szatír (mitológiai - a szerk. ) És tőle próbáltam segítséget kérni, de ekkor felébredtem, pedig már pont történt volna valami.
hmm.

A 1730 küldte el a Vodafone-os tartozásomat, erre ébredtem....

by Kassandra

2011. december 1., csütörtök

Vérnyúl

Mióta alacsony a vérnyomásom, nem tudok kikelni az ágyból, mert visszaájulok kb. Ilyenkor azonnal vissza is alszom, és álmodok is közben. Általában rosszakat. Nem jó ez így.

Egy Android Emlékei by Tomasz-Kaluzny

2011. november 28., hétfő

Headfuck

Talán egy melegfront, ami miatt minden hirtelen fejmozdulat fájdalmas szédülési rohammal társul. Ma se várjatok tőlem semmi értelmeset. Meg am is a házijaimat fogom csinálni.

2011. november 26., szombat

Őszintén Bocsánat

Mostanában olyan ritkán írok.
De szokás szerint válságban vagyok.Megmutattam édesapámnak a műveimet, hogy kapjak valami kritikát, amin tovább mehetek. Végül kiderült, hogy átfogó hibám az, hogy a műveim csak számomra érthetőek, ergo öncélúak.
Pedig egy művész, aki a művészetéből akar megélni, az másokhoz beszél, nem magában diskurál. Meg különben is. Olyan nincs, hogy valaki nem akar másokhoz beszélni. Hiszen Isten mikor az észt osztotta, sikerült úgy osztania, hogy mindenki azt higgye, neki több jutott... Ha van valami, amiben az ember jó, akkor azt általában próbálja megmutatni a világnak. Plussz, az öröm is akkor igazi öröm, ha megosztjuk másokkal. Tehát az alap helyzet az, hogy ha én valamiben jó vagyok, ezt kifejezem egy nekem örömet okozó formában, tehát tehetséges művészként alkotást hozok létre, akkor azt értelem szerűen meg fogom osztani másokkal, hiszen ez a dolgok rendje.
Akkor miért van az, ha az ember mégis próbál "magának maradni?"

Önbizalomhiány.

Megint itt tartok. Az lehet a baj, hogy nem illek bele a saját világképembe.

by Johan Thörnqvist

2011. november 21., hétfő

Nihill again

Sajnos vannak napok, mikor egészen életképtelen vagyok. Általános vérkészletem a felén vegetálhat, mindenen bőgnöm kell, és a legkisebb kilengés is idegrohamot eredményez. Igen, mindenki tudja, miről van szó, az viszont örökre kérdés marad, hogy egy ilyen témának miért van helye ezen a blogon?


2011. november 19., szombat

A Tarot Bölcsessége

Szepes Mária: Mantra

Gaztett és remekmű,
Mind szerep és betű.
Mikor az Ige testté lett,
Huszonkét szerepre 
vetett tüzet.
Az emberek
Nagytitkú, égi tűzjelek,
Mert Isten a lelkeket
Szerepnek írta meg:
Egyiket bolondnak,
Másikat szentnek.
Aki eljátszott huszonkét 
szerepet,
Újra lényeg lehet
Jelmez helyett,
S addig a léte sem más,
Mint egyre több 
megtört betűvarázs.

2011. november 18., péntek

Ádám almái

Végül is egynek jó. Tetszett. Komolyan. A varjús "Lambert" résznél nevettem, a vége felé sírtam, ezek minden bizonnyal arra utalnak, hogy egy jó történetet jól is játszottak el jó színészek. Nekem a vége is tetszett, olvastam több kritikát, hogy másoknak annyira nem, de szerintem ők "baszni teve". Hogy az egyik szereplőt idézzem...

10/7 pont, ez egy nagyon szép eredmény.


A Lambert rész:

2011. november 17., csütörtök

Éjszaka

Este nem tudok elaludni. Túlpörög az agyam, pedig utálok nem aludni. Erre mondják, mindennek ára van. Csak este jönnek az ötleteim. Napközben le vagyok foglalva azzal, hogy meggyőzzem magamat arról, hogy tehetségtelen és semmirekellő vagyok. este viszont kitárul Szezám kapuja és kihömpölyögnek rajta a gondolatok. Ma este másfél A/4 es oldalt írtam tele ötletekkel.

Medusa by Erlend Tait


art blog



Az Art blogom /vigyazzmegart/ elköltözik



"A mai napon az Angyal utca 7-be költöztem, ezentúl ott számítsatok az új posztokra! Plussz ezt (tehát azt) az oldalt meg fogom szüntetni. "



2011. november 14., hétfő

Ki korán kel...

Rájön, hogy mennyi minden tennivalót bele lehet sűríteni egy napba! Komolyan mondom, meg vagyok döbbenve. :D
Az állandósult depresszív hullámaim kilábalása érdekében napirendet készítettem magamnak, amiben:
  1. 7-kor kelek
  2. Tornázok vagy sétálok egy órát
  3. Egy nap legalább két órát foglalkozom a kötelességeimmel, mint pl. az iskola.
  4. Olvasásra és kreatív alkotómunkára kényszerítem magam minden délután :D
  5. Kulturálisan és spirituálisan is töltekezem egy egy órát.
  6. És minden vasárnap templomba (azaz kiállításra) megyek.
Általában úgy vagyunk a napirendekkel, hogy kellőképp szigorúak vagyunk magunkhoz, így viszonylag nehéz betartani és rövid idő után fel is hagyunk vele. Jelen helyzetben a napirend hatékonysága még nem derült ki, viszont azt kell megállapítanom, hogy élvezem az egészet és pozitívan hat rám, így elképzelhetőnek találom, hogy hosszú távon is ki tudok tartani mellette.

Pár napja csinálom és azt veszem észre, hogy elégedetten zárom a napokat, nem a jövőmön frusztrálok, másrészt úgy érzem, tartok valamerre, ez is nyugtat. Eddig az iskolai követelményeken is sokat stresszeltem, úgy éreztem, hogy irreálisak, most viszont, hogy ütemesen haladok vele, már ezt is a kezemben érzem.

NAPIREND! Mindenkinek ezt ajánlom. :)

2011. november 12., szombat

Baraka

Ez egy film. Ez egy részlet.


Nem értem, hogy mit csinálnak a csirkékkel, de engem nagyon kiakasztott. Borzalmas. :S

Szindbád

Most ismételten következik az a rész, hogy: "aki nem akarja, hogy lelketlennek tituláljam..."
Igen. A Szindbádot - Krúdy Szindbádját - el kell olvasni.


Nagy küzdelem volt nekem ez a könyv. Azaz ez három könyv egyben, nem? Szindbád Ifjúsága, Szindbád utazásai és a Szindbád - a feltámadás.
Megszámolhatatlan pár oldalas kis novella. Ami összeköti őket, az a szerelem és persze a főhős, Szindbád. Egy nagyon kettős alak, akit épp úgy szeret az olvasó, mint amennyire haragszik rá. Szinte mindegyik novella után megfogadtam, hogy nem olvasok tovább. De végül kitartottam és ennek örülök, így nyert értelmet végül az egész könyv, a sok kis történet egy végső mondanivalót tartogat számunkra.

Egy rövidke pár mondat a bevezető szövegből, ami nagyon tükrözi a könyv hangulatát:

"...és az ifjúságot ezentúl arra oktatja Szindbád, hogy tisztelje a nőket, mint a virágokat, mint furcsa, gyenge, sokszor kifosztott, megcsalt, megkínzott lényeket... Mily meghatók ők, hogy bármennyit csalódtak, bármennyit sírtak, keseregtek: életük végéig sohasem tudnak máson oly odaadó komolysággal gondolkozni, mint a szerelmen. A szerelem nekik minden: levegőjük, szomjúságuk, csodálkozásuk. Mintha egy létező, megfogható valami volna a szerelem, úgy beszélgetnek róla. - Igaz, hogy ezután nyomban a divat következik a nők gondolatvilágában."

2011. november 11., péntek

Rendezetlen vágyak

Állítólag ezekkel van a baj. Ha nincsenek rendbe rakva, akkor kiesnek a kontroll alól és átveszik fölöttünk az irányítást. 
PF atya szerint a megoldást a hoszzú távú életcélok jelentik, melyek alapján rendszerezhetjük az annál időben közelebb eső vágyainkat az által, hogy fontosság szempontjából alá vagy főlé rendelhetjük őket a távlati célnak, így viszonyítási pontot nyerünk az amúgy megfoghatatlan térben és időben.

Mondok egy példát. A az életcélom az, hogy vonzó és sikeres nő leszek. Így egy éven belül le kell adnom 5 kilót. Ez eddig egy élet- és egy hosszú távú cél. Ha most azonban 5 percen belül rám tör a vágy, hogy megegyek egy triplacsokis muffin-t, mihez kezdek?

a.) Ha nincsenek hosszú távú céljaim, minden bizonnyal megeszem a muffin-t és tovább merengek azon, miért nem tart sehova az életem, miért vagyok kövér, miért nem tetszem így senkinek. stb.

b.) Mérlegelek és megértem, hogy ha nem engedek a muffin kísértésének, holnap már büszkébb leszek magamra, egy hét múlva talán már nem is érdekelnek a muffinok, egy hónap múlva már szemmel látható eredménye lesz a kitartásomnak, hosszú távon pedig csinos és sikeres nő leszek.

Na ennek a rövidke szösszenetnek a biztos tudatában már alig várom, hogy végre rájöjjek, mi tehetne hosszú távon boldoggá. De vajon mi?

jelenleg az érzéseim az életemmel kapcsolatban Rosemarie Koczÿ képeire emlékeztetnek.










Nem az lenne az első szavam, hogy depresszió. És még csak nem is kiábrándult. Inkább elveszve érzem magam. Akik eddig segítettek az utamat egyengetni - eltűntek. Most kicsit magára hagyva érzem magam, kicsit meg vagyok ijedve mert még nem szokta meg a szemem a félhomályt. Hmm...

Bezárva

Lili, hát semmi említésre méltó nem történik veled mostanában?

Nem. Beteg vagyok. :(

by Simon Monk

2011. október 31., hétfő

Pulp fresh

Guillaume Gilbert



Leszek Bujnowsky
Ma megint elnyomott a depresszió. Be vagyok zárva, nem érzem jól magam. Ilyenkor minden olyan kilátástalan. Próbáltam menteni a helyzetet. Külső segítség kell. Kártya? Megpróbáltam. Esélytelen ilyen helyzetben. Eszembe jutott viszont, hogy az egyik lakótársam ajánlott valakit. Pál Ferenc atyát.Gondoltam rákeresek. Az első videó, amit kiadott, természetesen pont beleillett a képbe.




 


2011. október 30., vasárnap

2011. október 24., hétfő

2011. október 19., szerda

Happy End

Nem semmi érzés, mikor az ember legtitkosabb frusztrációnak pozitív végkimenetelét álmodja meg.
Van egy történet, aminek a folyatása szerintem így és így lenne ideális. Ezt mondjuk ilyen formában talán nem is gondoltam még soha végig. Viszont a ma estét ezzel töltöttem álomban. Olyan volt, mint a kedvenc filmemet megnézni. :D Reggel baromira kipihent és elégedett voltam.